Nagy Márton saját 2006-os dolgozatával bizonyítaná, miért jó a kevesebb bank, de abban nincs erről szó

Múlt héten nagy port vert fel a nemzetgazdasági miniszter kijelentése, miszerint csak öt nagy pénzintézet maradhat Magyarországon, de az általa linkelt dolgozat ezt nem igazán támasztja alá.

  • HVG

Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter múlt hét kedden hitet tett amellett, hogy csak öt nagy bank maradhat Magyarországon: „a bankok még mindig túl drágák, és túl sokan vannak! A bankrendszer konszolidációja tovább nem halogatható!” – írta a közösségi médiában.

Most hétfőn ötből négyet meg is nevezett: az OTP, az MBH Bank, a K&H és az UniCredit mellett az „ötödik hely jelenleg kiadó” – fogalmazott, az Orbán Viktor évértékelőjén gonosz, kormányváltást szorgalmazó Erste bankot tehát nem említette meg, pedig mérete alapján beleillene a sorba.

Kedden a nemzetgazdasági tárca vezetője megpróbált némi tudományos alátámasztást is adni a piacellenes kijelentéseinek:

Egy kis közgazdaságtan: ha kevesebb nagy bank van, akkor a bankrendszer hatékonyabb (mérethatékonyabb), azaz olcsóbban működik. Ez lejjebb hozza a pénzügyi termékek árát, és így nagyobb versenyt generál. Erre nemzetközi példák is rendelkezésre állnak, úgy mint Svédország vagy Ausztria, ahol kevesebb mint 5 nagy bank működik.

A poszt alatti kommentben a miniszter saját, 2006-os MNB-s dolgozatát is belinkeli annak, „akit bővebben érdekel a téma”.

Ebben az írásban ugyanakkor nincs arra utaló nyom, hogy a miniszter még jegybankos időszakában úgy gondolta volna, hogy az a jó, ha minél kevesebb a pénzintézet egy országban. Az írás alapvetően az (akkor) EU25-ök bankrendszereinek hatékonyságát vetette össze 1999-2003 között, arra is koncentrálva, hogy a külső tényezők, mint az infláció, a szabályozás vagy a koncentráció mennyire torzítja az összehasonlítást.

Megjelenik ugyan a szövegben, hogy a nagyobb hatékonyság alacsonyabb kamatkörnyezetet képes elérni, ami növelheti a fogyasztói jólétet, ezt azonban nem a bankok számának csökkentéséhez köti, sőt külön figyelmeztet arra, hogy az elégtelen verseny vagy piaci torzulások miatt/mellett a menedzsment kevésbé érdekelt a költségcsökkentésben.

Az öt nagy bank képe megjelenik ugyan az írásban, mint a pénzügyi koncentráció egyik világszerte használt, standard mutatója, ám normatív állítás (például „csak 5 maradhat”) nyilvánvalóan nem kapcsolódik hozzá, a dolgozatból tehát azt biztosan nem lehet levezetni, hogy önmagában a kevesebb bank jelenléte olcsóbbá teszi a bankolást az ügyfelek számára – főleg egy olyan környezetben, ahol az állami különadó (lásd külső tényezők) eleve megzavarta a piaci folyamatokat.

https://hvg.hu/kkv/20260221_tenyleg-dragak-a-magyar-bankok

Hozzászólások