„A házasságkötések bő másfél évtizede folyamatosan csökkenek, mindeközben a tartós kapcsolatban élők nem lettek kevesebben" - magyarázza a hvg.hu-nak Léderer András az SZDSZ Új Generációjának elnöke, miért szorgalmazzák az élettársi kapcsolatok regisztrálását. A törvénytervezet már tavaly májusban a parlament elé került, ám azóta csekély előrelépés történt az ügyben.

Ritkán mondják ki az igent. © AP

„Nemrég születtet egy európai uniós határozat, miszerint a tagországoknak be kell vezetniük az élettársi kapcsolat valamely formáját az azonos neműek számára; igaz, ez csak ajánlás, nincs határidő, sem szankció, ám nekünk ez jó hivatkozási alap”  - fejtegeti az SZDSZ-es politikus, hozzátéve, hogy itthon is van ok az optimizmusra, "sikerült elérni, hogy a kormányprogramban legalább utalás szintjén szerepeljen az élettársi kapcsolat bevezetése." A Gyurcsány-kormány programja szerint ugyanis a kabinet biztosítani fogja a tartós élettársi kapcsolatban élőknek a házastársakkal hasonló jogait.

Az élettársi kapcsolat meghatározását és annak vagyonjogi hatásait a Ptk. tartalmazza, ám az új polgári törvénykönyv (Ptk.) most készül,  benne a családjogi törvény új koncepciójával, amelyben már helyet kap a regisztrált élettársi kapcsolat. Január 1-éig el kell készülnie a normaszövegnek,  azután kezdődhetnek a szakmai, illetve társadalmi viták.

A változások kedvezően érintenék azokat a heteroszexuális párokat is, akik a tartós együttélés és a családalapítás mellett döntöttek, de mindezt nem házasság formájában kívánják szentesíteni. Számuk évről évre nő: 1970-ben még csak minden ötvenedik, jelenleg viszont már minden tizedik együtt élő pár választja a házasságnál lazább együttélési formát. A szabad párkapcsolatban élők száma jó három évtized alatt 62 ezerről 271 ezerre emelkedett. 

Meddig tart a házasság?

A KSH adataiból kiderül, a válások száma melyik életkorban, illetve a kapcsolat hosszát tekintve, mikor a leggyakoribbak. A férfiak esetében a 25-29 életszakasz tűnik a legveszélyesebbnek, ekkor a leggyakoribbak a válások. Valamivel biztatóbb a helyzet a 30-34 éves korosztálynál, ám legritkábban a 20-24 éves korúaknál fordul elő a szétköltözés. A nőknél ez fordítva van, 20-24 éves korban válnak el a legtöbben, őket követik a 25-29 évesek. A kapcsolat hosszát tekintve 5-9 éves házasságoknál leggyakoribb a válás, ezt követi a 10-14 éves, majd a 15-19 éves frigyek felszámolása, ám alig kerül sor válásra 2-4 évig való együttélés után.

A változás a 90-es évektől érzékelhető, ekkortól kezdődött a házasságkötések csökkenése, s vált népszerűbbé az élettársi kapcsolat. A folyamat összefügg a hosszú távú életstratégiák hiányával, amely a gyerekvállalásra is értendő. Más értékek lettek fontosak, bizonyos anyagi háttér, karrier, egzisztencia. Jellemző azonban, hogy a vallásos nevelés, a szülők tradicionális családszemlélete még ma is ösztönzi a házasságkötést, a valamelyik felekezethez tartozók többségének a házasság a párkapcsolat egyetlen elfogadható formáját jelenti.

Az idei év sem ígér sok frigyet. Már egy ideje megfigyelhető, hogy az év első hónapjaiban kötik a legkevesebb házasságot, s a tavaszi hónapok trendje szintén csökkenő irányzatot mutat. Az év első három hónapjában a házasságkötések száma még lényegében megegyezett az elmúlt évivel, áprilisban  és májusban viszont feltűnően visszaesett, 13 százalékkal csökkent a boldogító igent kimondók száma. Összeségében 2006 első öt hónapjában 7,3 százalékkal, számszerűen körülbelül ezerrel kevesebb házasság kötetett.

Ha élettársi viszonyban élők vitáznak a vagyonmegosztásról, bonyolultabb jogi eljárás elé néznek, mint a házastársak; nincs törvényes szabályozás, tehát az húzza a rövidebbet, akinek távoznia kell a közös lakásból. A jog nem nyújt igazi biztonságot, legyen szó heteroszexuális, vagy homoszexuális párokról. S nem csak a vagyon megosztásakor kerülhetnek kellemetlen helyzetekbe a házasságot elutasító párok.

Kedvezményes lakáshiteleket a házasokhoz hasonlóan ugyan igénybe vehetnek élettársak is, ha bizonyítani is tudják, valóban egy párt alkotnak, de  a bizonyítás sokszor igencsak hosszadalmas feladat. Aki nem vállalja az utánajárást, eleve elesik a kedvezménytől. Az öröklés sem automatikus, ha az egyik fél nevén van a lakás, annak halála után minden további nélkül kitehetik az utcára a magára maradt társat.

Próbaházasságok kora

Egyes kutatók szerint az új életforma az alacsony státusú, nem vallásos csoportokból indult el, ma már éppolyan népszerű a diplomások körében is, mint a kétkezi dolgozóknál. Az 1970-es években elsősorban az elváltak és az özvegyek, míg az 1980-as évek közepétől már sok fiatal is   a partnerkapcsolatnak e for-máját választotta. A 15-29 év közötti nőknek például 1970-ben, illetve 1990-ben még csak 1,1, illetve 2,9 százaléka élt együtt papír nélkül partnerével; a legutóbbi (2001-es) népszám-lálás idején ez az arány már 11 százalékra ugrott. Jelenleg az ifjan összeköltözők közül többen vannak, akik próbaházasságban élnek,  mint akik tényleges házassági kötelékben.

A benyújtott törvényjavaslat ezen az abszurd helyzeten kíván változtatni: a regisztrált élettársak joga annyiban lenne több az élettársakénál, hogy a párok egymás örökösei lehetnének, és a közös lakás használata terén a házastársakkal azonos jogokat élveznének, legyen szó azonos, vagy ellenkező nemű párokról. A legoptimistább forgatókönyv szerint is legalább két évet várni kell az élettársi kapcsolatok jegyzőnél történő regisztrálására.

Egy tavaly készült felmérés szerint, ha általában beszélünk élettársi kapcsolatról, akkor a megkérdezettek 75-80 százaléka támogatja annak regisztrálását. Ha ugyanez a kérdés a melegekre vonatkozik, máris kevesebben támogatják, de még akkor is a többség; 50 százalék azok aránya, akik a melegek hivatalos kapcsolatát is el tudná fogadni.  Az örökbefogadás lehetőségét viszont határozottan elutasítják. 

Annak ellenére, hogy Magyarországon is ugrásszerűen nőttek az élettársi kapcsolatok, ez a változás meg sem közelíti a nyugat-európait, ahol sokkal látványosabb a térnyerésük.

A nyugat-európai jogrendszerek sem hagyhatták figyelmen kívül e tendenciát, ugyanúgy, ahogy a magyar jog sem kerülheti meg. A tagországok szinte kivétel nélkül szabályozzák az élettársi kapcsolatokat, általában bizonyos társadalombiztosítási juttatásokat, tartási, lakáshasználati és vagyoni jogosultságokat biztosítva a tartósan együttélőknek. Itthon az Alkotmánybíróság 1995-ben újraértelmezte ugyan az élettársi viszony fogalmát (élettársi kötelékek között nem csak nő és férfi élhet), de ettől még megmaradt az élettársi kapcsolat alacsony jogi státusa.

Kár lenne átsiklani afölött, hogy a jelenlegi szabályozásnak előnyei is vannak, valószínű pontosan ennek köszönheti népszerűségét az új együttélési forma. Ugyanis minden külön adminisztráció nélkül, az érzelmi és gazdasági közösség megkezdésének tényével létrejön, valamint annak megszakadásával megszűnik az élettársi jogviszony, amelyet azonos neműek között is elismer a jog. Hátrányai pedig mint már részben említettük, hogy nem kapcsolódnak hozzá öröklési jogok, megszűnése esetén tartásra vagy lakáshasználatra nem jogosult az élettárs, a lakásbérleti jogot sem folytathatja, a kettős örökbefogadás még eltérő nemű élettársak között sem lehetséges. (Az azonos neműek örökbefogadását még az SZDSZ is túlzásnak tartja, ez nem is szerepel a tervezetükben.) 

Jogászok szerint a tervezett mindenképpen előrelépést jelent az eddigiekhez képest, mert bővíti az élettársak jogait, a viszony regisztrálása azonban csak a bizonyítást könnyítené meg, tehát nem azonos a valódi jogi garanciákkal bíró, bejegyzett partnerkapcsolattal, amely az élettársi jogviszony és a házasság intézménye között helyekedne el és a házassághoz hasonló jogokat tartalmazna, mint például az öröklés, az örökbefogadás vagy a mesterséges megtermékenyítés területén.

Melegfrigyek külföldön

Ahány ország, annyi megoldás – reagál Léderer arra a felvetésre, hogy volt-e követendő külföldi példa a törvénytervezet megfogalmazásánál. Angliában például egy párhuzamos intézményként működik az élettársi kapcsolat, ugyanazokat a jogokat biztosítja mint a házasság, míg a németeknél az élettársi kapcsolat a házasságnál kevesebb jogot biztosít, s ez utóbbira hasonlít leginkább a kezdeményezésük is.

A melegek kapcsolatának hivatalos elismerése egész Európában heves vitákat váltott ki. Több európai országban, mint például Dániában, Finnországban, Németországban, Luxemburgban és Lengyelországban létezik az élettársi kapcsolatok regisztrálása, ideértve az egynemű párokét is. Az olaszoknál, görögöknél, és a portugáloknál viszont semmiféle törvényi szabályozás nincs az együttélésre.

Számos országban - Dánia, Norvégia, Svédország, Finnország, Izland, Franciaország, Németország, Luxemburg, Svájc, az Egyesült Királyság, Andorra, Szlovénia, Csehország, Új-Zéland, valamint az USA egyes államai - vezette be a regisztrált partnerkapcsolat intézményét, amely a házassághoz hasonló jogokat biztosít a feleknek, de mégsem azonos a házassággal. Ezen kívül több országban - Horvátország, Magyarország, Izrael, Portugália, valamint Argentína, Brazília, Olaszország és az Egyesült Államok egyes államai - az azonos nemű párok együttélését a különnemű párokéhoz hasonlóan elismerik, ám ez a házassághoz képest jóval kevesebb jogot és kötelezettséget ró a felekre.

Az azonos neműek házasságát  kevés helyen engedélyezi a törvény, jelenleg Hollandiában, Belgiumban, Spanyolországban, Kanadában, illetve Massachusettes államban köthetnek házasságot a melegek és leszbikusok.