Ha az Alkotmánybíróság megsemmisítette volna a kifogásolt rendelkezéseket, akkor a parlament liberálisabb szabályozást fogadott volna el a passzív eutanáziáról - véli Takács, aki "különösnek" nevezte a testület döntését, hiszen bár "nagy hangon" kimondta az aktív eutanázia tilalmát, nem orvosolta azt a problémát, hogy ilyen laza tartalmú jogszabályt nem lehet megfogalmazni. Takács szerint tendenciákat kellene felvázolni, a hiányosságokra rámutatni, arra, hogy a törvény, noha alkotmányos, nem érvényesül a gyakorlatban. Az alkotmányjogász szerint az Alkotmánybíróság döntését tiszteletben kell tartani, de nem feltétlenül kell tisztelni ezért szerinte nincs akadálya annak, hogy ombudsmanként civilizált ítéletet mondjon az Alkotmánybíróság döntéséről.

Takács 1993-ban még alkotmányjogászként Kmetty Ildikó ügyvéddel nyújtotta be az ügyben az első indítványt azzal a céllal, hogy a betegek önrendelkezési jogát az eutanázia valamilyen formájára vonatkozóan elfogadtassák. Mivel az 1997-es egészségügyi törvény megteremtette a betegek önrendelkezési jogát, korlátozottan teret engedve a passzív eutanáziának, az indítvány okafogyottá vált.
Második, 2001-es indítványukban már az új egészségügyi törvénynek az önrendelkezési jogra és a passzív eutanáziára vonatkozó szabályozását kifogásolták, véleményük szerint a törvényi rendelkezések szükségtelenül és aránytalanul akadályozzák a beteget önrendelkezési jogának gyakorlásában. (MTI)