Néhány évvel ezelőtt Gabriella Rosen Kellerman pszichiáter, a munkahelyi mentális egészség szakértője a munka jelentéséről és céljairól beszélt illinois-i HR-es felső vezetőknek Chicagóban. Az eseményt egy médiacég szervezte saját központjában.
„Van itt valami, amit nem biztos, hogy el tudok fogadni. Munkaadóként valóban a mi hatáskörünkbe tartozna mások munkájának értelmessé tétele?”
tette fel a kérdést az előadás után egy férfi.
Jogos, őszinte és fontos kérdés. Gabriella válasza abban a pillanatban az volt, hogy felsorolta ennek szervezeti előnyeit. Ám a kérdező nem a miértre volt kíváncsi, hanem arra, hogy egyáltalán a vezetőség dolga-e mindez.
Sok oka van annak, hogy a cégvezetők vonakodnak ezzel foglalkozni. Egyesek számára kellemetlen érzés, hiszen nagyon egyéni, hogy kinek mi számít értelmesnek – valóban a főnökre tartozik ez? Az értelem- és jelentésteliségről gyakran a spiritualitás jut eszünkbe. Van-e helye a vállalatoknak ezen a területen?
Mi az a mattering?
A kihívást részben az jelenti, hogy az „értelemteli” szó jelentése rendkívül tág. Emiatt a fogalom félreérthető, vagy egyenesen üres és zavarba ejtő, így még nehezebb beszélni róla, bonyolultabb mérni és fejleszteni, különösen az üzleti vezetők szempontjából.
Ezen okokból a többévnyi közös munka során mi – Gabriella Rosen Kellerman és Martin Seligman – a mattering fogalmának a „fontos vagyok, számítok” konkrétabb, a vállalati környezetben mérhetőbb és megvalósíthatóbb alternatívája felé mozdultunk el. A mattering kifejezés az értelemtelinél több jelentéssel bír mindannak lényegét tekintve, ami számít a dolgozók szempontjából, és amit a cégek befolyásolni tudnak.
Mindenki ösztönösen megérti, hogy mindannyiunk számára fontos, hogy érezzük, számít a munkánk; és hogy a többi ember – főnökeink, vezetőink – gyakran a pozíciójuknál fogva nagyobb rálátással rendelkeznek ahhoz, hogy segíteni tudjanak felismerni ennek hatását.
A mattering kifejezést úgy definiáljuk, mint az egyén érzését arról, hogy mennyire számít a világban. Steger értelmességdefiníciójának három aspektusa közül a „fontosság” áll a legközelebb hozzá, bár a céltudatosságot is magában foglalja. Úgy gondolhatunk a mattering fogalmára, mint a jelentés konkrét részhalmazára.
Azok, akik úgy érzik, az erőfeszítéseik nem számítanak, elvesztik a munka iránti motivációjukat is, így nem lesznek képesek átvészelni a kihívásokat. A szervezeteknek anyagi érdekük is fűződik ahhoz, hogy tudassák alkalmazottaikkal, miért számítanak ők maguk, és a munkájuk is.
Miért számít, hogy számítsunk?
A mattering az a történet, amellyel önmagunk számára magyarázzuk saját létezésünket. Segít értelmeznünk a túlélésre való késztetésünket még akkor is, ha a túlélési ösztönünk valójában biológiai eredetű.
A chicagói Homer Martinez részben maga is meglepődött azon, hogy a sírásó szakmát választotta. A vele folytatott beszélgetésekből kiderül, milyen narratíva mentén tudja fontosnak találni a munkáját:
“Sosem gondoltam, hogy efféle munkám lesz, pedig ez egy fontos munka, akárkiből nem lehet sírásó. Úgy értem, lehetsz földmunkás, áshatsz szennyvízelvezető árkot meg ilyesmit, de olyankor csak ásol egy lukat, ahogy sikerül, lapátolod a földet, lehetsz rendetlen is. De amikor sírt ásol, annak szépnek és tisztának kell lennie. Egy tökéletes négyszögnek.”
Az ásás fizikai folyamata pontosan ugyanaz, ha sírt, vizesárkot vagy bármilyen más gödröt ásunk. Martinez elbeszélése arról szól, hogy ő, Homer Martinez, hogyan ad értelmet saját létezésének és annak, hogy sírgödröket ás nap mint nap. Miért számítanak egyedülállónak az általa ásott gödrök.
Az a képességünk, miszerint saját fontosságunk narratíváján keresztül magyarázzuk tetteinket, óriási hatással van egyéni jóllétünkre – enélkül meginognánk. A depresszió egyik jele az alacsony önértékelés, ilyenkor úgy hisszük, nem számítunk, így nincs célja a tetteinknek. Miért is próbálkoznánk? Lemerül az energiánk, és nem vágyunk semmilyen kapcsolatra a világgal.
A mattering a jelentésnek, az értelemteliségnek azon alkotóeleme, amely segít megmagyaráznunk önmagunknak, miért fontos nap mint nap felkelnünk és tennünk, amit teszünk.
A „fontos vagyok, számítok” érzése táplálja a boldogságunkat, a termelékenységünket, a nehézségek leküzdésére való képességünket. Egyénként, vezetőként és szervezetként is erősíthetjük mindezt, és meg is kell tennünk ahhoz, hogy sikeresen megbirkózhassunk a ránk váró kihívásokkal.
A fenti cikk Gabriella Rosen Kellerman és Martin Seligman A jövő készségei című könyvének szerkesztett részlete.
Hogyan lehetünk sikeresek a munka folyamatosan változó világában? Hogyan maradhatunk rugalmasak és mentálisan erősek? Miként őrizhetjük meg, hogy fontosnak és értelmesnek éljük meg a tevékenységeinket? Többek között ezek is kiderülnek a könyvből, amelyet itt rendelhet meg kedvezménnyel.
