A háború kitörése óta nagyjából 6,6 millió ember menekült el Ukrajnából és 8 millióra tehető azok száma, akik elhagyták az otthonukat, de Ukrajnában maradtak. Az orosz csapatok visszahúzódásával azonban az ENSZ adatai alapján május közepéig 1,8 millió ukrán tért vissza Ukrajnába, a határőrség becslése szerint napi 30 ezer ukrán tér vissza azóta is. Vitalij Klicsko, Kijev polgármestere szerint nagyjából a főváros háború előtt lakosságának kétharmada tartózkodik mostanában a városban – írta elemzésében a g7.hu.

A biztonságossá váló területeken újra beindult az élet, és a The Washington Post szerint – egyelőre önkéntes alapon – a lerombolt városok és falvak újjáépítése is megkezdődött. Volodimir Zelenszkij, Ukrajna elnöke bejelentette, hogy első lépésben a belső menekültek ideiglenes lakhatását kell megoldaniuk, a második szakaszban az orosz hadsereg által elpusztított városokat kell újjáépíteniük, a harmadik szakaszban pedig az ukrán hadsereg tagjainak lakhatását kell biztosítaniuk. Zelenszkij szerint a konkrét újjáépítési terveket csak később fogják közzétenni.

Kérdés az újjáépítés fázisainak időzítése, ahogy az is, hogy milyen stílusban építsék újra a lerombolt városokat, és hogy milyen lehetőségei vannak a kárpótlásra a háborúban elpusztult vagy károsodott lakások tulajdonosainak. Az ingatlanbiztosítási szerződésekben a háború és a természeti katasztrófák jellemzően vis maior helyzetnek számítanak. De államközi szinten több háborús konfliktust követő kártérítési megállapodásra is van példa. A g7-nek Hoffmann Tamás nemzetközi jogász, a Corvinus Egyetem docense elmondta, 1991-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsa kötelezte Irakot, hogy 52,4 milliárd dollárnyi kártérítést fizessen magánszemélyeknek, vállalatoknak és kormányzati szervezeteknek, akiknek veszteségei keletkeztek abból, hogy Irak megtámadta Kuvaitot. Irak az olajbevételeiből fizeti a kártérítést, amiből tavalyig 49,5 milliárd dollárt törlesztett.

Egy másik példa az 1979-es iráni iszlám forradalmat követő megállapodás az USA és Irán között, amely keretein belül egy választott bíróság amerikai és iráni állampolgárok számára ítélt meg a forradalom kapcsán elszenvedett károk miatt több milliárd dollárnyi kártérítést. A kártérítések kifizetése ebben az esetben is évtizedeken keresztül húzódott el.

Az Európai Bizottság azt javasolta, hogy a szankciók keretein belül befagyasztott orosz vagyonokból lehetne fedezni Ukrajna kártalanítását. Ennek kapcsán Hoffmann megjegyezte, hogy habár alapjáraton a nemzetközi emberi jogi egyezmények tiltják a tulajdontól való megfosztást, meghatározott célok érdekében jogilag lehetséges a tulajdon korlátozása.

A portál idézi a Foreign Policy cikkét, miszerint Ukrajna esetében a legnagyobb kockázatot az jelentheti, ha az orosz hadsereg egyes területeket hosszabb távon is ellenőrzés alatt tart majd. De Ukrajnában jól működő önálló földhivatali rendszer épült ki a Szovjetuniótól való függetlenedés után. Dél-Szudánban vagy Kelet-Timorban például a kártalanítást nagyon megnehezítette a megfelelő minőségű föld- és ingatlannyilvántartás hiánya. Fontos, hogy a kártérítést igénylők is őrizzék meg azokat a dokumentumokat, amikkel igazolni tudják az ingatlantulajdonukat.

De az ENSZ-szabályozás viszonylag széles körben ad lehetőségeket a tulajdonviszony bizonyítására, Ukrajnában például jó minőségű műholdfelvételek állnak rendelkezésre az ország háború előtti és utáni állapotáról, és az ukránok jelentős része rendelkezik okostelefonnal, amelyek használatával számos olyan adat jött létre, amelyekkel szintén bizonyítani lehet, hogy hol éltek a háború előtt.

Az amerikai külpolitikai szaklap szerint fontos, hogy a kártérítések kérdése bekerüljön a tűzszüneti- vagy békeszerződésbe, a boszniai, a dél-szudáni és a hegyi-karabahi háborúkat lezáró szerződésekből ugyanis ez hiányzott, ami évtizedekre instabil helyzetnek és jogvitáknak ágyazott meg – írta a g7.hu.