Miközben a Honvédkórház szeptemberre összeomlás szélére került sürgősségi betegellátó centrumában lassan talán normalizálódik a helyzet (az SBC sürgősségi és szakorvosai múlt héten megkapták végre a lassan egy éve beígért béremelésüket), a kórház II.-es számú, Podmaniczky utcai telephelyén csak a szerencsén múlt, hogy még nem lett tragédia az orvoshiányból.

A kétnaponta sebészeti ügyeletet adó intézményből szeptember 1-jén távozott ugyanis az utolsó radiológus is. Így a csak SFH-ként emlegetett sürgősségi felvételi helyen az asszisztensek elvégzik ugyan az ügyeletes orvos által kért CT- és röntgenvizsgálatokat, az elkészült felvételeket szakorvos híján egy az intézménnyel szerződött szegedi magán diagnosztikai cég végzi, távleletezéssel.

Ez önmagában nem volna baj, a távleletezés bevált módszer Európa több más országában is, csakhogy főként az ütemezett és nem a sürgősségi vizsgálatoknál, az SFH működésére rálátó dolgozóktól ugyanis úgy tudjuk: sokszor több órát is várni kell azokra a leletekre, amelyek nélkül, illetve megszületése előtt az ügyeletes orvos nem tud dönteni a beteg további sorsáról, a szükséges – adott esetben életmentő – beavatkozásról.

Stiller Ákos

A CT- és röntgenvizsgálatoknál is nagyobb gond azonban, ha valakinek ultrahangvizsgálatra lenne szüksége, annál ugyanis elengedhetetlen az orvosi jelenlét. Emiatt, ha 16 óra után olyan – mondjuk, erős hasi fájdalmakra panaszkodó – beteg érkezik, akin ultrahangvizsgálatot kellene végezni, azt a betegszállító átviszi a Róbert Károly körúti központi telephelyre, ahol – tovább terhelve az ottani, amúgy is teljesítőképességük határán dolgozó radiológusokat – elvégzik rajta a vizsgálatot, majd visszaszállítják Podmaniczky utcába, ahol végül a vizsgálat eredményének ismeretében dönt az ügyeletes a továbbiakról.

Mindez pedig az ott dolgozók véleménye szerint „rettentően aggályos” a beteg szempontjából. Nemcsak az időbeli késlekedés miatt, amely például egy akut vakbélgyulladás vagy gyomorvérzés esetén a beteg életébe is kerülhet (márpedig a két telephely közötti úgynevezett szekunder transzport lassúságára és nehézkességére az érintett osztályok orvosai korábban többször is figyelmeztettek), hanem azért is, mert egy erős fájdalmakkal küzdő embernek értelemszerűen akkor is jobb egy helyben, a lehetőségekhez képest nyugodtan viselni a szükséges vizsgálatokat, ha éppen nincsen életveszélyben.

Ráadásul, mivel a Podmaniczky utcai telephelyen sebészeti, belgyógyászati, illetve ezekhez kapcsolódó intenzív osztály is működik, az itt fekvő betegek állapota is bármikor olyanra fordulhat, hogy gyors radiológiai diagnosztikára lenne szükségük – rájuk, ha nincs felvételes nap vagy elmúlt már 16 óra, ugyanaz vár, mint az SFH ügyeletére érkezőkre. Házon belüli forrásaink szerint nem ritka, hogy fél nap alatt négyszer-ötször fordul a mentő a két telephely között.

A korábban ott dolgozó radiológusok mellesleg nem maguktól mentek el a II-es telephelyről: információink szerint az intézményvezető döntése alapján rendelték át őket a sokkal nagyobb leterheltségű központi radiológiára, hogy így enyhítsék az ottani szakorvoshiányt. Csakhogy a két radiológusból végül csak egy ment át a Róbert Károly körútra, a másik inkább felmondott. Így viszont a két szék közül a pad alá került az intézmény: úgy kényszerült a Podmaniczky utcai SFH a betegeket veszélyeztető, utaztató-távleletező rendszerre, hogy közben érdemben az 1-es telephelyen sem javult a helyzet.

Digitális röntgenfelvétel készül. ( képünk illusztráció )

Beliczay László

A Podmaniczky utcában kialakult helyzeten forrásaink szerint szerencsére még nem múlt betegélet az időközben eltelt két hónapban, az orvosok közül mindenesetre többen figyelmeztették már a kórház vezetőjét, az SFH bezárását javasolva a főparancsnoknak, Kun Szabó Istvánnak.

-       Alacsony szakdolgozói létszám (2 ápoló, 1 orvos)

-       A II. Belgyógyászat, illetve az ottani klinikai szakmák orvosai látják el a betegeket – veszélyeztetett dolgozói biztonság

-       Jelen állapotában a minimumfeltételeknek nem felel meg

– írták a hvg.hu birtokába jutott dokumentumok szerint ez év nyarán – már a radiológusok távozása előtt Kun Szabónak.

Az élethez szerencse is kell?

A radiológusok hiánya egyébként az ősszel a figyelem központjába került sürgősségi betegellátó centrum (SBC) munkájában is érződik. A miniszteri rendeletben előírt szakmai minimumfeltételek értelmében például a sürgősségi diagnosztika lelet-visszafordulási ideje nem lehetne több 60 percnél – ennyi időn belül kellene az orvosnak kézhez kapnia egy-egy diagnosztikai vizsgálat eredményét. Ehhez képest sokszor hiába végzik el várakozás nélkül, akár az orvoshoz kerülésétől számított 15 percen belül egy sürgősnek osztályozott, de nem életveszélyes állapotú beteg CT-vizsgálatát, az éjszakánként egy rezidenssel ügyelő radiológus akkor is csak órák múlva jut el a lelet kiértékeléséhez, mert addig folyamatosan korábbi, sürgős, vagy adott pillanatban épp elsőbbséget élvező, életveszélyes esetekét kell leleteznie.

A sürgősségi szakorvosainak intézményen belüli forrásaink szerint így voltaképpen a megérzésre kell hagyatkozniuk: kibírja-e mondjuk a potenciálisan bélelzáródásos beteg még három-négy órát, mire a pontos diagnózist adó CT-lelete megérkezik.