Az Echo TV Szorító című műsorában kérdezgette a műsorvezető Csúri Ákos, valamint Fazekas Ágnes, a Népszava főmunkatársa és Szirmay Dávid, a Blikk főszerkesztő-helyettese Bayer Zsoltot az elmúlt hetek botrányáról. Mint ismert, Bayer augusztus 20-a alkalmából megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, ezután a kitüntetése ellen tiltakozva már több mint 100 korábbi állami kitüntetett adta vissza állami elismerését.

Bayert a műsorban arról kérdezték, hogy valóban fel fog-e hagyni a trágársággal, mint ahogy azt egy korábbi interjúban mondta, de a publicista közölte, a habitusa nyilván nem fog megváltozni, ráadásul az újságokban megjelent írásaiban nem is szokott trágár szavakat használni, de a továbbiakban a blogján sem akar. Azt mondta, egy ismerőse jelezte neki, hogy a lovagkereszt kötelezi, és vissza kell fognia magát, de nem árulta el, hogy ki volt az, csak annyit mondott, hogy 1988 óta a barátja és ad a véleményére.

Szólt arról is, hogy bár a Fidesz 1988-ban azt tűzte ki célul, hogy meghaladja a népi-urbánus ellentétet, és egyszerre férjen meg a polcukon Tina Turner és Csoóri Sándor, ebből a szempontból nem haladtak előre semmit.

A vele kapcsolatban általában felidézett publicisztikáiról azt mondta, a média azon része, amely "szeretné őt beszorítani a goebbelsi sarokba" nem szokta idézni a cikkek kontextusát. Bayer arról is beszélt, hogy azzal, hogy "kretén idióták" romákat öltek, majd azt nyilatkozták, hogy azért, mert megnézték az ő egyik riportját, és Fliegauf Bence ezért adja vissza a lovagkeresztjét, nem tud mit kezdeni. "Én tudom magamról, hogy nem vagyok náci. Antiszemita sem vagyok és cigánygyűlölő sem" – tette hozzá.

A kitüntetés-visszaadással kapcsolatban Bayer helyeselt, amikor Csúri azt mondta, hogy túltolták a biciklit, és hozzátette: "nem kicsit".

Emellett elismerte, hogy van, akivel kapcsolatban megdöbbent, hogy visszaadta a lovagkeresztet és nagyon sajnálja is. Mint mondta:

A 100 visszaadó között van sok, akinek örülök, hogy visszaadta, és nem tartozom én sem velük egy körbe, és van, akit nagyon sajnálok. Például Snétbergert. Fáj a lelkem, mert Snétbergert imádom. Már rég megírtam Orgoványt, meg a Cigányliszkát, mikor néhány évvel ezelőtt a veszprémi nyári fesztiválon hosszan társalogtam vele és kezet fogtunk. Ő lepett meg a legjobban, hogy visszaadta, és ez nekem nagyon fáj.