A magyar lakosság fele értékeli saját anyagi helyzetét rossznak és alig tizede elégedett - közölte a Tárki. Az ország gazdasági helyzetét még ennél is negatívabban látjuk: a magyarok mintegy háromnegyede szerint rossz az ország helyzete, miközben százból mindössze egy ember gondolja ennek az ellenkezőjét.

Ha azt vizsgáljuk, hogy a magyarok hogyan „fordítják” le az országos trendeket a saját helyzetükre, azaz összevetjük a saját és az ország gazdasági helyzetéről kialakított képüket, akkor azt találjuk, hogy a legtöbben, százból lényegében hatvanan ugyanúgy ítélik meg a két témát.

Ezen belül a magyarok közel fele együtt sír az országgal, hiszen ők azok, akik szerint mind az ország, mind pedig a saját gazdasági helyzetük rossz. Minden hatodik kérdezett (16 százalék) azonban inkább együtt stagnál az országgal, szerintük ugyanis mind a gazdaság, mind saját maguk közepes helyzetben van.

Eközben viszont alig akad olyan, száz magyarból csupán egy, aki elégedett lenne mind a saját, mind pedig az ország helyzetével. Azok között, akik máshogyan látják az ország és saját maguk gazdasági helyzetét, jóval többen vannak olyanok, akik a sajátjukat jobbnak ítélik meg, mint az országét: a válaszadók majdnem egyharmada véli úgy, hogy kedvezőbb a helyzete az országéhoz képest.

A két legnépesebb csoportot összehasonlítva azt találjuk, hogy azok között, akik az országhoz képest jobb helyzetben érzik magukat, átlagon felüli a vállalkozók, a tanulók, valamint a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, míg a legpesszimistább csoportban a munkanélküliek és az általános iskolát végzettek nagyobb koncentrációja figyelhető meg.

A jövőbeli kilátások tekintetében sem vagyunk sokkal bizakodóbbak. A magyarok fele számít az ország további gazdasági gyengülésére és majdnem ennyien látják negatívan saját jövőjüket is, míg csupán százból kilencen bizakodnak a saját, és kicsit többen, tizennégyen az ország helyzetének javulásában.

A jelenlegi állapothoz hasonlóan a tendenciákat tekintve is a legtöbben (tízből heten) hasonló folyamatokra számítanak mind az ország gazdasága, mind pedig a saját anyagi helyzetük alakulását tekintve; ezen belül minden negyedik magyar mindkét szempontból negatív fejleményeket vár, azaz továbbra is együtt sírnak az országgal, míg közel minden harmadik szerint sem az ország, sem saját helyzetük nem változik.

A bizakodók aránya a legkisebb a csoportban, százból mindössze öten gondolják úgy, hogy a magyar gazdaság szárnyra kap és vele együtt saját anyagi helyzetük is javul, százból tizenöten viszont úgy vélik, hogy az elkövetkezendő egy évben „lemaradnak a jóról”, azaz relatíve romlik a helyzetük, ahogy ugyanennyien gondolják azt, hogy bár az ország helyzete romlik, ők ezt túlélik, és pozitívan zárják az évet.

A három legnépesebb csoportot vizsgálva kitűnik, hogy a vesztes „együtt sírunk” továbbra is a munkanélküliekre és az általános iskolát végzettekre jellemző az átlagosnál nagyobb arányban, míg a vállalkozók, az alkalmazottak, a főiskolát, valamint a szakközépiskolát végzettek bíznak a saját túlélésükben leginkább, a nyugdíjasok és a szakmunkásképzőt végzettek pedig felülreprezentáltak azok között, akik úgy érzik, hogy „lemaradnak a jóról”, azaz az ország valamilyen pozitív változás elé néz, míg ők maguk lejjebb fognak csúszni.