Mekkora az állam felelőssége a devizahitelesek reménytelen helyzetében?

Az olyan tömegek lakásvásárlásai, akik egyáltalán nem engedhették volna meg ezt maguknak, felfokozott keresletet támasztottak a lakáspiacon, s ezt nagyon jelentősen fokozták az állami támogatások és kezességvállalások - írja a Lakásfókusz lakossági ingatlanos blog. A Fészekrakó program keretében az állam kezességet vállalt az egyébként teljesen hitelképtelen tömegekre, hogy azok már 10 százalék önrész mellett is megvehessék vágyálmaik otthonát. Sok esetben még erre az önerőre sem volt szükségük a kispénzű állampolgároknak, mivel a “szocpol”, a “félszocpol” és a “megelőlegező szocpol”, azaz az államtól a (leendő) gyerekek után kapott vissza nem téritendő támogatás kiváltotta ezt.

Ennek nyomán olyanok kezdtek el tömegesen lakásokat vásárolni, akik 10 év alatt egymillió forintot sem tudtak összegyűjteni, azaz havi nyolcezer forint megtakarítással sem rendelkeztek. Sokan egyenesen nulla pénzzel vágtak bele a lakásvásárlásba, még az ügyvédi költséget is személyi kölcsönből fedezték. Ez a tömeg adja a most bajba jutott adósok nagy részét. Hiszen akinek nincs néhány havi tartaléka, az még válság nélkül is nagy valószínűséggel gondba kerülhet 25-30 év alatt. Azt természetesen senki nem vitatja, hogy szükség van egy jól működő állami otthonteremtési programra, azonban annak kellően körültekintőnek kell lennie, hogy ne okozzon hasonló csapdahelyzetet.

A kormányok gazdaság- és társadalompolitikája mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni az MNB monetáris politikájának a felelősségét sem. A jegybank 2001-ben vezette be az inflációkövetés politikáját, ami arról szól, hogy az MNB kitűz maga elé egy inflációs célt, és a teljes monetáris politikát ennek a célnak veti alá. Bár soha nem érte el a kitűzött 3-4 százalékos célt az infláció, azaz semmi eredménye nem volt a törekvésnek, az alapkamatot viszont a cél érdekében az egekbe emelte. Ennek következtében a forinthitelek megfizethetetlenek lettek, s mindenki devizában adósodott el, hiszen a forinthitelek akár 10 százlékkal is magasabbak kamatúak voltak, mint a svájci frank alapú hitelek.

A magas alapkamat a forint túlértékelődéséhez vezetett, ez pedig szintén a devizahitelesek sorsát pecsételte meg, hiszen a legtöbben erős forint mellett adósodtak el, és most a visszagyengült forint miatt magasabbak lettek a havi törlesztőrészletek. Külön szót érdemel még a PSZÁF hozzáállása, amely nem emelte fel a szavát kellő eréllyel a zajló folyamatok ellen. Érdemi lépéseket a hitelpiac megszabályozására csak a válság kitörése után tett.