A csütörtök este megjelent kormányrendelet szerint a háborús veszélyhelyzet idején a Munka törvénykönyvétől eltérően „legfeljebb huszonnégy havi munkaidőkeretet” rendelhet el a szállodás és más szálláshely-szolgáltató, a vendéglős, a rendezvényi étkeztetés, italszolgáltatás, szórakoztatás, szabadidős tevékenység, fürdő-, szauna-, gőzfürdő-szolgáltatás területén működő munkáltató.

A törvény, amelytől éppen a veszélyhelyzetre hivatkozva térhet el a kormány alacsonyabb rangú jogszabállyal azaz rendelettel, alapesetként négy vagy hat hónapos munkaidőkeretet ismer. Ezt a lehetőséget a „rabszolgatörvénynek” gúnyolt jogszabály-módosítás vezette be 2018-ban, amelynek elfogadása soha nem látott botrányos körülmények között zajlott, tüntetések és tiltakozások tömegét váltotta ki, bár ezek nem jártak eredménnyel.

A munkaidőkeret azt jelenti: a munkáltató először meghatározza, hogy általános munkarendben az adott időszakon belül hány munkanap lenne, levonja belőle a munkaszüneti napokat, majd a megkapott értéket felszorozza a munkavállaló napi munkaidejével, s már meg is kapta azt a munkaidő mennyiséget, melyet az adott kereten (idősávon) belül lényegében szabadon szétoszthat. A cégek egy része eleinte nem élt új jogával, ám később a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke jelezte:

a koronavírus miatti korlátozások idején kiesett munkaórákat a megrendelések megszaporodása után akár úgy is ledolgoztathatják a munkaadók, hogy egy hónapban csupán egyetlen szabad vasárnapjuk lesz a dolgozóknak. A munkaidő akár napi 10-12 órára is nőhet, s mindezért nem jár túlóradíj.

Az Alkotmánybíróság kétszer is foglalkozott a törvénnyel: talált ugyan benne jogalkotói mulasztást, de nem tartotta Alaptörvény-sértőnek.

2025. január 1-től tehát a bevezetőben felsorolt vállalkozások 24 hónapos munkaidőkeretet alkalmazhatnak. A kormányrendelet a különleges jogrendre hivatkozik, de nem ad magyarázatot arra, hogy ahhoz, illetve a veszélyhelyzethez mi közük a szállodáknak, éttermeknek, fürdőknek.