Szexi, és a profitot is növeli, de hogyan kapcsolódhat egy kisebb cég ehhez a trendhez?
Ötlépcsős útiterv a fenntarthatósági célkitűzések üzleti stratégiába építéséhez.
Alig egy héttel indulása után több mint ötezren csatlakoztak a Hiteltársulás nevű civil kezdeményezéshez, a csatlakozók hiteligénye pedig 60 milliárd forintra nőtt - közölte csütörtökön a társulás az MTI-vel. A Hiteltársulás célja, hogy kedvező feltételű hitelt harcoljon ki a közösség tagjainak a frank- és egyéb devizahitelek kiváltására.
További részletek következnek a társulás közleményéből. Már megtörténtek az első egyeztetések pénzintézetekkel, ami rádöbbentette a szervezőket, hogy a tömeges igény kielégítése a rendelkezésre álló rövid idő alatt nagy nehézséget jelent a bankoknak. A szervezők felveszik a kapcsolatot a kormánnyal is, hogy szakmai egyeztetést kezdeményezzenek a megoldás megkeresésére. Doubravszky György, a Hiteltársulás ötletgazdája abban bízik, hogy a kormányzat partner lesz, és az emberek mellé áll, ami tovább növelné a kezdeményezés súlyát.
A szervezők szerint az 50 milliárdos álomhatár átlépésével a Hiteltársulás elérte azt a méretet, amivel már megéri tárgyalni. A közösség növekedési ütemét látva nem tartják irreálisnak a 100-150 milliárdos becsült hiteligényt, ami már a nagy bankok szemével nézve is jelentős összeg. Remélik, hogy ez egészséges versenyt indít be, amelynek célja a felek számára kölcsönösen előnyös megoldás megkeresése a frank- és egyéb devizahitelek kiváltására. Eddig az idézet az MTI-ből.
Szép ez a kezdeményezés, de a helyén kell kezelni. Álomhatárról beszélni eleve költői túlzás, miután egy szabadon és kötelezettség nélkül kitölthető regisztrációs lap eredményén alapul - ha akarjuk, mindjárt kérünk néhány százmillióért forinthitelt mi is. Az, hogy a neten bárkik kinyilvánítják, mennyi hitelt kérnek, semmit se segít, legfeljebb jelzi, hogy sokan végtörlesztenének, ha lenne hozzá forinthitel. Ezt viszont eddig is tudtuk.
A bankoknál nincs olyan, hogy sok ember együtt hitelt kér, minden hitelkérelmet egyénileg bírálnak el. Tárgyalni persze lehet velük, de hülyék lennének csak azért kedvezményt adni, mert sokan kérik. A bank nem ad mennyiségi kedvezményt, neki nem lesz kisebb a forrásköltsége attól, hogy sok embernek ad hitelt. Itt nem működik a közösségi vásárlás alapelve. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a devizahitelezésben érintett bankok (gyakorlatilag az összes nagy) ellenérdekeltek a forinthitelek nyújtásában, minél kevesebb a végtörlesztő, nekik annál jobb.
Ha egy bank piacot akar szerezni, akkor ezt megteszi úgy, hogy alacsony kamattal hitelez, de ehhez nem kell semmiféle civil mozgalom. Már most látszik, hogy akárhányan kérik, a jelenlegi forintkamatok mellett nem tudnak a bankok olyan konstrukciót gyártani, mely érdemi törtlesztőrészlet-csökkenést okoz a devizahitelek törlesztőihez képest. Akkor se, ha egymillióan kérik.
