Lemondott azt osztrák kormány, új választás jön. A koalíciós kormány második emberéről, Heinz-Christian Strachéról a 2017-es osztrák parlamenti választások előtt Ibizán, titokban készült egy videófelvétel, amit most mutatott be a Der Spiegel és a Süddeutsche Zeitung. Ezen egy magát egy oroszországi oligarcha állítólagos unokahúgának kiadó nőt állami megbízások elnyerésével kecsegteti a szélsőjobboldali politikus, cserébe azért, hogy az részesedést vegyen a legnagyobb osztrák napilapban, illetve támogassa a Szabadságpárt kampányát. A videóban Strache azt is mondja: „olyan médiahálózatot szeretnék, amilyen Orbánnak van”; ehhez a Népszabadságot is kivégző Pecinát ajánlják a nőnek.

Evidens, hogy az osztrák kormány ebbe egyetlen hétvége alatt belebukott. Minimum kérdéses, mi történne ugyanilyen helyzetben Magyarországon.

Kezdve azzal, hogy a miénk, Kurzéval ellentétben, csak nevében koalíciós kormány. Egyetlen erőközpont van, ez a fideszes kormányfő-pártelnök. A KDNP és egyéb díszelemek akarat nélküli függelékei a központi egységnek. Nem lenne kitől és miért elhatárolódni, hiszen ilyen nagyságrendű ügyben csak Orbán Viktor személyes mandátumával jár el mindenki. Kurz a tisztessége látszatát csak akkor tudja megőrizni, ha a bűnöst azonnal eltávolítja, és maga is vállalja a felelősséget. Orbán viszont pont akkor tűnik tisztességesnek hívei szemében, ha a bűnöst bevédi, a bűnt tagadja, saját felelősségét pedig távolítja.

De eleve, ugye, hogyan pattant ki az ügy? A hetente egymilliós példányszámban megjelenő Der Spiegel és a hasonlóan fontos Süddeutsche Zeitung által. Most pedig nézzünk a magyar sajtótérképre, a Mészáros-birodalomra, direkt és közvetett tagjaira, a szolgákra és a kúllistás maszatolókra, aztán tippeljük meg, itt mindez hogyan történne! Az állami hírügynökség először agyonhallgatná a dolgot, a köztévé és a „kereskedelmi” sajtójuk, értsd: a mi adónkból túlárazott kamuhirdetéseket közlő elemek szintén. Először az ügy tehát nincs is. Aztán mikor már kint van a maradék kormányfüggetlen, majd nemzetközi felületen, akkor megjelenne náluk is, de saját olvasatban. Soha nem a lényeggel foglalkozva. Kulcsszavakat, mint „orosz”, „korrupció” stb. tiltva-körülírva, az ügy valamely „nem volt taggyűlés”-elemére koncentrálva. Hogy nem Horváth utca 21., hanem Horvát utca 21/b. Hogy az illető nem képviselőként, hanem műlegyes horgászként volt jelen. Hogy belóg egy páfrány a kokaincsík fölé, biztos manipulált a felvétel. Eközben Polt Péter és TEK teljes erőbedobással kezdene nyilvános hajtóvadászatba az illegális felvétel készítői ellen, azt hangsúlyozva, hogy ez az elmúlt száz év legdurvább politikai bűncselekménye, a fideszes politikus igazából áldozat, és nyilvánvalóan Soros meg az Amnesty International követte el. Ibizai szerecsen migránsokat akarnak betelepíteni, nyilatkozná le Gulyás Emberarcú Gergely.

A már fideszes tulajdonban lévő, de még nem kormánypártinak titulált, egyre szorosabb kötőféken tartott sajtóban összeállítások jelennének meg, melyek szerint persze, ez „A 10 legnagyobb politikai botrány” listáján a nyolcadik, de emlékezzünk, mi volt 2003-ban a Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztériumban Jánosi György idején, na, az még durvább, és második helyen meg az SZDSZ bármikor, az is jó biztonságos megoldás, ütni a nem létezőt, elkeverni a mosásban a fideszes balhét. Magát megnevezni nem kívánó, az ügyre rálátó fideszes forrásunk lenyilatkozza, hogy nem is mindenki zoofil a választmányban. A cikket tollbamondás útján szerző újságíró „várjuk meg a jogerős ítélet utáni strasbourgi ítélet utáni szökőévet, mielőtt elhamarkodjuk!”-felkiáltással osztja meg az „Ez a valóság a Fideszt lejáratni igyekvő videóról” című írását. Jut eszembe, Ausztriában megszólalt az államfő is, aki elmondta, hogy előrehozott választást kell tartani Ausztriában, mert ez az egyetlen módja annak, hogy helyreállítsák az emberek közintézményekbe vetett bizalmát. Nálunk… nálunk Áder János az elnök. A nagy környezetvédő, aki akkor se tiltakozna, ha halántékon csapnák egy védett cobolycsincsillával. A demokráciát is ennyire óvja.

Az ellenzék? A köztévé udvarából csekély médiaérdeklődés mellett független képviselőket dobálnának ki. A pártok egyik fele kiírja a Facebookra, hogy diktatúra van, ezért kell összefogni a választáson, és úgy elindulni, mert hiszen a diktatúrák velejárója, hogy tisztességes és szabad választásokon hagyják megbuktatni magukat. E pártok másik fele még kivár, mert nem biztos benne, hogy konfrontálódni akar a Fidesszel. Majd, ha bejöttek a havi parkolási pénzek. Az ellenzéki szavazók hangos kisebbsége, Komment Mária és Betelefonáló Béla minden felületen azt harsogja, hogy ez csak gumicsont, ne hagyjuk magunkat eltéríteni a valódi feladattól, össze kell fogni! Senki ne foglalkozzon a videóval, az csak terelés! Itt egy honlap, amin megmondják az esélyes jelöltet, ezt terjeszd! Érvénytelen az alkotmány, ez a lényeg! Igenis az összefogás, különben ménnemmongyameg, elemezget, mitkénecsináni!

Lennének persze tüntetések. Előbb ki tudja, milyen legitimációval rendelkező civilek szervezésében, nyitó esztrádműsor slammerek, valamiellenzők és ökoreagge, hazaküldve az embereket a semmivel. Másodjára már a profi, bankszámlaszámos tüntetési vállalkozók, ekkor az ellenzéki pártok elnökei is felszólalnának, hogy össze kell fogni, ők már el is osztották, ki mi szeretne lenni. Harmadjára már csak a harmadvonal, a 24. kerületi elnök meg a Civil Háromszínnyomásos Egyesület szólal fel negyvenkét tüntetőnek.

A tüntetések első szakasza lezárult, írja a közlemény, most visszatérünk a tárgyalásokhoz, ahol megtervezzük az összefogást. Gyűjtünk aláírást is! Az majd kőkemény gyomros lesz Orbánnak! Divatbaloldali apologéták figyelmeztetnek, hogy a nemzetközi liberális nagytőke a valódi veszély, hiszen a Fidesz egy liberális párt, Magyarországon liberális diktatúra tombol, például a kenőmájas is szabadáras a sarki közértben, múltkor is látta, mikor két nemzetközi konferencia közt hazalátogatott számlázni. Tehát ne a videóval foglalkozzunk, hanem küzdjünk a liberalizmus ellen!

Közben a kormány kiszór némi magot, öregutalványt meg gazdagoknak adócsökit, behúz-megszüntet elrettentő jelleggel valami sajtófelületet, és szépen, lassan elcsitul a dolog. Kijönnek a kormányzati intézetek „kutatásai”, melyek szerint az emberek egyetértenek a Fidesz álláspontjával, még erősödött is a párt az ügy miatt. Páran otthon, a fotelből még bekommentelik, hogy miért csak fotelből kommentelnek az emberek, miért nem csinálnak forradalmat, hahh, birkanép, majd jönnek újra a dolgos hétköznapok, alámerül, kibekkel, elbábozza a semmit.

Ausztriában a konzervatív szavazók is rühellik az orosz befolyást. Ugyanígy az osztrák liberálisok és a baloldal is. Ausztriában nem lehet úgy kormányozni, hogy akár csak a kormány egy kilógó ága-boga beleakad Putyinba. Nálunk lassan egy évtizede neveli a Fidesz a szavazóit Putyin imádására, és ezzel még mindig nem mer vagy akar kellő erővel harcolni az ellenzék. Az orosz propaganda a magyar állami médiában fészkel, az orosz titkosszolgálati „bank” is érkezik. Budapest lesz az új Kelet-Berlin, kémfőváros, a legnyugatibb orosz hídfőállás. Bécs akkor is, most is ellenállt.

De mivel a kedves olvasó ilyen kitartó volt, átrágva magát a szomorú részeken, vagy rögtön a konklúzióra ugrott, mindegy is, szóval a végén azért hadd kecsegtessem kicsit. Mert bár minden fenti példa az életből származik, mindegyikre van mód és igény, mégsem lehet büntetlenül és sorozatosan alkalmazni őket. A balhék összeadódnak, mint a napégések a bőrben.

Nincs olyan reményem, hogy egy hirtelen, holnapi forradalom söpri el az oroszoknak a magyar hazát kiárusító, szélsőjobbodali Fidesz-kormányt – de olyan igen, hogy a nemzetközi védettségét elveszti, helló, Néppárt, a kormányzásmenedzsmentben súlyos vereségek sorozatát szenvedi, helló, sürgősségi osztály, és olyan ellenzéki, tartalmi (!) alternatívája támad, ami nem ünnepli, hogy „sikerült megegyezni a Fidesszel a kerületekben”, és nem szavaz meg fideszes javaslatokat.

És akkor, a következő, sokadik botrány után a Fidesz betérdel, összeroskad, már nem lesz ereje megtartani a kormányrudat. Amikor a Nyugat nyomja, mert hosszú idő konzervatív vezetés után végre liberális feje lesz Európának, a kelet pedig elengedi, mert egy romokban heverő orosz gazdaságon egy zombi- vagy pót-Putyin kapálózik majd tehetetlenül. Amikor megáll a BKV, és nem jön (időben vagy elég) vonat és nyugdíj. És amikor nem szégyen, hanem dicsőség lesz egy külön, mondom külön induló liberális pártot, meg egy külön szocialistát csinálni, amelyek külön, mondom, külön szavazótábort gyűjtenek. Ahogy 1989-ben: puhára esik, de csak kipottyan az állampárt a felső szintekről. Biztos vagyok benne, hogy ma még nem ez történne, de abban is, hogy ez fog történni.

Minél többet teszünk érte, annál hamarabb.

A Strache-botrány további fejleményeit itt követheti.