Több parlamenten kívüli politikai és társadalmi szervezet kifogásolta az utóbb időben azt a gyakorlatot, hogy az Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány (EUKK) és egyes állami intézmények - a tájékoztatáson túl - propagandát is folytatnak az EU-népszavazás előtt, mégpedig a támogatók táborának növelése érdekében. Furcsa helyzetbe kerülnek ezzel mindazok, akik valamilyen oknál fogva ellenzik az EU-csatlakozást: azt látják, hogy saját adóforintjaikból próbálják őket véleményük megváltoztatására bírni, míg nekik, ha az ellenérvekről kívánják tájékoztatni a közvéleményt, azt saját zsebből kell finanszírozniuk. Felmerülhet persze, hogy az "igen" szavazatok győzelme olyan egyértelműen előnyös Magyarország számára, hogy azt az államnak kötelessége elősegítenie, de ez esetben érdemes lett volna a költséges népszavazás kiírását is mellőzni (ahogyan például Cipruson nem is lesz ilyen referendum).
1995-ben Írországban éppen a fentihez hasonló logika alapján nyilvánította a legfelsőbb bíróság alkotmányellenesnek a népszavazásokhoz kapcsolódó, részrehajló állami propagandát. Azóta a szigetországban különleges népszavazásügyi bizottság gondjaira bízták a lakosság kiegyensúlyozott tájékoztatását, amely egyaránt magába foglalja a népszavazásra feltett javaslat melletti és elleni érvek ismertetését. Habár a bizottságot az ombudsman, illetve olyan, a kormánytól független állami szervezetek tisztségviselői és hivatalnokai alkotják, mint a legfelsőbb bíróság, a számvevőszék és a parlament hivatala, működését gyakran kifogásolják. Egyesek elfogultsággal vádolják, mások éppen azt vetik a szemére, hogy a kiegyensúlyozottságra való törekvés miatt kampányai unalmasak, nem képesek mozgósítani.
A dánok ugyanezt a problémát homlokegyenest ellentétes módszerrel oldják meg. A különböző álláspontokat támogató politikai és társadalmi szervezetek minden népszavazás előtt pályázati úton nyerhetnek el költségvetési pénzeket a közvélemény meggyőzésére irányuló kampányaikhoz. A támogatás elosztásáról az írországihoz hasonló állami testület és a kormánytól független Dán Felnőttoktatási Tanács dönt: elsősorban a pályázatok minősége alapján, az egyenlő elosztási arányhoz nem ragaszkodnak mereven.
Magyarország az 1997-es NATO-népszavazás előkészítése során a fenti példák követésére tett néhány bizonytalan lépést. Előfordult, hogy az ORTT olyan közszolgálati tévéműsorokat szankcionált, amelyek egyértelműen az "igen" szavazat mellett agitáltak, illetve a népszavazással kapcsolatos tájékoztatásra elkölönített 112 millió forintból félmilliót a NATO-csatlakozást ellenző Munkáspárt számára utaltak ki - igaz, pályázat nélkül, és csak egy hónappal a szavazás előtt (HVG, 1997. október 25.). Még e szerény kiegyensúlyozási szándékhoz képest is visszalépésnek tűnik, hogy most az EUKK a lehetőségét is kizárja az EU-csatlakozással kapcsolatos ellenérvek megismertetéséhez nyújtott anyagi támogatásnak. Ön szerint rendben van ez így? És ha igen, érdemes volt ezért többszáz millió forintos költséggel népszavazást rendezni?