Horthy vadászaton Cianóval, Mussolini külügymi- niszterével. Duplacsövű © www.bibl.u-szeged.hu

Horthy Miklós 1868. június 18-án született Kenderesen, szülei kilenc gyermeke közül ötödikként. A család a nemességet 1635-ben kapta, a kis Miklós apja, Horthy István a főrendiház tagja volt. Elemi iskolai tanulmányait magánúton végezte, vizsgáit a debreceni református kollégiumban tette le. Gimnáziumba Sopronban járt, 1882 őszétől a fiumei tengerészeti akadémia növendéke lett. A törekvő fiatal tiszt, aki James Joyce-tól is vett angolórákat, a tengerészeti ranglétrán egyre magasabbra jutva szolgált a Taurus, majd a Saida fedélzetén, 1909 és 1914 között pedig nagy példaképe, I. Ferenc József szárnysegédje volt.

Az I. világháború kitörésekor sorhajó-kapitányi (ezredesi) fokozatban a Habsburg csatahajó parancsnokává nevezték ki, majd a flotta legmodernebb hajóját, a Novarát irányította. Nagy sikerek fűződtek nevéhez, s 1918-ban ellentengernaggyá, majd a királyi flotta parancsnokává nevezték ki.

A világháborús vereséget és az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlását követő zűrzavaros időszakban a Tanácsköztársaság elleni fellépés szervezésében vállalt vezető szerepet. Főhadiszállását előbb Szegeden, majd (már a Tanácsköztársaság bukása után) Siófokon rendezte be, ekkor már a nemzeti hadsereg fővezéreként. Önálló katonai igazgatást vezetett be a Dunántúlon, s bár a külön életet élő megtorló különítmények tevékenységét nem támogatta, nem is tett ellenük semmit, holott a fehérterror ellen az antant képviselői is felemelték hangjukat. Későbbi emlékirataiban Horthy elismerte a bűntettek tényét, de nem vonta kétségbe létjogosultságukat: "A földre szabadult poklot még senki sem csendesítette le azzal, hogy angyalszárnyakkal legyezgette" – írta.

Horthy 1919. november 16-án, a megszálló román csapatok távozását követően vonult be fehér lovon Budapestre. A mögötte álló haderő támogatásának és nyomásgyakorló képességének köszönhetően 1920. március 1-jén a nemzetgyűlés kormányzóvá választotta, a hivatalos államforma azonban továbbra is a királyság maradt (kormányzói jogkörét többször bővítették).

A konszolidáció érdekében a hozzá közel álló Teleki Pált nevezte ki miniszterelnöknek, aki 1921-ben, IV. Károly első sikertelen visszatérési kísérletét követően mondott le. A második királypuccs után nyilvánvalóvá vált, hogy a kisantant és a nagyhatalmak nem tűrnék a Habsburg-restaurációt, így a nemzetgyűlés 1921. november 6-án – Magyarország történetében immár harmadszor – kimondta a Habsburgok trónfosztását; ezzel a lépéssel végleg megszilárdult Horthy pozíciója.

Az igazi konszolidáció 1921 után kezdődhetett, amikor a kormányzó Bethlen Istvánt nevezte ki a kormányfői tisztségbe. A következő évtized a gazdasági újjáépítés jegyében telt (népszövetségi kölcsön, a nemzeti bank felállítása, a pengő bevezetése), másfelől viszont sok tekintetben konzerválódtak a háború előtti állapotok (nyílt szavazás vidéken, a parasztság helyzete nyomorúságos maradt).

A nagy gazdasági világválság hatására megroppant az ország, Bethlent 1931-ben Károlyi Gyula váltotta a miniszterelnöki székben, őt 1932-ben a feltétlen Mussolini-barát Gömbös Gyula követte. A harmincas években bekövetkezett az, amit a Horthy el akart kerülni: felerősödtek a szélsőségesek, a politikai rendszer pedig a parlamentarizmus keretei ellenére egyre inkább jobbszélre tolódott. Külpolitikai téren a harmincas évek kormányai a német és az olasz tengellyel való kapcsolatban bíztak, ettől remélték a trianoni határok revízióját (részben sikerrel, a bécsi döntések nyomán jelentős területek kerültek vissza). Horthy, bár többször járt Németországban, Hitlert nem szívlelte, s a történészek szerint az ellenszenv kölcsönös volt.

A II. világháború alatt a kezdeti országgyarapító sikereket követően próbálta visszaszorítani a német befolyást, majd támogatta a Kállay-kormány hintapolitikáját. A világháborúban elvesztette István fiát, a kormányzó-helyettest, akinek repülőgépe a szovjet fronton zuhant le. 1944. március közepén Horthyt Klessheimbe hívták tárgyalni, így nem tudta megakadályozni az ország 1944. március 19-i német megszállását. Az év során még sikerült lemondatnia a németbarát Sztójay Dömét, s helyére Lakatos Gézát nevezte ki kormányfővé, majd nyáron – késve és külső nyomásnak is eleget téve – leállította a zsidók vidéken már gőzerővel folyó deportálását. Támogatta az 1944. októberi kiugrási kísérletet, de miután a Gestapo elrabolta Miklós fiát, október 16-án aláírta lemondását és átadta a hatalmat Szálasi Ferencnek.

Másnap családjával együtt fegyveres kísérettel a bajorországi Weilheimbe szállították, ahol az SS őrizetére bízták. A háború végén az amerikaiak fogolyként kezelték, s az is felmerült, hogy háborús bűnösként állítsák bíróság elé. Ez a lehetőség teljesen megdöbbentette az egykori kormányzót, akit végül csak tanúként hallgattak meg. Horthy levelet írt Truman amerikai elnöknek és Ernest Bevin brit külügyminiszternek, amelyben kérte, hogy helyezzék vissza pozíciójába és engedjék tárgyalóasztalhoz ülni a békekötéskor. A hetvenhét éves politikus ekkor azonban már egy letűnt korszak jelképe volt, akinek érvelése még mindig a huszonöt évvel azelőtti kort idézte.

Horthy családjával Portugáliába telepedett le. Menye visszaemlékezései szerint az 1956-os forradalom új reménnyel töltötte el, ám annak vérbe fojtása nagyon megviselte. Horthy Miklós pár hónappal később, 1957. február 9-én halt meg Estorilban. Végakarat szerint hamvait csak a szovjet csapatok Magyarországról való kivonulása után hozták haza, és 1993-ban Kenderesen temették újra. Az Antall-kormány hivatalosan nem tekintette saját halottjának, ám több miniszter is részt vett a végső búcsún.