Az eddigi szinten hagyta az amerikai Federal Reserve (Fed) az irányadó kamatot, így már az egymást követő ötödik kamatdöntő ülésen maradt a 3,5-3,75 százalék közötti sávban a kamat.
Rég nem láttunk olyat, ahogyan a mostani Fed-döntésre készülhettünk: egyáltalán nem volt egyetértés a szakértők között abban, hogy mi történhet. A CNN Miért nem tudja senki, mit várhatunk a mai Fed-döntéstől címet adott a felvezetőjének, és ebben nem volt nagy túlzás. A CME Group modelljében, ami azt mutatja, a különböző kamatszintekre mekkora az esély, általában bőven 90 százalék fölötti, gyakran 99 százalékos valószínűséggel előre megmondják, mi történik, ezúttal a döntés előtti órákban 66 százalék esélyt adtak a kamattartásra, 34-et a 0,25 százalékpontos emelésre.
Trump embere sem tudja teljesíteni Trump minden vágyát
Donald Trump már nem egyszer szállt bele a Fedbe a szerinte túl magas kamatok miatt. Ennek a fő oka az – már persze azon túl, hogy az amerikai elnök nem tűri, ha valaki ellentmond neki –, hogy Trump minél alacsonyabb kamatok segítségével szeretné pörgetni a gazdaságot, a Fed viszont attól tartott már az iráni háború kitörése előtt is, hogy a túl gyors kamatvágás felpörgetné az inflációt. Trump olyan számokat is bemondott korábban, amelyeknek a világon semmi realitásuk nem volt, 1 százalék környéki szintekről is beszélt, most viszont, hogy újra baj van az árakkal, sokkal inkább az lett a kérdéses, meddig lehet megúszni, hogy magasabb kamatokkal kelljen letörni az inflációt.
Nem feltétlen segíti Trumpot az sem, hogy most már az ő embere ül a Fed elnöki székében. Az előző Fed-elnököt, Jerome Powellt Trump még kirúgással is fenyegette, de végül megvárta, hogy lejárjon Powell mandátuma, és a rendszerváltást ígérő Kevin Warsh kerülhessen a Fed élére. Csakhogy ez önmagában még nem jelenti a trumpizmus győzelmét: a döntéseket nem az elnök hozza meg, hanem egy 12 tagú testület – a Fed kormányzótanácsának 7 tagja, továbbá a 12 regionális tartalékbank vezetői közül öten –, amelyben legközelebb 2030-ban lesz esedékes személycsere. Trump már hamarabb is szeretett volna, csakhogy júniusban veszített a bíróságon, nem mozdíthatta el jóval idő előtt a Joe Biden által kinevezett Lisa Cookot.
A háború rángatja az árakat, de nem csak ebből lehet baj
Két hete egy egészen meglepő jó hírt kaptak az amerikaiak: a májusi 4,2-ről júniusra 3,5 százalékosra lassult az éves infláció, egy hónap alatt pedig 0,4 százalékkal csökkent az átlagos árszint. Ez persze az ottani szinten még mindig kimondottan magasnak számít – a Fed 2 százalékot tart kívánatosnak –, és rosszabb annál a 2,4 százaléknál is, ahol az iráni háború kitörése előtt állt. Júniusban éppen megnyugodtak kicsit az energiapiacok, az amerikai használatú gáz ára esett, csakhogy pont ez is mutatta, hogy mennyire csúnyán képes a háborús helyzet alakulása rángatni az inflációt. És ha valamit a drágulásnál is jobban gyűlölnek a befektetők, az a bizonytalanság.
A döntés indoklásában arról írt a Fed: az infláció ugyan a cél feletti, de ez az ellátási láncokat ért sokkok miatt van, azaz nem az amerikai gazdaság belső szerkezetével van a baj, ami már beavatkozást indokolna.
Az igazán nagy baj még csak nem is a háború miatt lehet. Abban a Fed szakértői nagyjából egyetértenek, hogy az egyszeri hatásokat ki kell szűrni az infláció értékeléséből, amikor a kamatokról döntenek. Csakhogy egyelőre azt sem lehet tudni, hogy az energiakrízis mekkora áremelkedéseket okoz más ágazatokban, márpedig ha tartósan magas energiaárakra kellene felkészülniük a cégeknek, akkor sokkal nehezebb lenne letörni az inflációt. És persze az sem segít, hogy az amerikai elnök újra vámháborúval fenyegetőzik, igaz, nemrég már arról beszélt, hogy imádja az inflációt.
A politikusok azért sem szeretik a magas kamatokat – és általában emiatt van sok vitájuk a jegybankokkal –, mert ha a magas kamatok miatt a cégek csak drágán tudnak hitelt felvenni, akkor nem szívesen vágnak bele új beruházásokba, és új dolgozókat sem annyira nagyon vesznek fel. Ezért is volt fontos, hogy Walsh egy meghallgatásán arról beszélt, az amerikai munkaerőpiac helyzetét stabilnak látja, ebből sokan arra következtethettek, hogy az új Fed-elnök azt érzi, van mozgástér kamatot emelni.
Miért fontos ez Magyarországnak?
A forint jókora erősödést mutatott be a tavasszal, és a nyáron is stabilan megállt az euróhoz képest 360 körül. Ebben nagyon komoly része volt persze a magyar választásnak és a nagyobb stabilitás és kiszámíthatóság ígéretének, de ezek mellett az is biztosított egy komoly előnyt a forintnak, hogy a dollárhoz és az euróhoz képest kimondottan magas volt a kamata. Ha viszont az amerikai kamatok nem csökkennek tovább, vagy még emelkednek is, akkor ez a kamatkülönbözet már nem fogja segíteni a forintot.
