A csúfolódást általában a zaklatás előszobájának tekintjük, azonban megkülönböztetjük a „jó” és „rossz” csúfolódást. A közeli barátok, különösen a fiúk között gyakori a játékos és kedves heccelés.
Ugyanakkor ebben a korban a gyerekek megtapasztalják, hogy társas közegben előnyökre tehetnek szert, ha másokat kifiguráznak, ezért igyekeznek ezt le is tesztelni.
Ha a gyerekünket rendszeresen és szándékosan kipécézi mások előtt egy közösségben dominánsabb társa, az már átmehet zaklatásba, és ezzel csak úgy tud megbirkózni, ha segítséget kap.
Mire gondolhat ilyenkor a szülő?
Talán dühösek vagyunk, és legszívesebben felvennénk a kapcsolatot a másik gyerek szüleivel. Az is lehet, hogy kellemetlen érzéseket hoz elő belőlünk, ha esetleg korábban minket csúfoltak.
Mire gondol a gyerek?
A gyerekek az alapján alakítják ki az identitásukat, hogy a kortársaik ebben a korban mit gondolnak róluk, ezért igen érzékenyek lehetnek a gúnyolódásra.
A csúfolás egyfajta teszt, amellyel azt próbálják kideríteni a kiskamaszok, hogy ki a „sírós”. Különösen olyanok kezdeményezik, akik nemrég voltak hasonló helyzetben. Ha gyerekünk túl érzelmesen reagált korábban, a társai azért csúfolhatják, hogy újra kiváltsák a reakciót.
Még rosszabbul eshet neki, ha senki nem állt ki mellette, különösen, ha a többiek nevettek is. Emiatt a „járókelő-effektus” miatt úgy érezheti, megalázták és magára maradt.
Hogyan reagáljunk erre szülőként az adott helyzetben?
Köszönjük meg, hogy elmondta, majd vigasztaljuk meg. A kegyetlen szavak ugyanolyan fájdalmat okozhatnak, mint az ütések. Figyeljünk oda, hallgassuk meg türelmesen, ne mi beszéljünk, és ahelyett hogy ítélkeznénk, segítsünk neki megnevezni az érzéseit.
Őrizzük meg a nyugalmunkat, és álljunk ellen a kísértésnek, hogy azonnal felhívjuk a másik gyerek szüleit. Erős támaszra, nem pedig testőrre van szüksége. Ha túlreagáljuk, azon aggódhat, hogy beavatkozunk és csak rontunk a helyzeten.
Ne gyors megoldást keressünk! Nagy lehet a kísértés, hogy azt tanácsoljuk, nevessen rajta, vagy adja vissza a csúfolódást, de csak ő látja át a társas dinamikát.
Biztassuk arra, hogy kérdezzen! Vegyük sorra, hogyan reagálhat. Például kérdezze meg: „Te amúgy jól vagy?”, „Ezt megismételnéd?” vagy „Ezt hogy értetted pontosan?”. Ezzel egyértelművé teheti, hogy nem könnyű célpont. Gyakorolhatja az önérvényesítést is, hogy megkéri a csúfolódót négyszemközt, fejezze be a bántást. Sokan ilyenkor meghátrálnak.
Mit tehet a szülő hosszú távon?
Tisztázzuk az összefüggéseket! Minden gyereknek meg kell tanulnia kezelni a „normális társas konfliktusokat”. Ha minden gonoszkodást zaklatásnak titulálunk, azzal nem segítünk. A zaklatás (bullying) definíciója, hogy egy közösségben vezéregyéniségnek számító gyerek hosszú időn keresztül szándékosan bántó szándékkal üldöz egy nála társas szempontból gyengébbet.
Magyarázzuk el a csúfolódás jelentését! Segítsünk, hogy kevésbé vegye személyes sértésnek a gúnyolódást, és magyarázzuk el, hogy gyakran csak azért csinálja a másik, hogy erősebbnek tűnjön a célpontja kárára.
Mi jár a kiskamasz fejében?
HVG Könyvek
Otthon támogassuk! Erősítsük az önbizalmát azzal, hogy egyértelművé tesszük, szeretjük, és szívesen vagyunk vele. A többiek bántó megjegyzései soha nem érintik olyan mélyen, mint az, ha úgy érzi, hogy otthon szeretjük és támogatjuk.
Erősítsük a fejlődési szemléletet! A kiskamaszok hajlamosak a végletes gondolkodásra. Azt hihetik, mivel most csúfolják, mindig is áldozat lesz. A barátok ebben a korban még gyorsan cserélődnek. Magyarázzuk el, ha ma valaki gonoszkodott vele, attól még holnap kibékülhetnek. Ugyanakkor ha a barátkozás nehezen megy neki, segítsük gyakorolni és fejleszteni a társas készségeit.
A fenti cikk Angharad Rudkin klinikai szakpszichológus és Tanith Carey újságíró Mi jár a kiskamasz fejében? című könyvének szerkesztett részlete. A könyv hétköznapi helyzeteken keresztül mutatja meg, hogyan kezelhetjük például az iskolai szorongást, a testképpel kapcsolatos problémákat, a kortársaknak való megfelelés vágyát vagy az online biztonság kérdését. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.
