Magyarországon 2018 tavaszán csak részben szabad választást fognak tartani. Ismerjük pontosan, hogy mely körülmények teszik lehetetlenné, hogy a Fideszt leváltsuk, ettől függetlenül április 8-án reggeltől estig mégis minden magyar választópolgár véleményt nyilváníthat az urnáknál.

Érdemi verseny a kormány- és az ellenzéki pártok között persze nem alakulhat ki, hiszen minden körülmény a Fidesz hatalmon maradását segíti. De még ha érdemben bármilyen veszélyt is jelentene a kormánypártokra valamely ellenzéki párt, az Állami Számvevőszék mostani büntetéseiből könnyen következtethetünk arra, hogyan reagálna hatalma elvesztésének valós lehetőségére Orbán Viktor.

Számos érv szól amellett, hogy miért kellett volna közös bojkottot hirdetniük a pártoknak az áprilisi választásra, hiszen a jogállam lebontása, a párhuzamos Fidesz-hatalom és az igazságtalan választási rendszer elmozdíthatatlanná tette a kormányt. Ebbe viszont az összes párt beletörődött, ami az ellenzéki pártok egyik legnagyobb ellentmondása: azt hirdetik, hogy Magyarországon megszűnt a demokrácia, mégis részt vesznek a demokrácia ünnepén, a választáson. Még ha lehetne is érvelni a bojkott mellett érdemi és megfontolandó érveket felsorakoztatva (ahogy azt részben Hont András megtette), ettől még a magyar realitás a következő: a bojkott számos előfeltétele nem adott (közhangulat, ellenzéki pártok együttműködése, etc.) így legyen az mégoly kívánatos is akár, kevesebb mint 90 nappal a választás előtt nem kivitelezhető – és ebből a szempontból másodlagos, hogy teremtett-e új helyzetet az ÁSZ jogellenes fellépése az ellenzéki pártokkal szemben, vagy sem. Mit lehet akkor mégis tennünk?

A Fidesz egyértelműen a jelenlegi apátia fenntartásában érdekelt. És mivel a választók pontosan tudják, hogy az ellenzéki pártok állításai a nyerési esélyeikről egyszerűen nem igazak, joggal megy el a kedvük a választástól. Ugyanakkor anyagi helyzettől és képzettségtől függetlenül, országszerte magyarok millió akarnak kormányváltást, csak nem bíznak ennek a megvalósulásában. A valóság ugyanis az, hogy jobb esetben a Fidesz abszolút többsége, rosszabb esetben a kétharmad megakadályozása lehet az ellenzék egyetlen reális célja a választáson.

Adja magát a kérdés: tényleg ezért kellene most lelkesedniük a nem-fideszes szavazóknak, tényleg ez a legtöbb, amit el tudunk érni, és tényleg ne vágjunk azonnal eret magunkon emiatt? A válasz: igen, igen, és véletlenül se! Ugyanis a látszattal ellentétben ez bizony nem kevés! Ha nem szerezne többséget a Fidesz a parlamentben, akkor a legnagyobb eséllyel előrehozott választásokat tartanának, és először történne meg az 2010 óta, hogy Orbán kezéből – ha csak átmenetileg is, de – kicsúszna az irányítás, a kezdeményezés lehetősége: végső soron a hatalom. Ez a kulcsa az idei választásnak: le kell számolni az Orbán legyőzhetetlenségébe vetett hittel, ami az egész NER alapját adja. Ez az első küzdelem amit most meg kell nyernünk azért, hogy utána ambiciózusabb célokért is küzdhessünk – és újabb győzelmeket arathassunk.

Ehhez viszont az illúziókkal le kell számolnunk: először is, az ellenzéki pártok nem tudnak kormányváltást elérni az áprilisi választáson. Lehetetlen. A Fidesz azonban legyőzhető. Hogy nem ellentmondás ez? Nem, ugyanis az ellenzéki szavazók képesek lehetnek a szükséges számú egyéni körzetben megakadályozni, hogy a Fidesz mandátumot tudjon szerezni. Rögzítsük és ismételgessük tehát: az ellenzéki pártok valóban nem tudják legyőzni a Fideszt, de az ellenzéki szavazók meg tudják akadályozni az újabb kétharmadot, vagy akár az abszolút többséget is.

Jelenleg a választókra hárul a feladat, hogy olyan módon voksoljanak a választáson, hogy az ellenzéki szavazatok elaprózódását megakadályozzák, és erőiket egyesítve a fideszes jelöltet legyőzzék. Ezt próbálja segíteni a Közös Ország Mozgalom is, a maga szerény eszközeivel. Egyfelől vitafórumokat tartunk minél több körzetben, hogy az ellenzéki politikusok a kormánypárti nyilvánosságtól távol, a választókat valóban érdeklő problémákról fejthessék ki álláspontjukat. Másrészt közvélemény-kutatásokat végzünk bizonyos körzetekben, hogy tájékoztassuk a helyben élőket, melyik helyi politikusnak van a legnagyobb esélye legyőzni a fideszes jelöltet. Ne feledjük: 2014-ben mindössze 20 olyan egyéni körzet volt, amit a Fidesz 50% fölötti eredménnyel nyert meg, ami azt jelenti, hogy a körzetek döntő részében többségben voltak azok, akik nem a kormányt támogatják.

Ez jelenleg az áprilisi választás egyetlen reménye: minél több egyéni körzetben legyőzni a Fideszt, hogy megakadályozzuk az irányított demokrácia megszilárdulását – hogy megállítsuk az országot az autokrácia felé vezető lejtőn.

A 2014 óta tartott időközi választások megmutatták, hogy az ellenzéki szavazók nagyon is tudatosak, és hajlandóak felsorakozni azon jelölt mögé, akit esélyesnek éreznek a fideszes jelölt legyőzésére. Ha 15-20 körzetben nyerne ellenzéki jelölt, akkor szinte biztosan megakadályozható lenne a kétharmad, ha pedig 35-45 választókerületben tudnának győzedelmeskedni, akkor várhatóan a Fidesz nem tudna többséget szerezni a parlamentben, és jelenlegi formájában nem tudná tovább vezetni az országot. Akár előrehozott választások kiírására, akár koalíciós kormányzásra kényszerülne, egy dolgot mindenképpen elérnének az ellenzéki szavazók: április után nem Orbán Viktornak hívnák Magyarország miniszterelnökét.

Ehhez természetesen elsősorban arra lenne szükség, hogy az ellenzéki pártok támogatottsága nőjön, de minél inkább sikerülne tudatosítani a választókban a stratégiai szavazás fontosságát, annál nagyobb esély van arra, hogy az ellenzéki választók visszaszorítsák, vagy akár megtörjék a Fidesz hatalmát. Azt persze nem tudhatjuk, hogyan reagálna erre a hatalom, valószínűsíthető, hogy az eddig ismert módszereinél is keményebben lépne fel, és akár erőszakkal is megvédené a hatalmát. Ha viszont igaz az, ahogy Plankó Gergely látja, és a rendszer úgyis eléri, amit akar, akkor legalább mutassa meg az igazi arcát.