1. hiedelem: Az ambíció rossz

Az előrelépésre vágyó ismert nőket rutinszerűen „törtetőnek” bélyegzik. Ez különösen igaz a politikusnőkre, de az üzleti élet, a nonprofit szervezetek, szövetségek és az oktatás területén aktívan és nyíltan előrelépésre törekvő nőket is gyakran éri ez a vád. Még olyanokat is, akik önkéntes munka terén ragadják magukhoz a kezdeményezést.

Mit jelent egyáltalán az, hogy „törtető”? A jelek szerint valami olyasmit értenek alatta, hogy minden ambiciózus nő rendkívüli módon önző és megbízhatatlan. Persze a férfiak is lehetnek ambiciózusak vagy törekvőek, de őket ritkán tekintik törtetőnek. Nem meglepő, hogy a nagyon sikeres nők sem szívesen mondják magukat ambiciózusnak.

A pszichiáterként dolgozó Anna Fels női ügyfelei között New York pénzügyi és jogi felső vezetői is képviseltetik magukat. Anna megkérdezett közülük néhányat, hogy milyen szavak és kifejezések jutnak eszükbe az ambiciózus nőkről. A leggyakrabban az egoizmus, önzés, nagyzolás és mások manipulációja önös érdekekből kifejezések ugrottak be nekik. Csoda, hogy még a legjelentősebb eredményeket elérők is azt bizonygatták Annának, hogy „nem ambiciózusak”?

Sally Helgesen [az egyik szerző - a szerk.] hasonló tiltakozást tapasztalt, amikor Nickivel, a világ egyik legnagyobb ügyvédi irodájának szenior partnerével dolgozott együtt. Bár a negyvenes évei elejét taposó Nicki szó szerint a világ egyik legsikeresebb ügyvédnője, nem tartja magát ambiciózusnak, sőt lesújtó véleménnyel van az ambícióról. Nem kíván azonosulni ezzel a szóval, bár a globális jogi vállalat felső szintjéig ívelő karrierjéhez vélhetőleg igenis szüksége volt ambícióra. Szerinte az ambíció kizárólag a pozícióból eredő hatalom vágya, márpedig őt nem ez motiválja. „Azért vagyok itt, mert élvezem a munkámat és a kihívásokat.”

A hozzáállása egybecseng azzal a kutatással, amely szerint a nőket általában jobban érdekli a munkahelyi élmény és a hasznos munka, mint a pozíció és a rang elvont értékeinek hajszolása. Mindenesetre feltűnő, hogy a nők mennyire ragaszkodnak az ambíció hagyományos meghatározásához. Pedig nincs okunk azt állítani, hogy a jól végzett és hasznos munka öröme nem nevezhető ambíciónak, sem az ambíciót arrogáns, önző vagy megbízhatatlan vonásnak tekinteni. Hasznosabb lenne, ha úgy határoznánk meg az ambíciót, hogy az a tehetségünk kibontakoztatására irányuló vágy a hasznos és élvezetes munka szolgálatában. Ha másképp tekintünk az ambícióra és negatívan ítélkezünk róla, azzal csak az ellenállásunkat mélyítjük el.

Sally Helgesen és Marshall Goldsmith, a Hogyan érvényesüljünk nőként? című könyv szerzői

2. hiedelem: A jó ember nem okoz csalódást másoknak

A női ügyfeleink közül sokan rengeteg energiát fordítanak arra, hogy csodálatos emberek legyenek. Ez nagyszerű dolog, és ettől lesz szebb a világ. Viszont ez a törekvés visszafelé sülhet el azzal az elképzeléssel társulva, hogy a csodálatos ember soha nem okoz csalódást másoknak. Jól példázta ezt Miranda, az ügyvédi iroda menedzserének esete. Elvállalt egy időrabló, a hatékonyságát aláaknázó feladatot, mert nem akart csalódást okozni egy nála sokkal lezserebb kollégájának. Pedig a kolléga azért ajánlotta őt a feladatra, mert ő maga nem akarta elvállalni.

Marshall Goldsmith [a másik szerző - a szerk.] egyik ügyfele egy vállalat-, sőt iparágszerte közkedvelt tanácsadó volt. Kollégái és ügyfelei a „csodálatos Lina” néven emlegették. Más vállalatok próbálták átcsábítani, de nem hajlott a váltásra, mert nem akarta elhagyni a csapatát. Részben azért, mert tudta, milyen jól dolgoznak az általa kiképzett munkatársak. Sok sikeres vezetőtől eltérően Lina el sem tudta képzelni, hogy az eredményeit más körülmények között is újra el tudná érni, pusztán a saját érdemei miatt.

Végül egy konkurens vállalat ajánlatot tett Lina és egész csapata átvételére. Olyan szerződést kínáltak, amely páratlan mozgásteret és támogatást biztosított volna neki. Lina repesett az örömtől, de amikor elújságolta a hírt a csapatának, sokan személyes okokra hivatkozva nemet mondtak a váltásra. Ráadásul csalódásukat fejezték ki, amiért ő képes lenne elhagyni az őt olyannyira megbecsülő munkahelyét. Ez a reakció arculcsapásként érte Linát. Eszébe jutott az összes mentora, támogatója és vezetője, akiknek annyi mindent köszönhetett az évek során. Mit szólnának ahhoz, ha olajra lépne? És hogyan lehetne továbbra is ő a „csodálatos Lina”, ha nemcsak hogy cserben hagyná a kollégáit, de ráadásul a csapat egy részét is elhalászná?

Hosszas vívódás után úgy döntött, visszautasítja az ajánlatot. Volt néhány jó oka is erre. De nem igazán tudta objektíven mérlegre tenni az ajánlat elfogadása mellett és az ellene szóló érveket. Semmiképpen sem akart csalódást okozni, mindenáron meg akarta őrizni a róla kialakult csodálatos ember képét. Képtelen volt különválasztani a saját érdekeit mások elvárásaitól, és ez az ellenállás egy formájává vált számára. Végül Lina megbánta a döntését, amikor két legfontosabb csapattársa elfogadott egy jobb ajánlatot, és távozott a vállalattól.

3. hiedelem: Egy nőnek mindig példát kell mutatnia a többi nő felé

HVG Könyvek

Marissa Mayer még a Yahoo! vezérigazgatója volt, amikor kiderült, hogy ikerlányokat vár. Bár az általa kiharcolt átalakításoknak köszönhetően a vállalat a korábbinál sokkal nagyvonalúbb anyasági szabadságot kínált, bejelentette, hogy ő maga csak rövid szülési szabadságot vesz igénybe, egyébként végig dolgozni fog.

A döntése tiltakozási lavinát indított el. Elsősorban azzal a kritikával illették, hogy nem járt elöl jó példával, nemcsak a saját beosztottai, hanem – ahogyan egy újságíró kifejezte – „a világ női előtt” sem. Egy másik bírálója így háborgott: „Milyen üzenetet közvetít ezzel? Ellentmond mindannak, amiért minden nő küzd. Az ő szintjén már nincs olyan, hogy személyes döntés, hiszen más nők tőle várnak útmutatást.”

Veszélyes csapda, hogy az ismert nők nem dönthetnek a saját sorsuk fölött anélkül, hogy tekintettel lennének az összes többi nőre. Épp elég nehéz összeegyeztetni a karriert a magánélettel napjaink egész embert kívánó munkahelyi kultúrájában. További terhet ró a nőkre, ha még a személyes döntéseik másokra gyakorolt hatását is latolgatniuk kell. A férfiaktól természetesen senki nem vár el hasonló megfontolásokat.

A nők döntéseit és kudarcait gyakran azzal a szemmel vizslatják, hogy milyen példát mutatnak, ami szégyen és bűntudat forrása lehet, és egymás ellen is uszítja a nőket. Különösen súlyos teher nehezedik azokra a kisebbséghez tartozó nőkre, akiknek ráadásul nem egyszerűen a többi nő, hanem az egész etnikai vagy faji csoportjuk előtt kellene példaképként állniuk. Ha azon kapjuk magunkat, hogy ilyen elvárások terhe alatt roskadozunk, akkor ideje elkezdeni tervezni a kiszabadulást a példaképbörtönből. A példamutatás kényszere ugyanis az előrelépés akadálya. Egyébként, ha jól belegondolunk, nem is szolgál más nők hasznára.

A fent bemutatott valamennyi hiedelem abban a társadalmi elvárásban gyökerezik, hogy a nőknek a saját érdekeik elé kell helyezniük másokét. Ez az elvárás már gyerekkorban elkezdődik. A lányokat akkor dicsérik meg, ha figyelmesek és engedelmesek, a fiúkkal szemben viszont kevesebb az ilyen jellegű elvárás. Ezt az örökséget a férfiak és a nők is magukkal viszik a munkahelyükre. Bár a társadalmi berögződések megváltoztatása évtizedekbe telhet, addig is érdemes megvizsgálni a saját magunkat korlátozó hiedelmeinket és elvárásainkat.

A fenti cikk Sally Helgesen és Marshall Goldsmith Hogyan érvényesüljünk nőként? című könyvének szerkesztett részlete. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.