Szeptemberi-októberi számában a Foreign Affairs öt autokratát mutat be, a külpolitikai magazin címlapján ott van Hszi Csin-ping kínai elnök, Recep Tayyip Erdoğan török elnök, Vlagyimir Putyin orosz elnök, Rodrigo Duterte fülöp-szigeteki elnök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök.

A tematikus szám a jelenleg is torát ülő autokráciát járja körbe.

Minden kornak megvolt a maga saját vezetői típusa. Az 1920-as években ilyenek voltak a kezdő demokraták, a 30-as és a 40-es években jöttek a diktátorok, az 50-es és a 60-as évek a nacionalista antikolonistáké volt. A 70-es évek a gerontokratákat láttuk, majd a 80-as és a 90-es években újfent a zöldfülű demokratákat láttuk hatalmon. Most visszatérünk a diktátorokhoz – így vezeti fel a lapszámot a Foreign Affairs szerkesztője, Gideon Rose.

Majd sorra jönnek a cikkek a fent sorolt állami vezetőkről, a magyar kormányfőről a Bécsben élő magyar származású újságíró, Pual Lendvai írt hosszan. Írásának címe:

Az átváltozó – Orbán evolúciója és Magyarország kimúlása

Lendvai a cikkét a rendszerváltás ikonikus pillanatával, Nagy Imre újratemetésével kezdi, úgy írva le az akkori Orbánt, aki előtt fényes jövő áll, demokratikus felfogásban. „Azóta eltelt harminc év, megdöbbentő fordulatnak lehettünk tanúi. Orbán a magyar demokrácia legígéretesebb védelmezőjéből a halálának fő szerzője lett” – írja egy ponton Paul Lendvai.

Állítja, az elmúlt években a magyar miniszterelnök szisztematikusan lebontotta az ország demokratikus intézményeit, aláásta a jogállamiságot, felszámolta a fékeket és ellensúlyokat, gúzsba kötötte a független médiát és kleptokratikus rendszert épített ki.

Szerinte Orbán rendszere nem az elnyomáson alapszik, hanem a hatalmi pozíciók osztogatásán, ezzel pedig egy olyan kör veszi körül a kormányfőt, akik a lekötelezettjei, ezt nevezi a miniszterelnök illiberális demokráciának.

Lendvai hosszan leírja Orbán Viktor és a Fidesz evolúcióját, egészen az Antall-kormánytól, szóba kerül az első (1998-2002) kormányuk is, majd szól az ellenzékben töltött évekről is, kiemelve, hogy Orbán a vereségért a médiát (és annak állítólagos baloldali túlsúlyát) tette felelőssé. Szóba kerül Soros György is, ahogyan a filantrópból ellenség lett, holott előtte sokat segítette a Fideszt és Orbánt.

Visszatekintve úgy tűnik, az 1989-90-es fiatalember, az akkori Orbán, aki megmozdított valamit harminc éve a magyarokban, nem is volt idealista. Sokkal inkább egy opportunista, aki idejekorán megérezte a hatalom ízét – írja Paul Lendvai.

(Az Orbánról szóló cikket itt, a teljes írást itt lehet elolvasni.)