A könyv szerint – melyből részleteket közölt a Bors szombati cikke – Horthy 1996-ban ismerkedett meg Welsszel, aki többször is álmai nőjeként emlegette. Horthy szerint Welsz nem élt drogokkal, nem járt prostikhoz, és alkoholt sem ivott egészen 40 éves koráig. Egyetlen igazi szenvedélye volt csupán: a pénz.
Az özvegy – aki meglehetősen kendőzetlenül ír volt szerelméről – állítja, két én lakozott Welszben: egy szorongó, hisztis, mosolygó kisfiú és egy gonosz, számító, könyörtelen férfi, aki bárkin képes átgázolni. Mindig dicsérni kellett, folyamatos törődést igényelt. Horthyval közös gyermeket terveztek, hátha ezzel megmentik a kapcsolatukat, de a Simon-ügy közbeszólt, a Welsz halálát követő harmadik napon a nő elvetélt. – Így lett totálisan vége egy álomnak – írja Horthy.
Welsz tiniként kezdte a bűnözést, olyan tárgyakat lopott az iskolából, amelyek neki kellettek, de nem volt rájuk pénze. Hifiket, különböző elektronikus cikkeket, de sosem tudták rábizonyítani, pedig a rendőrség is bevitte. Már ekkor profi hazudozó volt. Az özvegy szerint a Mátyás-templomba is csak azért járt ministrálni, hogy kilophassa a papírpénzeket a perselyekből.
