Vita a temetkezési törvényről

"Nem szeretném, ha a konkurencia megismerné az áraimat, mert aláígérne, ezért sem teszem ki azokat az internetre" - mondta a HVG-nek Lányiné Kakas Magdolna, a budapesti Kegyelet Kft. ügyvezető igazgatója. Pedig a budapestiek háromötöde érzi úgy, hogy nem tud eleget a temetkezésekről, sőt 40 százalékuk szerint egyenesen tabu a szolgáltatás áráról beszélni - derült ki nemrég a Capital Research Piac- és Közvélemény-kutató Intézet felméréséből, amelyet a 14 fővárosi temetőt üzemeltető Budapesti Temetkezési Intézet Rt. (BTI) megbízásából készített. A temetési költségek felső határa a csillagos ég, a fővárosi Farkasréten például egy jobb sírhelyért 25 évre 240 ezer forintnál is többet kell fizetni, de létezik kriptahely 2,5 millióért is - igaz, száz évre.

A magas árakat Simóka Kálmánné, a BTI vezérigazgatója a piaci igénnyel és a helyhiánnyal magyarázza. Egy szerényebb, ám nem szegényes, koporsós szertartás Budapesten átlagosan 220-250 ezer forintba kerül. A főváros rendelete szerint ugyanis az egyes sírhelyért a legtöbb temetőben 57 130 forintot kell fizetni, a sírt 21 920 forintért ássák ki, a legolcsóbb ravatal pedig 25 127 forintba kerül, áfa nélkül. Ehhez jön még a szállítás és a szertartás, a koszorúk, a kellékek, a fejfa, a koporsó és a szemfedél ára. Balogh Károly, a koporsókat és egyéb kellékeket gyártó Karsol Kft. tulajdonosa szerint Magyarországon egyre többen választják a hatszögletű, magasfényű koporsókat, amelyek ára 35-40 ezer forintnál kezdődik. A tehetősebbek pedig a deréknál felnyitható, amerikai típusút, amely egyben a legdrágább: nettó gyártói ára 120 ezer, kiskereskedelmi ára pedig 240 ezer forint körül van. A költséges végső búcsúra sokan előre takarékoskodnak, mások hitelt vesznek fel, de még így is akadnak, akiknek nem futja a szolgáltatásra - őket az önkormányzatnak kell elhantolnia. Budapesten a temetések 5 százaléka köztemetés, a szegényebb országrészekben, például Szabolcsban ez az arány eléri a 10 százalékot is.

Bár mindegyik vidéki városban olcsóbb a temetkezés, mint Budapesten, országszerte hatalmas a szóródás. Néhol csak jelképes összeget kell fizetni a sírhelyért és a kötelező szolgáltatásokért, Nyíradonyban viszont például 18 ezer forint a sírásási és 5 ezer a halottátvételi díj. Gyöngyösön a 24 310 forintos sírásási tarifa a megyei jogú városok temetői átlagának a duplájára emeli az árat. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) napokban közzétett jelentése szerint a díj nagysága az üzemeltetőtől függ: ha az önkormányzat maga tartja fenn a temetőt, árai általában elmaradnak az átlagtól, ha pedig nyereségérdekelt temetkezési vállalatok kezébe adja a működtetést, a díjak is felmennek.

Az Országgyűlés a napokban tárgyal az 1999-es, a temetőkről és a temetkezésről szóló törvény módosításáról, amely egyebek közt kimondaná, hogy a díjakat a temető tulajdonosának az üzemeltetéssel és fenntartással kapcsolatos "szükséges és indokolt költségek alapján" kell megállapítania. Laboda Gábor MSZP-s képviselő indítványa szerint - amelyet az illetékes bizottságok támogatnak - a lejárt sírhelyek újramegváltási díja nem lehetne több a megváltási ár 75 százalékánál - jelenleg e kettő többnyire ugyanannyiba kerül. Ám ezek a módosítások sem teszik feltétlenül olcsóbbá a temetkezést. "Ha valamelyik díjat csökkentenünk kell, a másikat fel kell emelnünk, másképpen nem tudjuk fenntartani a temetőt" - állítja a HVG-nek Szekrényes András, a hét köztemetőt üzemeltető Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Temetkezési Vállalat igazgatója.

Holott az üzemeltető cégek a temetés után is gyarapíthatják bevételeiket. Ha például sírkő kerül a hantra, az azon dolgozó sírkövessel temető-fenntartási hozzájárulást fizettethetnek. Ez akár még a mesterember munkadíját is meghaladhatja, a számlát pedig a hozzátartozó állja. "Tatabányán, ahol nincs temető-fenntartási díj, 4 ezer forintért vések és aranyozok be négy évszámot a sírkőbe. Tatán ugyanez a munka az 5750 forintos temetői díj miatt csaknem 10 ezer forintba kerül" - hoz példát a különbségre Dall' Asta Arnold, a Kőfaragó és Műkőkészítő Vállalkozók Országos Ipartestületének az elnöke.

További konfliktusforrás, hogy a versenyelőny megakadályozására a temetőt üzemeltető cégeknek számvitelileg is el kell ugyan különíteniük a kegyeleti közszolgáltatásokat a temetkezési vállalkozói szolgáltatásoktól, saját sírköveseik azonban állítólag mégis kapnak bizonyos kedvezményeket. Az Országgyűlés elé kerülő egyik indítvány a temető-fenntartási hozzájárulás mértékét a sírhelyek megváltási díjának 5 százalékában maximálná, egy másik - szintén a bizottság által támogatott - módosító javaslat pedig egyenesen kitiltaná a műköves vállalkozókat a temetőkből.

"A sírkövesek mindössze 5 százalékának van telephelye, bemutatóterme a temetők területén, a sírhoz kijáró hozzátartozók az ő munkájukat látják, épp ezért óriási a versenyelőnyük" - állítja a javaslatot benyújtó Laboda. A temetőüzemeltetők azonban ennek az ésszerűségét vitatják. Szekrényes például igazságtalannak tartaná, ha a 70-80 millió forintos költséggel korszerűsített műkőüzemet ki kellene költöztetni jelenlegi telephelyéről. Petrich Csaba, a sírkőüzemmel egyébként nem rendelkező Pécsi Temetkezési Vállalat igazgatója szerint pedig az intézkedés már csak azért is értelmetlen, mert "a legtöbb sírköves bár nem a temetőben, de annak tőszomszédságában dolgozik, a pécsi temető kapujával szemben négy ilyen vállalkozás működik, a temető másik oldalán lévő utcában pedig három".

Éles vita folyik arról is, megengedje-e a jogszabály az önkormányzatoknak, hogy rendeletükben bizonyos szolgáltatói feladatokat - például a sírásást vagy a ravatalozást - az üzemeltető kizárólagos feladataként határozzanak meg, és ezek kötelező igénybevételét írják elő a temettetők számára. A tét nagy, mivel az elhunytak hozzátartozói általában teljes körű szolgáltatást igyekeznek megvásárolni, amit így csak a temetőt üzemeltető cégektől kaphatnának meg. "A temetőt fenntartó vállalkozók óriási előnyhöz juthatnának a módosítással, mi pedig kellékértékesítőkké minősülnénk vissza" - érvel a javaslat ellen Koncz Tamás, a Magántemetkezési Szolgáltatók Országos Egyesületének elnöke.

A temetkezési vállalkozók fő "vadászterületei" az egészségügyi intézmények. Miskolcon például idén januárban egy helyi lap arról számolt be, hogy Szűcs Erika alpolgármester a kórházakban és a háziorvosoknál próbált megrendeléseket szerezni az önkormányzat cégének, a Temetőgondnokságnak. Egy tavaly őszi levelében ugyanis arra kérte az érintett intézményeket, hogy halálesetnél mindig a Temetőgondnokságot értesítsék. A többi vállalkozó emiatt a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordult, ahol arról tájékoztatták a HVG-t, hogy az ügy végül a megyei közigazgatási hivatalnál landolt; a város rendeletéről ugyanis szintén kiderült, hogy a verseny- és a temetkezési törvénybe ütköző rendelkezéseket is tartalmaz.

A vállalkozóknak már 1999 óta tilos irodát üzemeltetniük a kórházakban, rendelőkben, ezt a képviselők most kiterjesztenék az oktatási célokat szolgáló egészségügyi és az igazságügyi orvos szakértői intézetekre is. Törvényi tiltás ide vagy oda, mint hírlik, a kórházi "protekció" a mai napig létezik. A vállalkozók vagy a boncmesterek lefizetésével szereznek kuncsaftokat, vagy ők kaparintják meg elsőként - a hozzátartozók helyett - a halotti bizonyítványt. Hasonlóan hatástalan a főleg kórházakban elhelyezett szórólapok, reklámtáblák ellen hozott jogszabály: tavaly törvénysértő reklámozásért 53 temetkezési vállalkozónak kellett esetenként 100-400 ezer forintos büntetést fizetnie a fogyasztóvédelmi hatóság számlájára.

HERMAN BERNADETT