A hosszas jogi és történelmi jellegű felvetésekben is bővelkedő vitában abban minden képviselő egyetértett, hogy Sztálin az emberiség ellen elkövetett bűnei miatt méltatlan arra, hogy bárhol és bármikor Budapest díszpolgára legyen.



A vita elsődlegesen a körül zajlott, hogy a Fővárosi Közgyűlés jogutóda-e annak a testületnek, amely díszpolgári címet adományozott az 1940-es években Sztálinnak. Az ellenzékiekkel ellentétben az MSZP- és az SZDSZ-frakció határozottan azt az álláspontot képviselte, hogy nem. Szerintük csak a Fővárosi Közgyűlés által 1992 óta adományozott cím tulajdonosai tekinthetők Budapest díszpolgárának.



A közgyűlés hozzájárult ahhoz, hogy emlékművet állítsanak a II. kerületben Mansfeld Péternek, akit az 1956-os forradalomban vállalt szerepe miatt néhány évvel később, 18. évének betöltése után kivégeztek.



A szocialisták tartózkodtak a szavazásnál, egyedül az előterjesztő Schiffer János főpolgármester-helyettes támogatta körülük a javaslatot.



A vitában elutasították a kulturális bizottság azon határozati javaslatát, hogy hozzanak létre egy szakértői testületet Mansfeld Péter történelmi szerepének tisztázására. Az időnként indulatos felszólalásaikban az ellenzékiek elfogadhatatlannak tartották azt, hogy az 1990 után a Legfelsőbb Bíróság által a köztörvényes cselekedeteiért is rehabilitált fiatalembert további vizsgálatnak vessék alá. Madarász Aladár (SZDSZ) többek véleményével összhangban leszögezte: "nem tudja, hogy hős volt-e Mansfeld Péter, de az biztos, hogy egy diktatúra áldozata, jelképe".

(MTI)