„Hazaárulók. Minden nap kivillamosozott egy idős férfi, csak azért, hogy ezt odakiálthassa nekünk” – emlékezett a hosszú és forró nyárra Judit. Az egyébként közös képviselőként dolgozó nő egyszer elkapta a férfit, aki, miután lehazaárulózta őket, mindig felpattant a villamosra, és eliszkolt. Megkínálta kávéval, valahogy még beszélgetés is indult, majd az öregúr egyszer csak néhány zsemlével jelent meg a szegedi vasútállomáson és nem hazaárulózott többé. Juditban ez hagyott a legmélyebb nyomot 2015 nyaráról.

MigSzol/Facebook

Két és fél évvel ezelőtt napok alatt közel ezren mozdultak meg szegediek, amikor a közösségi oldalon néhány fiatal segítséget kért ahhoz, hogy az akkoriban a Bevándorlási Hivatal szegedi kirendeltségéről szélnek eresztett menekült csoportoknak segítsenek az eligazodásban, milyen vonatra, mikor kell felszállniuk, illetve élelmet, takarót adjanak a vasútállomáson éjszakázni kényszerülő családoknak. A támogatás pillanatok alatt megszerveződött, majd öt nappal később a szegedi önkormányzat is úgy döntött, hogy vizet, és egy faházat, vécéket biztosítanak.

Így kerülhette el akkor Szeged azt, hogy az akkor már tömegével érkezők ne széledjenek szét a városban, ne maradjanak minden ellátás és információ nélkül. Lényegében azt végezték el, amit a hivatalos állami szerveknek kellett volna biztosítaniuk.

A menekülthullám csillapodásával, később a határzár megépítése után teljes megszűnése után a vasútállomáson lebontották a faházat, minden visszakerült a régi kerékvágásba.

„Utó Migszol”

A Migszol viszont már annyi adományt halmozott fel, hogy folytatták azok szétosztását. Egy darabig, amíg volt erre lehetőség, a megépült tranzitzónák mellett, a senki földjén duzzadó táborok lakóit segítették, akik a zóna előtt várakoztak hetekig, hónapokig, hogy beadhassák kérelmeiket.

Röszke, tranzitzóna

Fazekas István

Később, amikor a menekültek már a szerb táborokban vártak a belépésre, a Migszol a környező települések rászorulóihoz juttatták el a ruhákat és élelmiszereket. A napokban ürült ki a raktár, a Migszol Szeged befejezte a működését. Ezt a két és fél évet zárták le szombaton Szeged egyik kultikus helyén, a Grand Caféban.

A menekültek világnapja

„107 éve ezen a napon tartja a katolikus egyház a vándorlók és menekültek világnapját” – említette meg a búcsú találkozóra meghívott Máté -Tóth András, a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi tanszékének professzora. A Migszol csoport tematikus búcsúztatót szervezett, az egyik szekcióban a reformátusok, az evangélikusok és a baptisták is képviseltették magukat. Köztük Cserháti Sándor, aki a helyi evangélikusok vezetője és aki szintén sok támogatást adott a 2015-ös nyári menekültválság idején. Egy fotó keringett róla, amint egy menekültet borotvált a vasútállomáson. A baptistáknál szolgáló Nikodém Noémi Orosházáról utazgatott Szegedre, nemrégiben a balesetet szenvedett szírek ápolásában, támogatásában segédkezett. „ Abban megegyeztek a kerekasztal résztvevői, hogy a Bibliában pro és kontra is találhatók olyan gondolatok, amelyekre rá lehet húzni a menekültekhez való viszonyulás indokait. Ők a jövevények támogatást találták erősebb üzenetnek annál, minthogy mindenki számára a lakóhelyül kijelölt helyen kell élnie.

A búcsú találkozóra a szervezők meghívtak újságírókat is, akik tudósítottak 2015 nyarán - a közmédia és a helyi lap Délmagyarország munkatársai nem kaptak engedélyt a részvételre.

„Függők lettünk. Ma is lennénk annyian”

„Ugye, lesz Migszol 2?” – ezt Judit kérdezte, aki egyébként azon a nyáron gyakran bringázott az állomás felé, és pillanatok alatt csatlakozott a mozgalomhoz, később az úgynevezett kemény maghoz tartozott. Ahogy „feketeövesnek” számított Gyöngyi, Edit és Musztafa is. Nagyjából 150 önkéntes egészen mostanáig kitartott. A szír Musztafa úgy véli, hogy ő maga duplán is motivált volt, hiszen egyfelől honfitársait segítette, másfelől pedig Szegeden mentősként dolgozik. Azt elismeri, hogy neki is sok ismerőse hátat fordított, de rengeteg új barátot is szerzett.

Sokan váltak függővé, így amikor a menekültekkel kapcsolatos feladatok elfogytak, akkor más karitatív tevékenységbe fogtak. Innen nőtt ki a Szegedi Ládások csoportja, akik már 2016 februárjában utcán szereltek fel polcos vasszekrényeket, amiket élelemmel töltöttek fel, hogy onnan bárki vehessen, aki rászorul. A csoport ma is működik, nagyon sokan kéretlenül is tesznek a ládákba ételt, hogy így segíthessenek azoknak, akiknek nem futja élelemre.

Szlavkovits Rita

Újvári Editék, akik többedmagukkal egyébként a Szegedi Tudományegyetem oktatóiként segítettek a menekültválság idején, úgy döntöttek, hogy karok közötti civil kurzust szerveznek, ahol a civilséget taníthatják. A karközi kurzus már negyedik szemeszterét kezdi rövidesen, nagyjából félszáz jelentkezőjük akad minden félévben. Szegedi civil szervezetekkel együttműködve gyakorlati lehetőséget biztosítanak a hallgatóknak, hogy ne csak az elméletben tanulhassanak a civilek munkájáról. Így van mód akár a „máltaisokkal végig látogatni a szegedi hajléktalanokat, de a mélyszegénységben élő cigány családok mentorálásban is részt vehetnek.

Így ha éppen Migszol2 nincs is, a 2015 forró nyarán elindult mozgalom behálózta Szegedet.