„Regionális párt a Jobbik” – mondta a parlamenti választások utáni értékelésében Tölgyessy Péter politikai elemző. Az adatok cáfolják ezt a sommás kijelentést, hiszen a szélsőjobboldali párt nemcsak az ország keleti részében, hanem a Dunántúlon is minden megyében tíz százalék fölé jutott listán. Sőt Zalában éppen úgy az MSZP előtt végzett, mint – Pest és Csongrád megye kivételével – a Dunától keletre.
Választási plakátok Móron
Fazekas István
Tény persze, hogy igazi sikereit a párt a keleti országrészben érte el, ahol egyéni választókörzetben nem tudott ugyan első helyet szerezni, de egyes városokat már elhódított. Ilyen például Tiszavasvári, ahol a Jobbik (valaha Fidesz-tag) jelöltje a Fidesz színeiben indult politikust is legyőzte. Falvakról nem is beszélve, számtalan borsodi és szabolcsi település lett a radikális párté. Korábban bevehetetlennek hitt szocialista végvárak kerültek a jobboldal kezére, ráadásul ezeken a helyeken – mint például a kazincbarcikai választási körzetben – a szélsőjobb is megelőzte az MSZP-t. A szocialista párt a Dunától keletre már egyértelműen csak a harmadik erőnek számít (lásd térképünket).
A keleti végek jobbikos jelöltjei sokkal jobban szerepeltek, mint a párt Budapesten indult sztárpolitikusai. A belbudai, hagyományosan jobbra szavazó kerületekben a Jobbik rosszabb eredményeket ért el, mint négy évvel ezelőtt a MIÉP-pel közösen indulva, holott akkor országosan meg sem közelítették a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékot. Ezekben a választókerületekben a radikális retorikával nem sikerült megbontani a jobboldali tömböt.
Az általában szintén jobbra szavazó Dunántúlon viszont a Jobbik teret nyert: a négy évvel ezelőtti eredmények hét-nyolcszorosát érte el, és egyes egyéni kerületekben megelőzte a szocialistákat. Az biztos, hogy nem a MIÉP által képviselt témák lettek hirtelen olyan népszerűek a Jobbik előadásában. Az úgynevezett nemzeti sorskérdések, mint Trianon, illetve a határon túli magyarok ügye nem hoz ugyanis sokat a konyhára. A kelet-magyarországi megyékben voltak például a legelutasítóbbak a szavazók a kettős állampolgárságról szóló népszavazáskor, a Jobbik ennek ellenére roppant népszerű arrafelé. Kérdés az is, hogy a szegények, munkanélküliek által jelentős számban lakott területeken elsősorban e miatt a helyzet miatt erősödött-e meg a Jobbik. E rétegek választói az átlagosnál kisebb arányban járnak szavazni, tőlük aligha származhat akkora támogatás, hogy a kelet-magyarországi választókörzetekben a voksok harmadát-negyedét meg lehessen vele szerezni. Ráadásul e gazdaságilag és társadalmilag egyaránt rossz helyzetben lévő területeken korábban soha nem volt képes komoly támogatásra szert tenni a szélsőjobb, a baloldali populizmusra voltak inkább vevők a választók.
Új elem a soha nem látott erővel feltörő cigányellenesség, amelyet táplál a kormányok romapolitikájának teljes csődje és az elveszett biztonságérzet. A Jobbik ezekre mind retorikájában, mind – a Magyar Gárda megalakításával – tetteiben úgy reagált, hogy az találkozott a választói igényekkel.
A Jobbik-szavazók egy része a létében egyre inkább fenyegetett alsó középosztályból tevődik össze, melynek csalódottságát a politikai elitben és a rend iránti igényét próbálja meglovagolni az új politikai szereplőket előtérbe állító radikális párt. A magát tiszta, cselekvőképes erőnek mutató Jobbik elit- és romaellenes frazeológiája a dunántúli szavazókra is hathatott, annak ellenére, hogy a cigánysággal kapcsolatos együttélési nehézségek ott jóval kisebb problémát okoznak, mint keleten. A Balaton-parti, válságövezetnek aligha nevezhető tapolcai választókörzetben is közel 20 százalékot ért el a Jobbik jelöltje, miközben a cigányok által sűrűbben lakott Baranyában a párt nem tudott áttörni, pedig ott olyan depressziós kistérségek találhatók, amelyek ebből a szempontból a borsodiakkal is felveszik a versenyt. Zalában viszont sikert ért el a párt, hiszen a zalaszentgróti és a lenti választókörzetben megelőzte a szocialistákat.
Baranyában kétszer, Zalában két és félszer annyian szavaztak a Jobbikra, mint a tavalyi európai parlamenti (EP) választáson. De az egész Dunántúlra igaz a megállapítás: Vona Gábor pártja ott jobban tudta növelni szavazatainak arányát, mint Kelet-Magyarországon. Borsod-Abaúj-Zemplénben például 20 százalékkal nőtt a Jobbikra leadott szavazatok aránya tavaly június óta, Tolnában pedig – ahol a második legjobb dunántúli eredményét érte el a párt – 30 százalékkal.
Meglepetésre Vas megyében, ahol az EP-választáson a legrosszabbul, 10 százalék alatt szerepelt a Jobbik, jelentősen javított, a körmendi választókörzetben például második lett a jelöltje. A két városban, Körmenden és Szentgotthárdon a szocialisták megelőzték ugyan, ám a falvakban a baloldalnak alig maradtak hívei. A győri 1-es választókörzetben – amely nevével ellentétben a város körül lévő falvakat tömöríti – a közel kétharmados Fidesz-győzelem mellett a baloldali párt elé került a Jobbik, ahogy Kapuváron is.
Hová tűntek a szocialista szavazók? El sem mentek választani, a Jobbik táborát erősítették, esetleg a Fideszét? – ez régi vita a politológusok között. A számok Móron mindenesetre azt mutatják, hogy valamivel többen vettek részt a választáson, mint négy éve, a Fidesz 3 ezer, a Jobbik 5300 szavazattal múlta felül akkori eredményét, miközben az MSZP 7500 szavazatot vesztett. Mindez arra utal, hogy a Jobbik a Fidesztől elpártoltak, illetve az új szavazók mellett több ezer korábbi szocialista szavazót is maga mellé állított.
RIBA ISTVÁN
