Mi különbözteti meg a világ legjobbjait tőlünk, a többi nyolcmilliárd embertől? A kivételes tehetség sokszor valamiféle forradalmi tettnek tűnik fel, pedig sok forradalmi tehetség valójában a fokozatos fejlődés lépéseiből táplálkozik. Ezek a kisebb lépések hosszabb idő alatt zajlanak le, és gyakran olyan gyengeségeket és szorongásokat kompenzálnak, amelyek egy szerényebb tehetséget talán eltérítenének a céljától.
Vegyük például a világ legjobb labdarúgóját, az argentin Lionel Messit. Ő mindenki másnál többször nyerte el az adott év legkiemelkedőbb játékosának odaítélt Aranylabdát. Amikor Messi 2021 augusztusában hosszú évek után távozott spanyol nevelőcsapatától, a Barcelonától, a klub televíziós csatornáján leadtak minden egyes gólt, amelyet az együttes színeiben szerzett. Az adás éjjel 11:15-kor kezdődött, és hajnali 4:30-ig tartott; öt órán keresztül több száz gólt mutattak meg.
Messi több szempontból is labdarúgózseninek számít. Erőfeszítés nélkül szerez gólt, szinte lehetetlen elvenni tőle a labdát, és hihetetlenül gyors. Leglenyűgözőbb képessége azonban az, ahogyan „olvassa” a játékot. Viszonylag alacsony, mindössze 170 centiméter, amikor azonban nála van a labda, mintha a pálya fölé tornyosulna, és madártávlatból szemlélve taktikai értelemben sokkal jobban átlátja a játékot, mint a többi huszonegy focista.
A tehetség sem tesz védetté a szorongás ellen
Minden zsenialitása ellenére azonban Messi híresen szorongó típus. Éveken át például rendszeresen hányt a pályán a komolyabb mérkőzések előtt. Messi maga is elismeri, hogy ideges a pályán. Amikor Argentína 2020 októberében, a Covid–19 korlátozásainak feloldását követő első mérkőzésén 1-0-ra legyőzte Ecuadort, saját maga és a csapat nehéz kezdését az „idegességnek” tulajdonította.
A válogatott kiábrándító vereségsorozata idején az azóta elhunyt argentin futballóriás, Diego Maradona könyörtelen kritikával illette Messit; közölte ugyanis, hogy
„teljesen feleslegesen próbálunk olyasvalakiből vezetőt csinálni, aki egy meccs előtt hússzor megy ki vécére”.
A hihetetlen tehetség sem tesz védetté a szorongás ellen, és a világ legjobbjai közül éppen azért küszködnek vele sokan, mert olyan rengeteget várnak el saját maguktól. Messi azonban nem hagyta, hogy a szorongás csökkentse a nagyszerűségét, ugyanis elsajátított egy problémamegoldó mechanizmust, amely egyben taktikai zsenialitásának titka is.
Mit csinál Messi az első percekben?
Egy futballmérkőzés kilencven percig tart, és a legtöbb játékos az első perctől fogva aktív a pályán. Messi azonban híres arról, hogy az első percekben nem vesz részt a játékban. Ez az ő fejlődési sajátossága, evolúciós „húzása”, amelyet fokozatosan alakított ki, ahogy egyre magasabb szinten játszott. Az első percekben Messi fel-alá poroszkál a pálya közepén, és szinte sohasem kapcsolódik a csapattársaival. Míg a többiek futnak, Messi az idő nagy részében csak sétál, legfeljebb kocog egy kicsit.
„Messi a mérkőzések elején csekély érdeklődést mutat a labda iránt – fogalmazta meg megfigyelését egy futballszakíró. – Inkább portyázik, nyomot is alig hagy a gyepen, és árgus szemekkel figyeli az ellenfél gyenge, sebezhető pontjait.”
Van egy maroknyi játékos, aki minden játékpercben szerzett már gólt (az elsőtől a kilencvenedikig), és sok olyan is, akiknél kimaradt egy-két véletlenszerű játékperc. Messi ezzel szemben minden játékpercben szerzett gólt, kivéve az elsőt és a másodikat.
Messi ebben az első pár percben két dologgal foglalkozik. Először is megnyugszik. A játékba való lassabb bekapcsolódással biztosítja, hogy a hátralévő időben teljes mértékben jelen lehessen. Így birkózik meg a szorongással, amely a pályafutása elején sokszor megbénította. A pálya melletti hányás magától elmúlt, részben azért, mert hatékonyabb módszert talált a szorongás feloldására.
Másodszor pedig arra használja ki ezt az időt, hogy alaposan szemügyre vegye a másik csapatot. A lába lassan mozog, a szeme azonban fürgén cikázik egyik játékosról a másikra, felméri az ellenfél erősségeit, gyenge pontjait és taktikáját. Messi a mérkőzés elején kevésbé hasznos tagja a csapatnak, ennek a rövid taktikai szünetnek köszönhetően azonban a meccs hátralévő részében annál értékesebbé válik.
A Barcelona csapatánál, ahol Messi karrierje első tizennyolc évét töltötte, az edzői elfogadták a kezdeti tétlenségét, mert ez később akkora előnyökkel járt. „Kiszagolja, ki a gyenge láncszem a négyes védősorban – emlékezett vissza a csapat egykori edzője, Pep Guardiola. – Aztán öt-tíz perc múlva kész a térkép. Tudja, hogy ha ide helyezkedik, akkor nagyobb tere lesz a támadáshoz.”
Lendülj túl a holtponton!
HVG Könyvek
Vannak játékosok, akik szorgalmasan készülnek a meccsek előtt, igyekeznek videofelvételekről vagy szakértői elemzésekből megismerni az ellenfeleik erősségeit és gyenge oldalait. Messi jobban szereti ott helyben kialakítani a véleményét, hiszen az erősségek és gyengeségek napról napra változnak.
Ha egy labdarúgó-mérkőzést „felkészülési” és „éles” szakaszokra osztunk, akkor Messinél nagyon fontos szerep jut a felkészülésnek. Az általa fémjelzett Barcelona és fő riválisuk, a Real Madrid közötti egyik klasszikus mérkőzésen, 2017-ben Messi a teljes kilencven percből mindössze négyet futott, több mint nyolcvanat pedig sétált. Amikor azonban részt vett a támadásban, dinamikus teljesítményt nyújtott, kilenc helyzetet alakított ki, szerzett egy gólt, és gólpasszt adott egy csapattársának.
Ez a statisztika Messinél nem szokatlan, és sokszor éppen a legfontosabb mérkőzéseken helyezi a legnagyobb hangsúlyt a játék közbeni felderítésre. Ennek a felkészülésnek köszönhető az is, hogy újra meg újra a megfelelő helyen jelenik meg a megfelelő időben. Bár a helyezkedése kívülről talán varázslatnak látszik, nincs itt szó semmilyen csodáról. Csupán percről percre megfigyelte, hogy valamelyik védő rendszeresen őrizetlenül hagyja a pálya egy részét, vagy hogy két középpályás között nyitva marad egy szűk folyosó, amikor megindulnak előre.
„Biztosan jelent valamit – elmélkedett Ken Early ír futballkommentátor –, hogy a világ legjobb játékosa ma, a futball leggyorsabb korszakában szinte alig fut.”
A fenti cikk Adam Alter Lendülj túl a holtponton! című könyvének szerkesztett részlete. A marketing- és szociálpszichológiaoktató szerző két évtizede tanulmányozza, hogyan rekednek meg az egyének és szervezetek, majd miként törnek ki. Módszerei segítségével nemcsak a céljainkat érhetjük el, hanem az elakadásokat áttöréssé változtathatjuk. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.
