Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
Nem nagyon örülhetett Orbán Viktor, amikor meglátta a Politico e heti címlapját: a tekintélyes közéleti hetilap őt és a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) pártját vezető Jaroslaw Kaczynskit egyaránt kommunistaként mutatja be, amiért szerintük mindketten az előző, megvetett rezsim módszereit éltetik.
A cikk szerzője példaként hozza fel a képzelt külső ellenségek iránti megszállottságot, valamint az osztályalapú retorikát, amelyeket mind Kaczynski, mind pedig a magyar kormányfő előszeretettel alkalmaz.
A lapban megszólal Jeszenszky Géza volt külügyminiszter is, aki szerint Orbánt szinte istenként látják a hívei, akiben és akinek hisznek, utalva a magyar miniszterelnök március 15-i beszédére, ahol Orbán masszív tömege csaknem egy emberként skandálta a kormányfő vezetéknevét. A cikkíró megjegyzi azt is, hogy Orbán leglelkesebb támogatói főleg Budapesten kívül élő nyugdíjasok, legaktívabb kritikusai pedig tizenéves fiatalok.
A cikkben szó esik arról is, hogy a Fidesz választási kampányában nagyrészt a magyar származású Soros Györggyel és a bevándorlókkal szembeni, álcázott antiszemita támadásokkal foglalkozott.
A Politico szerint Orbán és lengyel kollégájának rendszere egyaránt kockázatos modellre épül, és mindkettőjüknél kérdéses, hogy az alkalmazott stratégia vajon hosszú távon is működőképes-e.
