Megalapozatlanul kért a Magyar Államkincstár (MÁK) arcpirítónak mondható, összesen több mint 5,3 millió forintos kártérítést a Transparency International (TI) Magyarországtól azért, hogy egyáltalán megvizsgálja, kiadja-e a szervezet közérdekű adatigénylésében kikért dokumentumokat a 2018-as parlamenti választás kampányköltéseiről.

A korrupcióellenes szervezet az egyéni jelöltek és a pártlistát állító pártok kampánytámogatásainak felhasználásáról szóló elszámolásokat, az ezekhez kapcsolódó bizonylatokat, illetve a MÁK befizetési kötelezettségről hozott határozatait szerette volna megkapni – hiszen ezekből lehet(ne) teljes képet kapni arról, hogy szabályszerű volt-e a központi költségvetésből kiutalt kampánypénzek felhasználása.

Az Államkincstár azonban az adatok kiadása helyett 5,41 millió forintos költségtérítés kiszabásáról tájékoztatta a TI-t, arra hivatkozva, hogy az adatigényléssel érintett dokumentumok előállítása aránytalan mértékű munkaerő-ráfordítást igényel a részéről. Majd, mivel a Transparency International nem fogadta el a kiugróan magas költségigényt, felülvizsgálva első kalkulációját, és méltányosságra hivatkozva (!) százezer forinttal, 5,31 millió forintra csökkentette a költségtérítést.

Az adatkiadási ügyekben alighanem rekordnak számító díj pikantériája, hogy a gigantikus összegért cserében a MÁK még csak azt sem ígérte, hogy odaadja a kért adatokat, csak annyit vállalt, hogy megvizsgálja, vannak-e adatok, és azok kiadhatók-e. Ad abszurdum, az 5 millió forintért cserébe a végén akár arra következtetésre is juthatott volna, hogy semmilyen adat nem adható ki – de a TI-nek ugye még ez előtt ki kellett volna fizetnie a jogi véleményezés költségét.

A TI a történtek után a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságtól (NAIH) kért állásfoglalást, amely vizsgálata végén arra jutott, hogy a MÁK többszörösen is jogszerűtlenül kért ekkora összeget: az adatigénylés összeállítása egyrészt szerinte nem minősül aránytalan mértékű igénybevételnek, mert bár bizonyos mértékű munkaerő-ráfordítást szükségképpen igényel, de ez a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő alapjog biztosításának velejárója, a közfeladatot ellátó szerveknek ugyanis készen kell állniuk arra, hogy bármely tevékenységüket illetően érkezhet hozzájuk közérdekű adatok megismerésére vonatkozó kérelem.

Vagyis, a NAIH szerint

a közfeladatot ellátó szerv a közérdekű adatigénylés teljesítésekor nem szolgáltatást nyújt, hanem az Alaptörvényben meghatározott alapvető jogból eredő kötelezettségét teljesíti.

A hatóság helytelenítette azt is, hogy a MÁK nem fejtette ki kellő részletességgel, hogy pontosan hogyan számolta ki a több mint 5 millió forintos költségtérítés összegét, majd – mivel szerinte mindezzel megsértette az adatkérő, vagyis a TI közérdekű és közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez fűződő jogát – az adatok kiadására szólította fel az Államkincstárat. Mivel a MÁK ennek nem tett eleget, a TI pert indított, a Fővárosi Törvényszék pedig múlt heti, első fokú ítéletében neki adott igazat.

Az ítélet szóbeli indoklásában a bíró arra hivatkozott, hogy a MÁK nem bizonyította, hogy valóban elfogadhatatlanul sok ráfordítást igényelne a kért számlák kikeresése (és anonimizálása). Sőt, e bizonyítási kötelezettségének a szervezet olyannyira nem tett eleget, hogy bíróság a költségtérítés jogosságát sem tudta vizsgálni, ezért az adatok ingyenes átadására kötelezte az Államkincstárat.

Hasonló ítéletet hozott egyébként a Fővárosi Törvényszék tavaly abban a hvg.hu újságírója által a Miniszterelnöki Kabinetiroda ellen indított perben is, amelyben a 2015 és 2018 között készült Századvég-iratok átadására kötelezte a Rogán Antal vezette minisztériumot. A Kabinetiroda munkatársunknak csak 233 200 forint költségtérítés ellenében lett volna hajlandó átadni a kikért adatokat. A bíróság azonban alaptalannak mondta a költségigényt, mondván, a dokumentumok a minisztériumban eleve a rendelkezésére állnak elektronikus adathordozón, vagyis a kiadásuk – ami lényegében nem több az átmásolásuknál – nem jár a tárca alaptevékenységének ellátásához szükséges munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételével.