Bár 1994-ben még szokatlan volt az egy-két évvel korábban még tankönyvi tisztaságú liberális elveket valló Orbán Viktort a fideszesek által megannyiszor kifigurázott Lezsák Sándor és Giczy György társaságában feszíteni látni, utólag megállapítható, a pártelnök akkor még jóval finnyásabb volt, mint ma. Nem ajánlott szövetséget a jobboldalon bárkinek. Így Budapesten az önkormányzati választásokon az akkori polgári szövetségből kihagyott FKGP és a MIÉP egymást támogatta, e flörtben – a kisgazda-elnök szerint – Torgyán volt a fej, Csurka az írás. De finnyásabbak voltak 1995 májusában még a nevet Fidesz – Magyar Polgári Pártra változtató VII. kongresszus küldöttei is, mertek nem egyetérteni: az egyetlen jelöltként induló Orbánt támogató 252 igen szavazatra 27 nem és 20 érvénytelen voks jutott. A hét végén tartott XVII. kongresszuson viszont már teljes volt az egység, s az MTI szerint "elsöprő a többség". 1995-ben a kongresszus által elfogadott, A polgári Magyarországért című programnyilatkozat még szabadelvű, konzervatív, szociális felelősséggel bíró, a környezetvédelem iránt elkötelezett pártként jellemezte az új alakulatot, a 2003-as pedig a Szövetséget a keresztény erkölcs, a szabadság, a rend és a természeti törvények tiszteletére kívánja építeni.
A liberalizmuson pedig túlhaladt az idő, mert lerombolta, amit akart, az egyház és az arisztokrácia tekintélyét, minden tabut és erkölcsi gátat – tudtuk meg Orbántól. Értékeit pedig "mára minden normálisan gondolkodó ember és társadalmi erő beépítette saját értékrendjébe". Wishful thinking – mondaná erre az angol. A magyar pedig a szabadságeszmék védelme helyett inkább közösséget és hazát épít, tudatosan, fegyelmezetten, tervszerűen, értékek és helyes arányok szerint. Feltéve, ha szabad. Szabad ember pedig az, "aki önszántából tartozik valahová", ebből adódóan a szabadság szeretete nem más, mint a másik ember, a többi ember szeretete. "S ha ezt belátjuk, így már megérthető, hogy a hatalom szeretete viszont önmagunk szeretete". Régebben ugyan úgy szólt a sláger, hogy a hatalom szeretete nem a szeretet hatalma, de erre már ki emlékszik… Mint ahogy a szabadság egyenlő a felismert szükségszerűséggel marxi tanítás is feledésbe merült, olyannyira, hogy átköltésére és szövetségépítő alapvetéssé formálására a jelek szerint maga a pártelnök vállalkozott.
Sebaj. A fő kérdés az - ami mellett egyébként elsiklottak a Szövetség alakuló kongresszusának felszólalói -, hogy integrálható-e az igényes, mérsékelt konzervativizmus az utcai radikalizmussal. Ha igen, akkor ez önmagában is sokakat visszariaszt e szövetségtől, ha pedig nem, akkor egyre-másra alakul(gat)nak majd a radikális jobboldali pártok. Lásd Jobbik. Kérdés továbbá, hogy minden jobboldali érzésű ember azt a tézist vallja-e, miszerint "a nemzetek felett nem a globalizáció ível át, hanem a keresztény szeretet", vagy netán időnként még kezébe veszi a történelemkönyvet. Hogy hiszi-e Orbán ígéretét, hogy a Szövetség elhozza neki a magasabb nyugdíjat, az alacsonyabb gázszámlát, a magasabb fizetést és az olcsóbb iskolát, vagy látott már Orbán-kormányt (is) gázáremelés közben is. Hogy a pártelnökkel együtt vallják-e a gazdák, hogy ők az élő kapocs a föld és a nemzet között. És így tovább.
A szabadsághoz legalább két ember kell – kezdte a beszédét Orbán. A választások megnyeréséhez viszont – részvételtől függően – legalább 2,5-3 millió. Vajon lesz-e 2006-ban a Szövetségnek ennyi támogatója?