A költségvetési tartalékból csoportosított át a kormány 467 millió forintot a vidékfejlesztési tárcának a „peres ügyeiből eredő fizetési kötelezettségek finanszírozására”. Mint azt a minisztériumtól megtudtuk, egy évekkel korábbi kukoricaügylet volt a tárgya annak a pernek, amelyet az állam elbukott.

2007 nyarán a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal több mint 27 ezer tonna, korábban az állam által felvásárolt kukoricát adott el a jánoshalmi Agromex Kft.-nek. Csakhogy a cég – mint utóbb kiderült – hamis banki bizonylattal igazolta a vételár kifizetését, a valóságban nem fizetett az áruért. Ellenben közraktároztatta azt, majd a közraktárjegyek átadásával eladta a CIB Bank egyik leányvállalatának, a CIB Készletezési Kft.-nek, utóbbi fizetett is. Időközben azonban az MVH-nak „leesett”, hogy átejtették, ezért visszaszerezte a készletet, majd újból eladta, immár másnak. A CIB Bank válaszul beperelte az MVH-t (valamint a raktározó céget), hogy fizessen neki kártérítést.

Az állam első fokon pert nyert, de másodfokon elbukta azt: a tavaly januárban született jogerős ítélet szerint a hivatalnak 1,7 milliárd forintot, plusz annak kamatait kell kifizetnie a felperesnek. Az állam fizetett, de a történet ezzel nem ért véget. A CIB Bank kérésére ugyanis a Fővárosi Ítélőtábla tavaly júniusban 7 százalékkal megemelte a korábban megállapított kamatot, ami azt jelentette, hogy az államnak további 467 millió forintot kell kifizetnie. Az erről szóló döntés idén januárban emelkedett jogerőre.

"Senkit nem értünk el"

Az, hogy az állam eredetileg 100 millió forintot szánt erre a célra, két dolgot jelenthet: egyfelől azt, hogy optimista volt (abban bízott, nem kell többet fizetnie). De jelentheti azt is, hogy a büdzsét akarta szebb színben feltüntetni annak összeállításánál. Ez gyakori trükk: a tervezéskor kevesebbet írnak be az adott rubrikába, s ha úgy alakul, akkor később a tartalékból csoportosítanak át. Ugyanakkor tény, hogy mindez megspórolható lett volna, ha az előző kormányzat alatt az Agromex nem tudta volna becsapni az MVH-t.

Van, aki nagyot aratott, az állam nagyot bukott az ügyleten

Túry Gergely

Mint azt a cég felszámolását végző Gordius Consulting Zrt. munkatársától, Mihályi Judittól megtudtuk, az Agromex tulajdonosait elnyelte a föld. „Senkit nem értünk el a társaságból” – emlékezett vissza az évekkel korábbi felszámolásra Mihályi, de rögtön hozzátette, hogy ez egyáltalán nem ritkaság. Tőle tudjuk azt is, hogy a felszámolás során büntetőfeljelentés is született (a kukoricaügy miatt), de a rendőrség – arra hivatkozva, hogy a gyanúsítottak ismeretlen helyen vannak – felfüggesztette a nyomozást. Azt az egykori felszámoló nem tudta megmondani, mi lett aztán a büntetőügy sorsa.

Az Agromex ügye azonban egyáltalán nem egyedi, hasonló csalások szép számmal voltak abban az időben, igaz, a legtöbbször a bankok jártak rosszul. A pénzintézetek könnyen adtak hitelt, ha tudták, hogy a fedezetként szolgáló áru közraktárban van. A bűnözők ezzel éltek vissza: beszálltak a közraktárüzletbe, majd sajátjukként adták el az ott fekvő árut, de az is előfordult, hogy a már eladott áru után vettek fel hitelt. A CIB Készletezési Kft. nemcsak az Agromex-ügyben volt érintett károsultként.

A visszaélések kora

Ugyanabban az évben, amikor az Agromextől megvette a kukoricát, a Junior Galaxis Kft.-vel is keretszerződést kötött 25 ezer tonna, az évben termett árpa, búza és kukorica felvásárlására; a hitelkeret összegét 2007 októberében kétmilliárd forintra emelték. A felvásárolt kukorica árát a CIB átutalta a Junior Galaxisnak, s ezzel a termény a tulajdonába került, de a vádlottak őrizetében maradt. Ám a cég vezetői a közraktárjegyekre más bankoknál hitelt vettek fel, a kukoricát eladták, s ebből fizették vissza a kölcsönöket. 2008-ban azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az eladott kukoricát (amely ekkor papíron már a CIB tulajdonában volt) nem tudják pótolni. Ekkor 50 millió forintot fizettek egy férfinak, hogy vigye el a balhét, azaz közjegyző előtt vállalja, hogy a több ezer tonna kukorica az ő őrzése alatt tűnt el, s ezért ő készfizető kezességet vállal. Az illető ezután megszökött, a schwechati repülőtéren fogták el.

Egy másik ügyben egy győri székhelyű cég volt a hunyó. A társaság az MVH-val szerződött, a vádirat szerint pedig a hivataltól közraktározásra átvett készleteket a sajátjaként értékesítette vagy banki hitelek hamis fedezeteként használta fel – nem egy alkalommal. Hiába folyt azonban nyomozás, és került bírósági szakaszba az ügy, bizonyítottság hiányában felmentették a vádlottakat. A bíróság ugyan kimondta, hogy egyértelműen bűncselekmény történt, hiszen jelentős mennyiségű gabona tűnt el, de magát a bűncselekményt nem sikerült bizonyítani. Tisztázhatatlan volt ugyanis, hogy mikor, milyen módon és kiknek a közreműködésével tűnt el a több tízezer tonna kukorica és gabona.

A cég iratai eltűntek, de a rendőrség is hibázott: miután kiderült, hogy lába kelt az árunak, az addig is őrizetlen raktárakat a hatóság nem vette zár alá, onnan ellenőrizetlenül bárki vihette a megmaradt gabonát, tételes helyszíni leltár az MVH-val egyeztetve nem készült. Jól jelzi a hatóság bénázását, hogy noha az MVH ellenőrei már 2007 őszén kiszúrták a hiányt, csak 2008 tavaszán indult el a rendőrségi eljárás. A CIB leányvállalata egyébként ebben az ügyben is érintett (károsultként), jelenleg polgári peres eljárásban próbálja behajtani a pénzét, több mint egymilliárd forintot.