Mi az elnevezés alapja?
A narcizmus kifejezés a görög mitológiai alak, Narkisszosz legendájára utal. Narkisszosz és Ekhó története egy tragikus kapcsolatot mutat be, amely jól jellemzi a narcisztikus szülők és gyerekeik közötti viszonyt is. Narkisszosz lényegében megszállottja önmagának és a saját képmásának. Ekhó pedig képtelen szabadulni a vágyakozástól, hogy Narkisszosz hallja és szeresse őt.
Narkisszosz karizmatikus vadász, ugyanakkor mélységesen boldogtalan. Soha nem elégedett, arrogáns és lekezelő másokkal szemben. Ezért Nemeszisz – a bosszú istennője – büntetésképpen varázslatot bocsát rá, hogy beleszeressen az első személybe, akit meglát. Egy fárasztó vadászat után Narkisszosz megpihen kissé egy tó partján. A vízhez hajol, hogy igyon, közben pedig megpillantja a tükörképét. A varázslat működésbe lép, és ő azonnal őrülten beleszeret… a saját tükörképébe.
Ekhó gyönyörű hegyi nimfa, akit Héra istennő megleckéztetett, amiért túl sokat beszélt. Az ő büntetése az lett, hogy immár nem képes a saját gondolatai kifejezésére, helyette csak mások szavait ismételheti. Találkozik Narkisszosszal, az elbűvölő ifjúval, és rögtön belebolondul. Ekhó kétségbeesetten próbálja elérni, hogy a vadász észrevegye őt. Fáradhatatlanul szeretne kapcsolatot teremteni vele, hogy az ifjú megszeresse. De minden igyekezete hiábavaló, hiszen Ekhónak nincs saját hangja, amelyen szólhatna, Narkisszosz pedig megszállottan önmagával van elfoglalva.
Narcisse – Nicolas-Bernard Lépicié festménye (1771)
Wikipédia – közkincs
Narkisszosz és Ekhó története kiválóan rámutat bármely narcisztikussal való kapcsolat lényegi mozzanatára. A tragédia megértése segít felismernünk a magát a bőrében rosszul érző, elérhetetlen, csupán önmagával foglalkozó szülővel való kapcsolat hiábavalóságát. Egy narcisztikus szülő nem képes olyasfajta szeretetet nyújtani, amilyenre egy gyerek vágyik. Akárcsak Narkisszoszé, lényegében az ő világa is mindig túlságosan önmaga körül forog. Egy érzelmileg korlátolt szülő nem tud úgy szeretni, ahogyan nekünk szükségünk lenne rá.
Mi az a narcizmus?
A „narcisztikus személyiség” kifejezés azt a rendellenességet írja le, amikor valaki alapvetően önmagára koncentrál és csak magával foglalkozik – a saját jelentőségére, illetve a saját igényeinek és szükségleteinek kielégítésére. A klinikai narcizmus lényegében a kóros, szélsőséges önzőség.
A Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve meghatározása alapján a narcisztikus személyiségzavar jellemzői a felnőttkorban mindent átható mintázatot mutató grandiozitás, kóros igény mások csodálatára és a kapcsolatokban mások kihasználása, valamint a következő viselkedésformák vagy attitűdök némelyike:
• A narcisztikus ember nem hajlandó vagy képtelen felismerni mások érzéseit vagy szükségleteit.
• Túlzott jelentőséget tulajdonít önmagának és önnön fontosságának.
• Azt hiszi, hogy „különleges” vagy „más”.
• Különleges bánásmódot vár el másoktól.
• Egy narcisztikusnak ahhoz, hogy törékeny egóját kordában tartsa, állandóan visszajelzésre, elismerésre van szüksége másoktól.
• Folyton a teljesítményről, sikerről és státuszról, hatalomról, szépségről és/vagy gazdagságról fantáziál.
• Arrogáns. Gőgösen viselkedik és viszonyul másokhoz.
• Kihasznál másokat, hogy saját önző vágyait vagy szükségleteit kielégítse.
• Gyakran irigy és féltékeny másokra, vagy azt hiszi, hogy mások féltékenyek rá.
A narcizmust egy skálán érdemes elképzelni. A narcisztikus személyiségjegyek, jellemvonások és viselkedésmódok spektrumának egyik végén helyezkedik el a narcisztikus személyiségzavar, a másik végén pedig a legenyhébb fokozat, az alkalmi önzés. A skála enyhébb végén elhelyezkedő szülők lehetnek nehézkesek, makacsok, lehet negatív a hozzáállásuk, vagy talán folyton morgolódnak. Már ez is elég ahhoz, hogy megnehezítse a velük való kapcsolatot. A spektrum közepe felé és a másik végén az egyre súlyosabb narcisztikus vonások és a narcisztikus személyiségzavar helyezkedik el.
Milyen gyakori a narcisztikus személyiségzavar?
Felmérések szerint a narcisztikus személyiségzavar a népesség 5-6 százalékát érinti az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban. Ugyanakkor ez az adat meglehetősen alulbecsüli az érintettek valós számát. Valójában nehéz meghatározni, pontosan a társadalom hány százalékára jellemző ez a személyiségzavar.
Először is, a statisztikákat általában hivatalos diagnosztikai adatokat felhasználó klinikai kutatások alapján közlik. Egy narcisztikus azonban a legkevésbé hajlandó felelősséget vállalni a viselkedéséért, vagy segítséget kérni. Valószínű tehát, hogy rengeteg narcisztikus él közöttünk, akiket hivatalosan nem diagnosztizálnak.
Másodszor a kórosnak tekinthető narcizmus egyértelműen egy skálán képzelhető el. Sok érintett ugyan hivatalosan nem kapná meg a narcisztikus személyiségzavar diagnózisát, mégis számos jellemvonásuk narcisztikus vagy jelentősen narcisztikusan védekező a viselkedésük, és valahol elhelyezhetők a narcizmusskálán.
Hogyan alakul ki a narcisztikus személyiség?
A narcizmus kialakulásának hátterében összetett okok állhatnak, de általában korai életkorban szerzett élménnyel, biokémiai tényezőkkel, személyiségjegyekkel, valamint a nevelés szempontjából meghatározó éveinkben kapott mintákkal van összefüggésben. A narcisztikus személyiség kialakulása leggyakrabban szélsőséges kora gyermekkori élményekre és nevelési stílusra vezethető vissza. Ezek a következők:
- Korai, tartós és jelentős érzelmi és pszichológiai elhanyagolás vagy bántalmazás.
- Feleslegesen túlzásokba eső, hatalmaskodó, mindenre rátelepedő és túlzottan elnéző szülői magatartás.
- E kettő zavaros és egymásnak ellentmondó keveréke.
A csecsemők egocentrikusak. Az ő életkorukban ez normális, ebben a fejlődési szakaszban a gyerek még nem ismeri fel, hogy másoknak az övétől eltérő gondolatai, érzései és szükségletei vannak. Ha éhesek, sírnak, arra a környezetük reagál, enni kapnak.
A szülő szerepe az, hogy felismerje a gyerek szükségleteit, és megfelelően reagáljon rájuk. Egy ideális világban a megfelelően a gyerekére hangolódott szülő többé-kevésbé meg is valósítja ezt. Ez fontos szerepet játszik abban, hogy a gyerek megtanulja: bízhat abban, hogy szükségleteit ki fogják elégíteni.
Ha azonban a fejlődés szempontjából meghatározó években nem elégítik ki egy gyerek alapvető szükségleteit, akkor szégyenérzete támad. Ha folyamatosan szenved attól, hogy a felnőttek nem figyelnek oda a szükségleteire, úgy értelmezi, hogy valamilyen alapvető baj van vele. Hogy ő nem érdemli meg a gondoskodást, vagy hogy nem szerethető. Ez a szégyen.
Ha tudunk kapcsolódni a szégyen megtapasztalásához és érzéséhez, akkor meg tudjuk dolgozni. Vannak azonban olyanok is, akiknek ez túl sok, olyannyira, hogy védekezőmechanizmusokat alkalmaznak, nehogy valaha is újra meg kelljen tapasztalniuk a szégyent. A narcizmus valójában nem más, mint a mély, tudattalan bizonytalanságból fakadó jelentős túlkompenzálás és védekezés. A narcizmus lényege a távolságtartás a szégyen és az önutálat ezen érzésétől.
A narcizmus tehát lényegében abból fakad, hogy a kisgyereknek kielégítetlen szükségletei voltak, ezt követően pedig érzelmileg megrekedt, és rögzült az a törekvése, hogy a szükségletei és igényei kielégüljenek. Ha ez a korai zavar nem oldódik meg, akkor mire a kisgyerek eléri a felnőttkort, addigra már jó eséllyel narcisztikus tulajdonságokat és személyiséget alakított ki, valamint kifejlesztette a manipulációs taktikák sorát is szükségletei kielégítésére.
A narcisztikus jellemvonások hátterében emellett állhat a jelentős túlzásokra hajlamos, túlságosan elnéző, következetesen helytelen szülői visszajelzés is – amikor a szülő a gyereke képességeit, személyiségét vagy megjelenését messze az egészséges, kiegyensúlyozott rajongást túllépve sztárolja. Ha például szüntelenül áradozik róla, túlértékeli gyereke képességeit, tehetségét, szépségét, erejét, teljesítményét vagy a benne rejlő potenciált. Ennek következtében túlzottan felnagyított önkép és zavaros feljogosítottság alakulhat ki a gyerekben. Ez pedig az irreális elvárások és az arrogancia melegágya.
Amint láttuk tehát, a narcizmus és a narcisztikus személyiség lényege a szégyenérzetben gyökerezik. Mert ha egy kisgyerek jelentős elhanyagolástól szenved, szégyenérzetet él át. Nem képes felismerni, milyen helyzetben van, vagy akár csak megfontolni, hogy dolgozni kezdjen ezen, ehelyett narcisztikus viselkedésformákat alakíthat ki, amelyek célja, hogy a mélységes szégyen és értéktelenség érzését távol tartsa magától. A szégyen egyértelműen a narcizmus gyökere, és a narcisztikus szülő ahelyett, hogy maga tapasztalná meg a szégyent, sokkal inkább hajlamos másokat megszégyeníteni.
Narcisztikus szülők árnyékában
HVG Könyvek
Mi szükséges a változáshoz, fejlődéshez?
A narcisztikus jellemvonások jellemzően az élet első öt évében alakulnak ki, és serdülőkorra vagy fiatal felnőttkorra válnak nyilvánvalóvá. Narcisztikus viselkedésformákat átvehetünk és kialakíthatunk a szüleinktől kapott mintázatok nyomán is. A gyerekek figyelnek, tanulnak, és megismétlik, amit látnak, többek között azt is, amit a szüleik vagy az életük egyéb megatározó alakjai tesznek vagy mondanak. Vannak, akik ilyen okból mutatnak narcisztikus viselkedésformákat, noha ez nem ugyanaz, mint a klasszikus narcisztikus viselkedészavar.
Az, hogy mennyire lehet valakivel a narcisztikus jellemzőin dolgozni, attól függ, mennyire és milyen mélységben képes, illetve hogy mennyire motivált a valódi önmagával kapcsolatos felismerésekre, az önismeretre, és hogy mennyire vágyik a változásra. Ahhoz, hogy valaki kevésbé narcisztikussá válhasson, vagy kigyógyuljon a narcizmusból, képesnek kell lennie az empátiára, a bűntudat és szégyen átélésének képességére, az ezekkel való kapcsolódásra, továbbá az őszinte önreflexióra és a valódi odafordulásra másokhoz.
A fenti cikk Sarah Davies szakpszichológus és traumaterapeuta Narcisztikus szülők árnyékában című könyvének szerkesztett részlete. Felnőttként hogyan tartsuk a kapcsolatot narcisztikus szülőnkkel? Milyen módon küzdjünk meg az önmagunkra vonatkozó, másoktól örökölt negatív meggyőződésekkel és egészségtelen gondolkodásmintákkal? Miként szakíthatjuk meg a trauma körforgását, hogy saját szerető családot alakíthassunk ki? Könyvében a szerző ezekre a kérdésekre keresi a választ. A kiadványt itt rendelheti meg kedvezménnyel.
