Gyűjtőfogház-belülről

„A Budapesti Országos Börtönben jelenleg működő operatív csoport az ellenforradalom leverése után 1956 december első felében kezdte meg a munkát. A csoport kezdetben két főből állt, majd 1957 első felében egészült ki öt főre. Az operatív munkát az ellenforradalom előtt is ügynöki munkát végző személyek felkutatásával és újabb ügynökök beszervezésével kezdtük el. Összesen 30 fő hálózati személyt szerveztünk be, túlsúlyban ügynököket. Közülük néhányat ki kellett zárni: egyeseket kivégeztek, [mások] szabadultak vagy más börtönbe lettek átszállítva.” (Részletek Kovács Géza rendőr őrnagy, a Gyűjtőfogházban működő operatív csoport vezetőjének jelentéséből, 1958 szeptemberében )

A Gyűjtőként emlegetett börtönben működő operatív osztály, az „operások” tevékenységéről, feladataik teljesítéséről, a kádári megtorlás során játszott szerepükről számos dokumentum maradt fenn. Az 1995-ig „szigorúan titkos” jelzéssel ellátott börtön-objektum dossziét egy 1957. augusztus 30-án keltezett határozat alapján indította meg a BM ORFK Politikai Nyomozó Főosztály VIII. Osztálya. Mint a határozat megállapítja: "a Budapest-i Országos Börtönben lévő elítéltek létszáma kb.1500 fő, kivétel nélkül politikai bűncselekményekért vannak elítélve. Meg lehet találni köztük a horthy-rendszer (sic!) fegyveres erőinek tagjait, - Vk.F-II. katonatisztek, csendőrök, stb., továbbá papok, különböző vallási szektákhoz tartozó volt vezetők és szervezők, - valamint az ellenforradalomban résztvevő fegyvereseket, ellenforradalmárokat."

Kádár és Münnich, 1958-ban. A legfőbb tartótisztek.

"Az elítéltek börtönön belül sem mondtak le ellenséges tevékenységükről, ezért operatív munkát végzünk közöttük azzal a céllal, hogy felderítsük az elhallgatott bűncselekményeiket, a még szabadlábon lévő kapcsolataikat, megakadályozzuk a kitörést, szökést, szabotázst, a börtönön belüli szervezkedést. Ennek alapján szükséges, hogy az Országos Börtön részére objektum dossziét állítsunk fel, melyben nyilvántartjuk a hálózati személyeket, az intézetben lévő kompromittált személyeket, lerakjuk a hálózattal kapcsolatos levelezést, valamint az évi találkozási grafikont. A fent leírtak alapján kérem az objektum dosszié megnyitásának engedélyezését, mert az 1954-ben felállított objektum dosszié az ellenforradalom ideje alatt megsemmisült.”

A határozatot Merkert András rendőr nyomozó főhadnagy csoportvezető és helyettese, Törőcsik János hadnagy írták alá. A dosszié megnyitását Potecz Sándor alosztályvezető engedélyezte.

A dosszié következő irata az „Objektum jellemzés” címet viseli. Az elítéltek közé csempészet besúgó hálózatról megállapítja: az elítéltek különböző kategóriáiban jelenleg 16 fő ügynököt és 1 fő informátort foglalkoztatunk. A parancsnokság, az őrség, valamint az irodai elvtársak létszáma kb. 200 fő.”

A jelentés aggodalommal állapítja meg: a börtönben szolgálatot teljesítő elvtársaknak kb 50%-a tagja az MSZMP-nek, a többi pártonkívüli. Politikai képzettségük igen gyenge és hiányos, ami nem egy esetben megmutatkozott abban, hogy az őrség közelebbi kapcsolatba került az elítéltekkel. „Volt az elvtársak közt olyan, aki az elítélt hozzátartozójának levelet, csomagot továbbított, vagy az elítélt részére továbbított levelet és csomagot.”

1957 decemberében az ügynökség létszáma 28 főre duzzadt, miután újonnan beszerveztek 21 foglyot. A felsorolt 20 konkrét ügyben – ahol besúgókkal akartak extra bűnt rábizonyítani az elítéltekre, - szinte egyetlen egyben sem sikerült „eredményt” elérni: így például Papp Mártonra és Csapó Józsefre nem tudták rábizonyítani, hogy ÁVH-s tisztet akasztottak, Trubin Jánosra, Szűr Tiborra, hogy részt vettek a Köztársaság téri pártház ostromában. Más felderítések is eredménytelenek maradtak.

Az 5 hónappal később kiadott jelentésből kiderül, még mindig sok az eredménytelenül lezárt ügy. Most már az operások új főnöke Kovács Géza rendőrőrnagy az, aki jelenti, hogy az elmúlt hónapokban a hálózat 109 „találkozót” szervezett, ebből 55 „értékes” volt, azaz kiszedtek valamit a gyanútlan áldozatból. De például Újfalusi Zoltán elítéltre hiába hajtották végre a hálózati ráépülést, mert a melléje bevetett ügynökön „a halálos ítéletet végrehajtották”, és az ügy „ideiglenesen áll”.

Krassó György

A függőben lévő ügyek között találjuk a következőt: „Krassó György ellenforradalmi fegyverrejtegetés és szervezkedés miatt elítélt ügyében Nagy István alkalmi ügynök van foglalkoztatva, mivel a Vizsgálati Osztályon keresztül tudomásunkra jutott, hogy Krassó az ellenforradalom alatt szerzett fegyvereit elrejtette, valamint tudomása van ellenforradalmi csoportok létezéséről, s azok tulajdonában lévő stencil-gépekről. Ügyében a hálózati felderítő munka folyamatos.” Nagy István néven feltehetően Szenes László, Krassó rabtársa volt a beszervezett, akiről csaknem 30 évvel később, 1986-ban Krassó elmondta, „1959-ben a váci börtön föld alatti fegyelmi zárkájában felakasztotta magát és meghalt. Besúgó volt, és valamiért már megbízói bizalmát is elveszítette. Kutyául bántak vele, és nem sajnálta őt senki.”

Kovács Géza büszke rá, hogy ügynöki segítséggel lebuktatták a fekete-levelezést folytató Krassót, Aczél Tamást, Kulkai Antalt. De önkritikusan állapítja meg: a hálózat még nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, sok az eredménytelen vizsgálódás.

Az operatív tisztek között nagy a fluktuáció, 1958 nyarán alaposan átszervezték a hálózatot fenntartó osztályt: az ügynökökhöz új operációs tisztek kerültek, mindezt megszenvedte a besúgási munka minősége. Meg kellett szüntetni az operatív tisztek között kialakult „haveri szellemet”, és visszaállítani a függőségi viszonyt – húzta alá Kovács őrnagy.

Börtönlevél 1958

1959 szeptemberében Kovács Géza helyét Ifjú Alajos főhad-nagy veszi át. Ekkor már újabb problémák jelent-keznek:a részleges amnesztia miatt munkaerőhiány lépett fel a gyűjtő-ben, a váci börtönből ezért 300 elítéltet kellet áttranszportálni, és a hálózati létszámot is új ügynökökkel kellett feltölteni. A 18 ügynökre és 19 tájékoztatóra bővült hálózat nem tétlenkedett, volt, akit segítségükkel szabadulása utánra szerveztek be: ez a sors várt Cs. Istvánra, akit büntetése letöltése után szervezett be a II/7-es osztályból Szabó Ferenc rendőrhadnagy.

A jól dolgozó ügynökök nemcsak szóbeli dícsérteben részesültek: a kiszolgáltatott, megzsarolt embereknek cigarettát, beszélő hosszabbításokat, soron kívüli beszélőket ígértek - „több ügynök és tájékoztató megköszönte a róla való gondoskodást és a vele szemben tanúsított figyelmességet” – állítja büszkén az egyik jelentés. Hozzátartozik a képhez, hogy még ilyen körülmények között is a bebörtönzött politikai foglyoknak csak elenyésző része vállalta a spicliskedést.

Az operatív osztály 1959-ben 21 üggyel foglalkozott, abból négy „eredményesen lett befejezve”. Többek között Kuti István volt honvéd századosé, akit még abban az évben felakasztottak. Kutit eredetileg sikkasztás miatt ítélték el. Ám elítélése után – mint az operások 1959 decemberi – helyesírási hibáktól hemzsegő - jelentése írja: „a „II/II osztály közölte hogy Kutira olyan adatok merültek fel, hogy mint katonai atassé (sic!) Ausztria részére kémtevékenységet folytatott. A fenti osztály kérte, hogy vegyük hálózati feldolgozás alá Kuti Istvánt és a kémkedés tényét tisztázzuk. Kuti István mellé ügynöki beépülést hajtottunk végre, melynek során megállapítottuk, hogy az ellenforradalom alatt, mint a Bécsben lévő magyar követség katonai atasséja, az osztrák hírszerző szervek vezetőjének, akivel kapcsolatot tartott, átadta az Ausztriában dolgozó ügynökség névsorát. Az általa átadott névsor alapján több Ausztriában dolgozó ügynökünket őrizetbe vettek az osztrákok. Kuti István a fentieket a vizsgálat során beismerte. A bíróság cselekményéért kötéláltali halálra ítélte, melyet végrehajtottak.”

Szontag Lászlót tettenérték, hogy levelet akart kicsempészni a börtönből. „A terhelő adatok alapján ügynökként beszerveztük” – hangzik a lakonikus mondat. Más volt az operások feladata Hegedűs B. András esetében: „H.A. ellenforradalmi cselekményekért elítélt személy ügyében a II/5 osztály kérése alapján kezdtük meg a munkát. A feladat az, hogy Hegedűst elítélt társai előtt olyan helyzetbe hozzuk, mintha ő az állambiztonsági szervek ügynöke volna. Kombinációk alkalmazásával, és ügynöki úton a fenti feladatot végrehajtottuk, és jelenleg az elítéltek már úgy beszélnek róla, hogy jó lesz előtte nem beszélni, mert az operatív csoport vamzerja”.

A Gyűjtő operatív osztálya országos hírnevet szerzett belügyes körökben. Igen gyakran kértek tőlük kölcsön „jóképességű ügynököket” a vidéki osztályok „Tolnának, Zalának, Veszprémnek és Csongrád megyének adtunk kölcsön ügynököt. Újabban gyakori az a kérelem, hogy az egyes osztályok részére ügynöknek alkalmas személyt válasszunk ki, és vonjuk tanulmányozás alá. Ilyen kérelemmel fordult hozzánk a Budapesti Rendőrfőkapitányság V/a csoportja 6 esetben, a II/5 osztály 3 esetben, és a Fejér megyei osztály két esetben. A fenti osztályok kérésének eleget tettünk, három esetben a beszervezést is végrehajtottuk”. Ifjú Alajos főhadnagy nem hagy kétséget: folytatják a hálózat továbbépítését, a még mélyebb beépülést, a további beszervezéseket és feldolgozó munkát az „ellenséges kategóriák” tagjai között.

Jött a konszolidáció, az általános amnesztia, megjelent a jóságos „aki nincs ellenünk, velünk van" Kádár János. És mégis: az 1967. december 15-i összefoglaló jelentés szerint,  a benn tartott politikai elítéltek számára  nem sok jót hozott az új kurzus: „A Fővárosi Központi Büntetésvégrehajtó Intézetet 1967 márciusában szigorított börtönné minősítették. Ennek megfelelően itt töltik büntetésüket az államellenes bűncselekményekért szigorított börtönre ítélt és a többszörösen visszaeső köztörvényes elítéltek. Az intézetben elhelyezett  2100 elítéltből a politikai jellegű bűncselekményért elítéltek száma 500-550 körül van. Az operációs csoport ügynökségének létszáma az év eleji létszámhoz képest emelkedett. Az év elején 46 tájékoztatóval és 7 ügynökkel rendelkezett. A november 30-i állapot szerint a hálózatban foglalkoztatottak létszáma 52 fő tájékoztató és 7 fő ügynök. Beszerveztünk 1967-ben 14 tájékoztatót.”

Hirschler Richárd

Köszönet Modor Ádám történésznek a Történeti Levéltárban talált  dokumentumokért.