A korhatár csökkentése már azért is elképzelhetetlen, mert a magyar nyugdíjrendszer gondjainak fő oka a várható élettartam folyamatos növekedése. Emberi szempontból örvendetes, hogy a világon – így Magyarországon is – egyre magasabb a várható életkor. A jelenlegi nyugdíjrendszer számára viszont ez egzisztenciális probléma.
Mivel a magyar nyugdíjrendszer felosztó-kirovó módszerrel működik – vagyis az éppen aktuális adófizetők „dobják össze” a nyugdíjasok ellátását –, ez a rendszer addig működik jól, amíg a következő generáció elég népes ahhoz, hogy elbírja az idősebbek eltartásából fakadó terhet.
Minél kevesebb aktív korú jut egy nyugdíjasra, annál inkább fenntarthatatlan a felosztó-kirovó rendszer. Tulajdonképpen a magyar nyugdíjrendszer addig volt fenntartható, amíg csak kevesen érték meg a nyugdíjkorhatárt; amint ez általánossá vált, a rendszer jövője veszélybe került.
Az állami nyugdíjkorhatár tehát nem fog csökkenni
Érthető okokból nem lehetséges, hogy az állam már 57 éves kortól teljes jogú nyugdíjat folyósítson. Mivel korai nyugdíjazás ma már nincs, az első néhány évben kizárólag a saját megtakarításaira számíthat az ember.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy ebben az életkorban a nyugdíjcélú megtakarításokhoz sem lehet hozzáférni. Az önkéntes nyugdíjpénztár (önyp) és a nyugdíj-előtakarékossági számla (nyesz) a mindenkori nyugdíjkorhatárhoz kötött, a nyugdíjbiztosítás pedig a szerződéskötéskor rögzített – jelen esetben 65 éves – korhatárhoz. Így, ha valaki 57 évesen vonulna nyugdíjba, legalább 7–8 évig kizárólag a saját, szabadon felhasználható megtakarításaiból kell élnie.
Ez konkrétan azt jelenti, hogy fel kell készülni arra: 96 hónapig (8 évig) a megtakarításaiból fog élni. Erre jellemzően mindenkinek 30–32 éve van felkészülni, nagyjából ennyit töltenek az emberek munkával 57 éves korukig.
Vagyis e 30–32 év alatt kell előteremteni 8 évnyi megélhetést. Szerencsére a megtakarítások hozamot is termelhetnek, így a szükséges megtakarítási arány nem egyszerűen 8/30-ad rész, hanem ennél valamivel kisebb rátával is elérhető a cél.
Ha – a nyugdíjhoz hasonlóan – az életút-átlagkereset 80 százalékát szeretné keresni valaki 57-65 éves kora között is, akkor évi 2 százalékos (reálisnak tekinthető) reálbér-emelkedés mellett a mindenkori nettó jövedelem 10,11 százalékának rendszeres félretételével elérhető, hogy 57 évesen nyugdíjba vonuljon. Feltéve, hogy évi 5 százalékos reálhozamot ér el, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a megtakarítások szinte teljes egészében részvényekben vannak.
A korai nyugdíjhoz érdemes olyan megtakarítási formákat választani, amelyek életkortól függetlenül hozzáférhetők, és lehetőleg adómentesek is. Jó megoldás lehet például egy tbsz számla. (Itt a teljes adómentesség elnyeréséhez a számlát legalább 5 évig meg kell tartani.)
Nem elég az állami nyugdíj? Még többet kell félretenni
A 10,11 százalékos megtakarítási ráta csak arra elég, hogy a 8 év alatt – a hivatalos nyugdíjas korig – teljesen elfogyjon a megtakarítás. Onnantól nem marad pluszpénz, vagyis teljesen az állami nyugdíjból kell megélni. Be kell vallani, ez nem túl vonzó forgatókönyv.
Ezért ennél is többet kell félretenni: nagyjából a fizetés 20 százalékát ahhoz, hogy a „rendes” nyugdíjasként is biztosítva legyen a kényelmes élet. Fontos, hogy ez a szám úgy jön ki, ha a megtakarítás döntően részvényekben van. Aki ennél kisebb kockázatot vállal, annak magasabb megtakarítási rátával érdemes számolnia.
Itt az életkor is számít. Aki már a negyvenhez közelít, és nincs számottevő megtakarítása, annak jó eséllyel le kell mondania a korai nyugdíjról, vagy csak korlátozott formában valósíthatja meg.
Nem reális a korai nyugdíj? A nyugdíjkiegészítés még összejöhet
E cikk olvasása közben felmerülhetett, hogy a korai nyugdíj nagyon nehéz, és talán nincs is rá reális esély. Valóban nem egyszerű a helyzet, de kár lenne letargiába süllyedni. A cikk célja érezhetően nem a hamis reménykeltés volt: a korai nyugdíj megvalósításához elengedhetetlen a realisztikus tervezés és a következetes megtakarítás.
Ha a korai nyugdíj talán nem is, egy kényelmesebb nyugdíjas életszínvonal könnyen összejöhet annak, aki rendszeresen félretesz, és nem a párnacihába, hanem valamilyen kamatozó eszközbe helyezi a pénzét.
Nyitókép: Fazekas István
