Rövidesen megnyílhat a több mint három éve elkészült, azóta üresen álló Sorsok Háza   – legalábbis ezt mondták lapunknak az ügyet ismerő kormányközeli források. A Schmidt Mária által megálmodott és 7,5 milliárdból létrehozott múzeum a holokauszt áldozatainak és az embermentők bátorságának állítana emléket.

Az ötlet, hogy a Józsefvárosi pályaudvar – ahonnan, ha nem is sok, de néhány deportáló vonat indult, sőt Raoul Wallenberg mentőakcióinak is egyik színhely volt – emlékhely legyen, először Szita Szabolcs történésznek jutott eszébe. Ő ajánlotta be a 2013-ben a következő évben rendezett Holokauszt Emlékév programjai közé, ám koncepciót és támogatást már Schmidt Mária szerzett hozzá, méghozzá régi jó barátjától, Lázár Jánostól, akinek Hódmezővásárhelyen már épített egy kicsinyített Sorsok Házát, az Emlékpontot és egy holokausztmúzeumot is. Az idős professzort hamarosan ki is szorították a projektből.

Túry Gergely

Schmidt, aki fiatalon maga is foglalkozott a holokauszt történetével, a Terror Házához hasonló, könnyen befogadható, látványos, az érzelmekre ható, különösen a fiatalokat megszólítani képes kiállítást tervezett. Ahol például a diákok szembesülhetnek azzal, hogy még a legvégsőbb helyzetekben is lehet választása az embernek. Abban például, hogy segítséget nyújt-e az üldözötteknek, vagy gyáván elfordul tőlük. A szép gondolatok azonban nem mindenkit nyugtattak meg. Sokan, így a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) is tartott attól, hogy a magyar hatóságok felelősségét mentegető kiállítást készít az egykori történész, ma milliárdos fideszes oligarcha. A Sorsok Háza tanácsadó testületéből pedig kiváltak a nemzetközi tekintélyű szervezetek, így az izraeli Jad Vasem képviselői.

Békeidőben talán nem eszkalálódott volna a helyzet, csakhogy 2014-ben túl sok olyan botrány futott össze, ami a kormány önfelmentő történelemszemléletéről tanúskodott. Ilyen volt Szakály Sándor Veritas-igazgató kijelentése, aki idegenrendészeti eljárásnak nevezte a Kamenyec-Podolszkiji tömegmészárlást. Még nagyobbat szólt a Szabadság téri német megszállási emlékmű, aminek Kerényi Imre mellett maga Schmidt Mária volt a kezdeményezője. Ebben a klímában sokan készpénznek vették, hogy hasonló szemléletű kiállítás készül a Józsefvárosi pályaudvaron.

A dolgot meglehetősen könnyen rövidre lehetett volna zárni azzal, ha Schmidt bemutatja, esetleg szakmai vitára bocsátja  a kiállítás forgatókönyvét, ám ez a mai napig nem történt meg.

A Mazsihisz váratlan szövetségesre lelt a küzdelemben, mégpedig Schmidt megbízójának, Lázár Jánosnak a személyében. A Miniszterelnökség akkor vezetőjének és a Terror Háza főigazgatójának viszonya ekkorra már megromlott, Lázár pedig a  Mazsihisz tiltakozására 2015-ben leállította a beruházást. Ezután többször kijelentette, hogy „a Sorsok Háza akkor fog megvalósulni, amikor annak tartalmát a magyarországi zsidó közösségek támogatni tudják.”

Lázár János és Heisler a Zsidó Közösségi Kerekasztal ülése elején a Parlament Vadász termében 2014. szeptember 9-én

MTI / Koszticsák Szilárd

Ekkorra már a múzeum valójában elkészült, csak a kiállítás hiányzott. Azóta mintegy 82 millió forintot költött el az állam csak állagmegóvásra. Lázár nem sietett összebékíteni a két felet, pedig nyilvánvaló volt, hogy a sértett Schmidt, illetve a konstruktív javaslatokkal nem bíró Mazsihisz nem fog egymáshoz közeledni. Lázár a kormány és a miniszterelnök előtt ezért a patthelyzetért igyekezett Schmidt Máriát okolni, míg a Terror Háza igazgatója nyilvánosan is Lázárt tette felelőssé.  A miniszter  azzal is bonyolította a helyzetet, hogy a mindkét fél által elutasított Zoltai Gusztávot tette meg tanácsadójának. Zoltai évtizedekig kézi vezérelte a Mazsihiszt, míg Heisler András mostani elnök nagy nehezen eltávolította. De Schmidt Mária szemében is vörös posztó volt az egykori munkásőr. Más kérdés, hogy közben az MTA egyik kutatóközpontja is erőteljesen bírálta az eközben Lázár Jánost ekéző Schmidt koncepcióját.

Volt egy pont, amikor úgy tűnt Schmidt kerül ki vesztesen a játszmából. Ám az ellenkezője történt. 2015 őszén, épp akkor, amikor a projektet elvette tőle a miniszter, Orbán Viktor kinevezte az 1956-os Emlékév kormánybiztosává. Egy év múlva pedig az oligarchák szűk körébe emelkedett azzal, hogy megvásárolhatta az akkor még ellenzéki Figyelőt, és a pártsajtó részévé tette. Aztán visszamenőlegesen 2018. január 1-től az első világháborús megemlékezések koordinálásáért felelős kormánybiztossá nevezték ki. Még azt is elnézték neki, hogy a  V4-es magyar elnökség nyitórendezvényére az amerikai szélsőjobb botrányos figuráját, Milo Yiannopoulost hívta meg. A botrány miatt le kellett mondani, a most bepótlandó eseményt. De nem ártott neki a „halszagúra” sikerült ötvenhatos emlékév megannyi bakija sem.

Miközben Schmidt Mária emelkedett, Lázár csillaga leáldozóban volt. Egyre másra vette el a területeket az egyre több ellenséget szerző Lázártól a miniszterelnök, míg végül tárcáját is elveszítette, és kénytelen visszavonulni választókörzetében, Hódmezővásárhelyre. Lázár támogatása nélkül valószínűleg a Mazsihisz sem tudja megakadályozni a múzeum megnyitását.