Veres András győri püspök Szent István ünnepén mondott beszéde és azt követő sajtónyilatkozata kisebb vihart kavart a sajtóban és egyes internetes oldalakon. Szomorú jelenség, hogy a hírportálok hozzászólásaiban, egyes fészbukos bejegyzésekben nem az érvekre alapozott higgadt vita és ellentmondás, hanem a gyűlölet kocsmai hangja kapott teret. Veres püspök úrról, az egyházról olyan szavak és mondatok írattak le, amelyek mellett egy magát katolikusnak valló ember nem mehet el szó nélkül.

Aztán történt valami. Vasárnap a hvg.hu-n megjelent Révész Sándor írása. A szerző könyveit, publicisztikai munkásságát ismerem, felkészültsége és tájékozottsága elismerésre méltó, nem beszélve írásainak nyelvi megformáltságáról. Azt gondoltam, mostani írásában a gyűlölködő hang ellen is fellép. Nem így történt. Igaz, egy külföldön is ismert és sikeres művész Veres püspököt támadó nyilatkozatát néhány bíráló mondattal helyre tette, de egy szóval sem említette azt a zsigeri keresztényellenességet, amely az utóbbi napokban ellepte az internetes fórumokat. Hívő emberként úgy érzem, egy rövid mondatot megért volna ennek a jelenségnek az elítélése is.

Ennyit a hiányérzetről.

Révész Sándor írásában két olyan megállapítással találkoztam, amelyekkel nem tudok egyetérteni. Az első Ferenc pápával kapcsolatos, a másik Veres András személyére vonatkozik.

Révész Sándor azt írja, nem helyes eljárás, ha valaki – itt a valaki: nem egyháztag – a menekültek ügyében a pápára hivatkozik, a pápa állásfoglalásait kéri számon a magyar kormányon, ugyanakkor figyelmen kívül hagyja, mit mond Róma püspöke a lombikbébik ügyében. Ezt írja a szerző: „mindenesetre szögezzük le, hogy Ferenc pápa szelektív használatára nem vagyunk jogosultak. Nem jogos Ferenc pápára hivatkozni a menekültek ügyében, és eközben nem törődni Ferenc pápa álláspontjával a lombikbébik ügyében. Vagy-vagy.”

Ezt megelőzően arra utal Révész, hogy Veres püspök a Vatikán, tehát Ferenc pápa álláspontját képviseli, ha tehát a győri püspököt szidalmazza valaki, akkor Ferenc pápáról sem lehet más véleménye. Ennek a gondolatmenetnek a végén írja a szerző: „nem vagyok illetékes annak megítélésében, hogy mennyi joggal minősíthetik magukat kereszténynek azok, akik ebben vagy abban nem értenek egyet a pápával”.

Ez utóbbira gyors választ lehet adni. Ha egy katolikus az egyház tanítását vallja, de az épp regnáló pápa egyes közéleti, politikai, kulturális jellegű megnyilatkozásaival, vagy azok egy részével nem ért egyet, kritikai észrevételei ellenére ugyanolyan katolikus marad, mint az a hittársa, aki minden kérdésben a pápa nézeteit osztja.

Meggyőződésem, hogy Révész Sándor a nem egyháztagok ügyében téves álláspontot képvisel, s fölösleges volt a cikkében megfogalmazott önkritika. Először is szükséges annak világos kimondása, hogy Veres András nem a Vatikán vagy Ferenc pápa álláspontját képviseli, hanem a katolikus egyház tanítását, amelyet az egyház katekizmusa tartalmaz. Teljesen mindegy, hogy hívják a pápát, melyik országból jött, az egyház katekizmusa az egyház valamennyi tagjára kötelező érvényű. S ha Veres András helyében más kormányozná a győri egyházmegyét, az a főpásztor sem nyilatkozott volna másként, mint a most támadott püspök.

Révész Sándor abban téved, hogy a menekültek ügyében kiadott pápai nyilatkozatok és a lombikbébik ügye nem ugyanaz a „műfaj”. A mesterséges megtermékenyítésről a katolikus egyház katekizmusa, s az egyházi tanítóhivatal több dokumentuma is világosan kifejti a katolikus egyház álláspontját. Amit a katekizmusban olvasunk, az az egyház tanítása, ezt vallja a hívők összessége. A menekültek ügyében kiadott vagy elhangzott pápai állásfoglalások viszont nem kötelező érvényűek a hívőkre. Ezek a nyilatkozatok közéleti-politikai jellegű állásfoglalások, amelyek a pápa véleményét tükrözik, s amelyeket olykor a hívők közül is sokan vitatnak. Jó katolikus lehet tehát valaki úgy is, hogy nem ért egyet a pápának ezzel vagy azzal a véleményével. Ugyanis a pápa sem mindenben tévedhetetlen a katolikus tanítás szerint.

Az első Vatikánumon kihirdetett csalhatatlansági dogmát még manapság is sokan félreértik. Ez a dogma nem azt jelenti, hogy a pápa minden kérdésben tévedhetetlen. Csupán akkor tévedhetetlen, amikor a hit és erkölcs kérdéseiben ex cathedra nyilatkozik meg. A II. Vatikáni Zsinat egyik fontos dokumentumában ez olvasható: "a római pápa, a püspöki kollégium feje hivatalból rendelkezik a tévedhetetlenséggel, amikor mint az összes Krisztus-hívő legfőbb pásztora és tanítója, aki megerősíti testvéreit a hitben (vö. Lk 22,32), hit és erkölcs kérdésében végérvényes tételt hirdet ki." (Lumen gentium. Dogmatikus konstitúció az Egyházról. 25.) Ilyen ex cathedra [Petri] - vagyis "Péter tanítói székéből" - kihirdetett hittétel volt például Mária mennybevételének dogmája, amelyet 1950 novemberében tett közzé XII. Piusz pápa. Erkölcs dolgában 1995-ben nyilatkozott meg Szent II. János Pál pápa, amikor kimondta, hogy „az ártatlan emberi élet közvetlen és szándékos kioltása mindig súlyosan erkölcstelen”. (II. János Pál pápa Evangelium vitae kezdetű enciklikája, 57. p.) Ez a pápai kijelentés természetesen érvényes az abortuszra és az eutanáziára is.

Egészen más dolog azonban, ha a pápa egyik vagy másik közéleti-politikai kérdésben nyilatkozik meg. Ezek nem bírnak tanítóhivatali érvénnyel, ezekkel tehát egy katolikusnak nem kötelező egyetértenie. Amikor például XVI. Benedek pápa nagy Jézus-monográfiájának első kötete megjelent, a szerző ezt írta az előszóban: „Ez a könyv semmiképpen sem tanítóhivatali aktus, hanem csupán ’az Úr arca’ (vö. Zsolt 27.8) személyes keresésének kifejeződése a részemről. Így mindenki szabadon ellentmondhat nekem. Mindössze a rokonszenvnek azon megelőlegezését kérem az olvasóktól, amely nélkül nem létezik semmilyen megértés.” (XVI. Benedek: A názáreti Jézus. Első rész. Bp., SZIT, 2007, 18. o.)

Összegzésül tehát megállapítható, hogy egy nem katolikus ember semmiféle ellentmondásba nem keveredik, ha a mesterséges megtermékenyítés kérdésében nem osztja az egyház tanítását, ugyanakkor a pápa más közélet-politikai megnyilatkozásaival egyetért. Sánta példával élve, én például szeretem Pasolini filmjeit, ugyanakkor nem osztom kommunista elkötelezettségét.

Révész Sándor másik megállapítása Veres Andrásra vonatkozik. Ezt írja a szerző: „azt persze minden demokratának el kell utasítania, hogy a kormány a keresztény álláspontot tegye törvényileg kötelezővé, és azt is, hogy bármely keresztény vagy nem keresztény felekezet a maga álláspontjának kötelezővé tételét követelje a kormánytól.

Veres András püspök ezt teszi, és ezért megérdemli, hogy ne tekintsük demokratának. A menekültek ügyében is diplomatikusan sunyít, egyrészt levélben biztosítja a pápát arról, hogy a menekültek testvéri támogatásával lelkesen egyetért, és ezirányban fog buzgólkodni, másrészt annyira sem buzgólkodik, hogy a kormány brutális menekültellenes politikáját elítélje.”

Ehhez az idézethez három megjegyzés szükségeltetik.

1./ Ha egy liberális kormány liberális értékrenden alapuló törvényeket alkot, akkor is érvényes Révész Sándor kritikája? Egy keresztény értékrendű kormánynak épp az (lenne) a küldetése választói fölhatalmazás alapján, hogy a keresztény értékrendet képviselje a közéletben, a törvényalkotásban. Itt és most másodlagos kérdés, hogy a jelenlegi kormány tekinthető-e keresztény értékrendűnek.

2./ Révész Sándor azt írja, hogy Veres püspök a katolikus egyház álláspontjának kötelezővé tételét követeli a kormánytól, ezért megérdemli, hogy „ne tekintsük demokratának”. Révész Sándor könnyelműen ítélkezik. Hol és mikor mondta a győri püspök, hogy a katolikus egyház álláspontjának érvényesítését követeli a kormánytól? Ennek a légből kapott állításnak éppen az ellenkezője hangzott el a püspök szájából, amikor a Magyar Nemzetnek nyilatkozott. Én tehát arra kérem Révész Sándort, hogy ha már kirekesztette a demokraták köréből a győri püspököt, a kirekesztés indokait, az általa említett követelés bizonyítékait is tárja az olvasók elé. Véleményem szerint ugyanis egy demokrata mindig arra törekszik, hogy ne hazudjék.

3./ Hogy a menekültek ügyében milyen álláspontot képvisel a győri püspök, nem tudom. Azt sem tudom, hogyan és miként buzgólkodik ebben az ügyben. De ez a kérdés nem tartozik a lombikbébiprogram ügyében elhangzott nyilatkozathoz. Az az érzésem, hogy ezt a szálat azért varrta írásába Révész Sándor, mert valamivel még alá kellett támasztania azt a távolról sem ex cathedra tételt, hogy Veres András nem demokrata.

A szerzővel ellentétben azt gondolom, nemcsak Révész Sándor demokrata, hanem Veres András püspök is az. Más a világnézetük, ebből fakadóan más az értékrendjük. De ez nem ok arra, hogy az egyik fél – jelen esetben Révész Sándor – kitessékelje a demokraták sokszínű közösségéből a másik felet – jelen esetben Veres András püspököt – csupán azért, mert egyes kérdésekben más álláspontot képvisel. Így elég nehéz megtalálni az értelmes párbeszéd útját és hangját.

Hogy véleményem szerint mi lenne az út a párbeszédhez? Erre jó példát adott a hazai katolikus egyház hivatalos honlapja, a Magyar Kurír, amikor a Veres püspököt ért támadásokra reflektálva szakszerű érvekkel, higgadtan válaszolt. Ez a helyes út, személyeskedés helyett érveket állítani hadrendbe.