Felkavaró filmet készített a német közszolgálati média 2015. szeptember 4-éről, gondolja az ember az első félóra után, majd lassan derengeni kezd: a menekültválság csúcspontja volt felkavaró, nem a film. Abban ugyanis túl darabosra sikerültek a központi szereplők. Orbán Viktort be sem merték mutatni.
Már a műfaja is furcsa: doku-dráma. A Döntés órái (Stunden der Entscheidung – a linken meg is tekinthető) fikciós elemeket tartalmazó dokumentumfilm azt a napot igyekszik feldolgozni, amikor a Keleti pályaudvarnál feltorlódott menekültek útnak indultak Nyugat felé, és végül bebocsátást nyertek a számukra ígéret földjének tűnő Németországba. A történések negyedik évfordulóján, szerda este a ZDF-en sugárzott dokumentumfilm a korabeli felvételek mellett tehát színészekkel újrajátszott jeleneteket is tartalmaz, így mutatja meg az események két központi kérdését:
A vállalkozás eleve lehetetlen. Miért és hogyan indultak útnak? A Keletinél akkoriban sok ezer ember gyülemlett fel, a helyzetük kaotikus és átláthatatlan volt. Származásuk és nyelvtudásuk szerint kis csoportokban beszélgettek egymással, közben folyamatos üzenetváltásban voltak a Balkánon vezető útvonalon haladó sorstársaikkal, valamint az otthoniakkal és a Nyugatra megérkezőkkel, illetve figyelték a híreket (és álhíreket). A film készítői minden zsivaj ellenére kétségek nélkül állítják: Mohammad Zatareih találta ki a menetet, és ő is szervezte meg a percekkel korábban megismert honfitársával az emberek indulását.
Zatareih minden bizonnyal központi szerepet vállalt a szervezésben, de a film az ő vállára rakja az egész magyarországi cselekményszálat. Van ennek a filmkészítők szempontjából nyilván anyagi vonzata is. Költséges lett volna több száz statisztát szerezni, és napokra lefoglalni egy autópálya-szakaszt a forgatáshoz. Az alkotók inkább keverik az archív felvételeket a szíriai férfiról forgatott fiktív jelenetekkel. Idő azonban nincs az események kibontására, az alkotók ugyanis a politikára koncentrálnak, nem az utcára.
Hasonló problémák vannak a másik történetszállal, amelyben Angela Merkelt láthatjuk a „nagy napon”. A film csúcspontjának szánt jelenetben a kancellár éjjel, a saját konyhájából, egyedül szánja rá magát, hogy Werner Faymann osztrák kormányfőnek elmondja a sorsfordító elhatározását: a németek tovább fogják engedni Ausztriából a menekülteket. A filmben azonban Merkelt duplán látjuk. Archív felvételek mutatják, ahogy aznap Berlinből beutazza Bajorországot, majd a Ruhr-vidék két városában részt vesz pártja kampányrendezvényein, végül visszatér a német fővárosba. A híradók képanyagai és az eredeti beszédek részletei között megnézhetjük a politika színfalai mögött zajló eseményeket, már ahogy az alkotók azt elképzelik. Ezekben a kancellárt Heike Reichenwaller színésznő alakítja.
Merkelt külső megjelenésében nem szépíteni igyekeztek, ellenkezőleg: a filmes kancellár súlyosabb jelenség a valódinál. Nemcsak a mérlegen, hanem viselkedésében is. Arcára van írva, micsoda gondok gyötrik, rajta a felelősség teljes súlya, és csak akkor mosolyog hálásan, kislányosan, amikor titkára a gyengédség jeleként egy párizsis szendvicset nyújt neki (ez a fiktív jelentek abszolút mélypontja). Közben az archív felvételeken egy lényegesen agilisabb, kedélyesebb, magabiztosabb Merkelt látunk. A fikcióban a kancellár számára ezt a napot végigkíséri a magyarországi válság miatti aggodalom, a híradók képsoraival azonban ezt nem tudják alátámasztani. Ha így is volt, Merkelen nem látszott egész nap semmi.
A cselekmény két szálát interjúk igyekeznek hitelesíteni. Beszél a valódi Zatareih, aki azóta is Németországban él, és igyekszik feleleveníteni az érzelmi hullámvasutat, amelyet szeptember 4-én megélt. A történetét néhány német újságíró támasztja alá, akik Budapestről tudósítottak azokban a napokban. Jártak a Keletinél, Bicskén, és követték az embereket az autópályán. A politikai vonalat Thomas de Maizière hívatott hitelesíteni, aki belügyminiszterként az első sorból látta a történéseket, és aki Merkelnél kritikusabban figyelte a menekültválságot. De megszólal Merkel bizalmasa, valamint az akkori szociáldemokrata német alkancellár és a néppárti osztrák alkancellár is. Egy korábbi főrendőr pedig képviselheti a kritikus álláspontot, hogy a döntés súlya érthetővé váljon. Az interjúk támasztanák tehát alá a fiktív jelenetekben látható szereplők cselekedeteit.
És itt elértünk Magyarországhoz. Nem kell többet várni Orbán Viktorra vagy a magyar rendőrségre. Minden kommentelő megnyugodhat, helyben vagyunk.
A film szerint tehát a következő okok vezettek a menethez:
Merkel döntésére pedig azért volt szükség, mert ORBÁN VIKTOR. Kicsit bővebben kifejtve:
Orbán, Orbán, Orbán. Ezek után meglepő, hogy magyar megszólalója nincs a filmnek. Az osztrák határőrtől a berlini kancelláriáig tart a megkérdezettek köre, de nincs egy magyar politikus, szakértő, újságíró vagy akár civil segítő, aki megszólalna. És míg színészek eljátsszák Faymann és Merkel telefonbeszélgetését is (nincs benne köszönet: hiszen itt az osztrák kancellár egy Orbántól és a választóktól berezelt politikus, aki német kollégájánál könyörög), addig a magyar miniszterelnök semmilyen formában nem jelenik meg.
Orbán, a fantom
Az első fiktív jelenetben Merkel a kancellárián utánozza Orbánt, ahogy rossz angolsággal harsogja nézeteit, majd a reggeli értekezleten is a magyar politikus a téma. Mégsem látjuk az érintettet egy rövid kivételtől eltekintve. Orbán ott van az események mögött, mozgatja a szálakat, vagy várakozik a telefonvonalban, de csak a legelején, pár másodpercre látszik egy archív híradóban az arca. Maffiavezéreket szoktak úgy ábrázolni a vásznon, hogy sohasem látszanak. Ez nem jelenti azt, hogy ördögként is lenne ábrázolva. Az ő szerepe a filmben az, hogy mindenkire a frászt hozza.
Az alkotók a jelek szerint sietni akartak, hogy megelőzzék egy másik német televíziós társaság hasonló projektjét, így inkább lemondtak arról, hogy a menekültválság valódi komplexitását megmutassák. Nem csak a magyar szereplők motivációja hiányzik, de szeptember 4-e sem kap mélyebb keretet. Pár mondat van csak arról, hogyan jutottunk el oda, hogy szeptember elejére a Keletinél ezrek torlódtak fel, és százezrek vonultak közben a Balkánon át. És a végén is mindössze pár mondatban letudják, hogy az autópályán vonulók beengedése után fél évig nyitva hagyta Németország a határait.
Szűken nézve a film arról szól, hogy kilátástalan helyzetbe kerülő emberek csoportját Angela Merkel beengedte országába, és ezzel nem csak az ő sorsukat oldotta meg, de Európa morális lelkiismeretét is megmentette, valamint Magyarországot és Ausztriát mentesítette a lehetetlen feladattól, hogy a szerencsétleneket erővel kelljen megakadályozniuk a továbbhaladásban. Az alkotók érezhetően szimpatizálnak ezzel a szűken vett döntéssel, és mindössze felvetik, miért nem követte a rendkívüli esetre adott könyörületes választ pár nappal később szigor azokkal szemben, akik még nem dörömböltek a kapukon.
A német sajtó vegyesen fogadta az alkotást, ám magyar szemmel a film hiányosságai jelentősebbek. A szeptember 4-ei nap eseményei ugyan kiemelkedtek azokból a kaotikus hónapokból, mégsem ez volt az akkori történések megkérdőjelezhetetlen csúcspontja. Lehetetlen és felelőtlen erre a 24 órára sűríteni Merkel, Orbán és Zatateih igazságát.
Ez a film leginkább annak a felismerésére alkalmas, mennyire az elején járunk a 2015. késő nyarán és őszén történtek feldolgozásának. És hogy jól megcsinálva ez a történet tényleg a mozikba való.
Stunden der Entscheidung, ZDF (itt megtekinthető)
A hvg.hu videója 2015. szeptember 4-ről:
Mozikban a film, amely valóra váltotta Scarlett Johansson álmát. Neki már biztos jó, de jól jár-e mindenki más, aki nem Scarlett Johansson?
Orbán Viktor bejelentése alapján 3 százalékos kamatozás mellett kaphatnak lakáscélú jelzáloghitelt azok, akik első ingatlanjukat vásárolnák meg. De mennyit nyerhetnek az érintettek az új kölcsön indulásával? Hogyan hathat az új támogatás a lakáspiacra? Milyen feltételei lehetnek? A Bankmonitor szakértői elemezték a bejelentést.
Dietetikus segítségével vesszük sorra, hogyan segíthet a tojás izmaink gyarapításában, és érdemes-e nyersen fogyasztani.
A Pentagon közölte, hogy világszerte felülvizsgálják az USA valamennyi szövetségesének szánt szállítmányokat.
Az énekes már bánja, hogy megbántotta a Fidesz szavazóit.
Bryan Christopher Kohbergert így várhatóan négyszeres életfogytig tartó börtönre ítélik a feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül.
