„Egyszer s mindenkorra: a szabadság nem csupán egy puszta természetes jog; ez az a hatalom is, melyet egy ember azért kap, hogy képességeit használja és fejlessze az igazság uralma és a törvény védelme alatt.” (Bastiat: A törvény)

Igen nagy sallert és még nagyobb kokit kapott a kormányzati kommunikáció az után, hogy vezető funkcionáriusuk a minap kikotyogta egy máltai napilapnak az elhíresült 1300 menekült teljesen korrekt befogadását. De ne becsüljük le az állampárt elszánt szavazóit, meglepően rövid idő alatt, az április 8-ig tartó időszak töredékéig túl lesznek a kognitív disszonancia-csökkentés, hárítás, önigazolás összes fázisán, végül is van gyakorlatuk a világképbe nem passzoló információk átértékelésében és eliminálásában.

Ez azonban a mi szégyenünk is: azoké, akik nem ilyen Magyarországon szeretnének élni. Azoké, akik négy, de inkább nyolc éve képtelenek érthetően elmondani, hogyan képzelik a szabadság természetes jogát, az igazság uralmát és a törvény védelmét.

Önmagában azt hangsúlyozni, hogy Orbán Viktor szabadulószobát csinált a köztársaságból, csak kevesek komfortérzetét sérti, jóval többen tudnak (mert kénytelenek és/vagy akarnak) ezzel együtt élni, tömegtüntetést szervezni erre lehetetlen, de lassan még Facebook-csoportot is. Kitolódott az ingerküszöbünk, az „úgyis mindenhol van korrupció” államvallás lett, a demokrácialeépítéssel árukapcsolt szervezett közpénzellopás a jelek szerint nem elég arra, hogy az állampárt megalapozottan féljen az áprilisi választások előtt.

Hiába a kínossá vált Altusz-nyilatkozat, „migrációs vitában a Fidesz egyszerűen nem tud veszíteni” – mondta egy vezető politikusuk találóan, ez ugyanis arra mutat rá, hogy a Fidesz pontosan meg- és eltalálta azt a történetet, amit a jónépnek el akar mesélni. Azt a sztorit, amelyben önnön nemzet- és Európa-mentő, biztonságteremtő szerepét el tudja helyezni, amelyben egybeforrhatnak a minden más mérce szerint összeférhetetlen érdekei a néppel.

Ha az ellenzék a Brian életéből elhíresült jelenettel megkérdezné az embereket, mit adott nekünk a Fidesz, olyan válaszokat kapna, amikre nem tudna mit mondani. Identitást. Nemzeti és kulturális hovatartozást. Az európai értelemben vett magyar kisebbrendűség leküzdését. Biztonságot. Családi adókedvezményeket, nem utolsósorban. Az, hogy cserébe felesleges stadionok, kisvasutak és egyéb nyünyükék épülnek, meg hogy cserébe Kerényi Imre a Fidesz-nómenklatúra gyerekeinek nyári tábort szervez, ahol római tunikában azt éneklik, hogy „Bíró, pandúr, lakatos, tiéd lesz egy láda fos”, nyilván nem tűnik elfogadhatatlan árnak ezért a velejéig hazug tudatért. Egyelőre.

Nehéz ezzel versenyre kelni – de nem is lehetetlen. Találjunk ki egy új történetet, amelyben pl. van jövő. Tudás. Fejlesztés. Korrekt piaci verseny. Lehetőség. Egy ország, ahonnan nem mennek el az ápolónővérek a belgyógyászatról.

„Az alapelveken átgázoló, inkoherens jogalkotás, a látványosan elfogult hatósági intézkedések sora mindennapos élménnyé vált” – írja Hont kolléga bojkottpárti írásában, és ezzel véletlenül sem vitatkoznék. Ahogy azzal sem, hogy a választás annak játékszabályai miatt nettó színjáték, az „nem felel meg az ország érdekeinek. Világnézetileg, emberileg összeférhetetlen szereplőket szorít egymás mellé, lehetetlenné teszi a megkülönböztethető, világos alternatívák fölmutatását és így a hatékony, programalapú kormányzást.” Ez olyannyira így van, hogy csak egy ellenzéki választási győzelem tudná kitartó aprómunkával felülírni.

Ami viszont azt jelenti, hogy az állampárt által teremtett közjogi és egyéb állapotok éppen hogy a – mélyen érthető – bojkottvágy leküzdése mellett szólnak. Alig több mint két hónap múlva arra kapunk esélyt, hogy ha megbuktatni nyilván nem, de megállítani talán tudjuk az egyre nyilvánvalóbb putyinizálódást-erdoganizálódást.

Az áprilisi szavazáson való részvétel eme legfontosabb okát ráadásul Hont is említi: „Az Állami Számvevőszék ellenzéket sújtó bírságai új helyzetet teremtettek.” Pontosan. Az eddig is illiberális, eddig is antidemokratikus NER mennyisége most csapott át egyértelműen minőségbe. Az egész hatalmi hisztéria, amelynek hetek óta tanúi vagyunk, ennek a jele: az állam az orosz típusú adminisztratív ellehetetlenítés, fenyegetés és kirekesztés útjára lépett, politikai vetélytársainak alapjogait fenyegeti, magyar állampolgárok kitoloncolását helyezi kilátásba.

A Jobbik és a többi ellenzéki párt ellehetetlenítésére az állampárt az adóhatóságot és az Állami Számvevőszéket abuzálja – nagy valószínűséggel teljesen alkotmányellenesen, hiszen a jogszabály szerint az ÁSZ verdiktje ellen nincs fellebbezés. Az ellenzék együttműködését, kölcsönös visszaléptetéseit a Nemzeti Választási Bizottsággal korlátoztatja önkényesen. Nem kell nagy fantázia annak meglátásához, milyen modell kiépülése gyorsul fel itten áprilistól.

Ha újra Orbán alakít kormányt, az autokratikus berendezkedés véglegesítésére fogja használni a következő négy évet

– foglalta össze a 2018-as választás tétjét Kis János az év végi Magyar Narancsban, ennél töményebben ezt nem is lehetne. A cikk megjelenése után kezdődött aztán a teljes államista elborulás, az egy főre eső Németh Szilárd exponenciális növekedése: ellenzéki jelöltek meghurcolása, Szél Bernadett verbális kitiltása a nemzetbiztonsági bizottságból, azzal az arcátlan indokkal, hogy mert Soros, különben is, szakértője „nemzetbiztonsági rizikó”. Ezek szerint mostantól Németh Szilárd állapíthatja meg, ki vehet részt a bizottság munkájában és ki nem, ki a rizikós, ki nem, miközben az igazi nemzetbiztonsági rizikókkal, fegyvercsempészekkel és al-Kaida finanszírozókkal ők haverkodnak, ők vacsiznak és ők bizniszelnek, akárhányszor buknak meg a TEK vizsgálatán.

A merő véletlenségből egy náci rendezvény címére emlékeztető Stop Soros-kampány kiteljesíti az önkényhatalmi túlterjeszkedést (és a kádári logika mentén minden ilyen mögött, mellett persze ott van a jótét lélek engedményadás, részletfizetés, kivételezés, megfelelő pitizés fejében). Az Új Őszinteség jegyében Rogán Antal nem is igen titkolja, hogy ha valamelyik civil szervezet nem vallja be önként, hogy valójában a bevándorlást szervezi,

akkor a hatóságok kényszerítsék rá őket erre a bevallásra.

Senki sem számol a magyar inkvizícióval! Mi megmondjuk, ki számít Soros-bérenc migránsimportőrnek, ők bevallják, fizetnek és... ööö... akkor onnantól csinálhatják? T. lakosság, a logikai szál elvarrásáig szíves türelmüket kérjük. A hatósági erőszakot azárt jól jegyezzük meg magunknak, itt az írásos bizonyíték.

És akkor íme, mai pályázatunk: ki fedez fel több alkotmánysértést a Stop Sorosban? Ilyenekre gondolunk, hogy „az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani” (I. cikk), „Mindenkinek joga van szervezeteket létrehozni és azokhoz csatlakozni” (VII. cikk), „Magyar állampolgár Magyarország területéről nem utasítható ki és külföldről bármikor hazatérhet” (XIII. cikk), és a már létező civil listát illetően: „Senki nem tekinthető bűnösnek míndaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg” (XXVI. cikk). Ami pedig az összképet illeti:

Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, valamint kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni. (C cikk)

Fogjuk fel az Alaptörvény ezen kitételét választásra mozgósító felhívásnak (a bojkott melletti morális érvek érdemeinek elismerése mellett)!

Eddig is tudtuk, milyen választási szabályrendszert matekozott ki és gerrymanderingezett magának a Fidesz, abban semmi változás nincs, az ellenzéknek, ha akarta volna, lett volna ideje megszervezni egy észszerű listaállítási és koordinált jelöltállítási stratégiát, eddig nem tette meg. Most abban bízhatunk, hogy az emberek megtalálják a legesélyesebb helyi jelöltet, hogy legalább egy hatásos üzenettel korlátok közé, engedményekre szorítsák a központi hatalmat. Amihez viszont épp az kell, hogy a lehető legnagyobb számban elmenjünk, és tegyünk egy ikszet – a saját jövőnk mellé.

Én speciel félrerakom azt az egyéni szocproblémámat, hogy a saját értékrendemet (individualizmus, limitált kormányzat, laissez-faire piacgazdaság) jelenleg nem képviseli senki, és Szél Bernadett listáját fogom támogatni, mert a) őbenne látom a kormányváltó elszántságot, és b) az LMP fókuszál leginkább két kulcskérdésre: a mindent átható állami korrupcióra és a rezsim hazaáruló Putyin-barátságára.

Menjünk el szavazni. Merő önzésből. Mert egyszer élünk, gondoljunk a saját életünkre, saját országunkra, és kár lenne ezt az életet és országot egy elcseszett putyinista államhatalom kényére-kedvére bízni. A magánnyugdíjamat ellophatják, de a gyerekeim jövőjét nem adom. Menjünk el, nehogy egy iparkamarai főlobbista küldje az iskolásainkat a tudásalapú jövő elől a stupid szakképzésbe. Hogy ne legitimáljunk egy a világról lemaradó, tényleges gazdasági növekedést és versenyképes tudást előállítani képtelen őrületet. Hogy a gyerekünk soha ne vághassa a szemünkbe, hogy miért hagytuk, miért nem emeltük fel a seggünket egy szép tavaszi napon.

Hogy ne Kerényi Imre, hanem mi dönthessük el, kié lesz a láda fos.