A Magyar Közlönyben április elején megjelent, a várandósgondozásról szóló miniszteri rendelet értelmében szülésznő kizárólag szülész-nőgyógyász szakorvos által megállapított alacsony rizikójú várandósság esetén végezheti terhes nők gondozását. A jogszabály ugyanakkor rögzíti, csak azok a szülésznők végezhetnek terhesgondozást, akik valamelyik felsőoktatási intézmény alapképzési szakán vagy főiskolai karán szereztek megfelelő szakképesítést, emelt szintű vagy felsőfokú szülésznő szakképesítéssel rendelkeznek, illetve azok, akik egészségügyi szolgáltatónál szülésznőként foglalkoztatnak, vagy rendelkeznek a szülésznői tevékenység végzésére jogosító, érvényes működési engedéllyel és felelősségbiztosítással.

Ezzel kapcsolatban Csetneki Julianna, a Magyar Ápolási Egyesület szülésznői szekciójának elnöke elmondta, a rendelet lehetővé teszi a különböző szakmaterületek feladatainak elkülönítését, de az új szabályozás a várandósság megállapítását és az erre vonatkozó rizikóbesorolást továbbra is az orvos hatáskörében tartja.

A szakember hozzátette, a rendelet semmiféle veszélyállapotot nem idéz elő, viszont megadja a jogot a várandósoknak arra, hogy a szakorvos helyett a szülésznő segítse a terhesség során, és legyen vele a szüléskor is.

Az új jogszabály szerint a kötelező vizsgálatok a terhesgondozási könyvben szerepelnek majd, abba – az eddigi gyakorlattól eltérően – már a szülésznők is tehetnek bejegyzéseket. 

A július 1-jén érvénybe lépő rendelet ugyanakkor azt is rögzíti, hogy ha a szülésznő által végzett várandósgondozás bármely szakaszában a várandósság magas rizikójának gyanúja vetődik fel, akkor a szülésznőnek a várandóst haladéktalanul szülész-nőgyógyász szakorvoshoz kell irányítania. Magas rizikófaktor esetén a további terhesgondozást a szülész-nőgyógyásznak kell folytatnia.