Néhány napja még hajléktalan emberek krízisszállása volt, szombat óta a szomszédban dúló háború elől menekülő ukrán és kárpátaljai magyar családok húzzák meg magukat a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) Gyáli úti telephelyének egyik épületében, Budapest IX. kerületében. Vasárnap délután 47-en voltak, többségük nő és gyerek, a nagyobb részük magyarajkú. Hétfőre újabb csoportokat várnak, összesen több mint harminc embert, így hamarosan több mint nyolcvanan lesznek a legfeljebb száz fő befogadására alkalmas helyen.

Reviczky Zsolt

Az épület földszintjének hosszú folyosóján hat darab, hat-hétágyas szobában kaptak helyet az érkezők, és az emeleten is foglalt már egy szoba. Többnek a folyosó felé is ablakai vannak, az odabenn pihenőknek így le kell mondaniuk a privát szféráról. Amikor vasárnap kora délután megérkezünk, az asszonyok az adományba adott ruhanemű, a gyerekek a játékok között válogatnak. „Tegnap még poharaink sem voltak, de mostanra rengeteg mindent kaptunk civilektől” – mondja az egyik szociális munkás, aki egy másik intézményben dolgozik, de reggel eljött segíteni a kollégáinak, aztán itt ragadt. Nem ő az egyetlen.

Reviczky Zsolt

„Nagyon kedvesek velünk a lányok, mindenben segítenek” – lép oda hozzánk egy rózsaszín köntöst viselő szőke, harmincas éveiben járó nő, Szilvia. Az ukrán-szlovák-magyar hármas határ közelében fekvő Csapról érkezett. Azt mondja, nem akarták megvárni, míg odaér hozzájuk a baj, féltették a gyerekeket, azért indult útnak többedmagával. „A férjem itt dolgozik, ő küldött nekem pénzt. Százezer forintomba került, hogy Budapestre elhozzanak. De nem néztem, az volt a fontos, hogy a gyermek biztonságban legyen. Egy darabig szeretnénk maradni, itt rend van, tisztaság, mindent megadnak. Ha baj már nem lesz, akkor hazamegyünk.”

Reviczky Zsolt

Az egyik szobában három nőt, egy tizenéves lányt és három kisgyereket szállásoltak el. Rokonok. Az egyik asszony, aki Ungvárról érkezett, épp a csomagolásból frissen kibontott ágyneműt húzza fel gyakorlott mozdulatokkal. A többiek munkácsiak. „Majdnem, hogy belehaltunk a vámba, olyan tömeg volt, azt hittük, meghalunk. Összezsúfoltak minket, több gyerek rosszul lett. A lányom kezéből kiszakadt a bőrönd, benne a gyerekek meg az én holmimmal. Visszamentem érte, de azt mondták az ukrán vámosok, hogy ami ott maradt, ott maradt. Semmit nem adtak vissza” – mondta a másik nő, ölében egy egyéves forma kisfiúval. – „Vonattal jöttünk Csapról, leszálltunk Budapesten, és odamentünk a rendőrhöz azzal, hogy nincs hol aludnunk. Ők hoztak ide. Hogy mostantól mi lesz, hogy lesz, nem is tudjuk.”

Férfiak is fel-feltűnnek a folyosókon, szobákban. A többségük Magyarországon vagy külföldön dolgozik, de szállón vagy olyan helyen lakik, ahol a családját nem fogadják, így aztán csak látogatóba érkezett. A munkácsi asszony fia néhány héttel a háború kitörése előtt Prágába ment dolgozni, onnan érkezett Budapestre. Arról beszél, hogy maradtak még kinn rokonok, férfiak is, akik közül többen önként beálltak a seregbe. „Az öregek, ha vége a háborúnak, mennének haza. Nekünk otthon nincs semmilyen munkalehetőség, többet vagyunk itt, mint otthon. Házra gyűjtöttünk a feleségemmel, de még nem jött össze rá a pénz. Holnap megyünk útlevelet csináltatni a feleségemnek, hátha itt gyorsabb az ügyintézés, mint Beregszászban, és mennénk tovább Németországba” – magyarázta.

Reviczky Zsolt

Az egyik ukrán család, amelyik a Gyáli úton töltötte az éjszakát, hamarosan továbbáll. Délután négyre hívtak nekik taxit, repülővel utaznak tovább Nyugatra. A másik család, két felnőtt nő és egy férfi, akinek az ágya mellett a falhoz egy mankó van támasztva, egyelőre maradni kénytelen. Egy mindkét nyelvet beszélő beregszászi pár közreműködésével elmondják, hogy Ivano-Frankovszkból menekültek. Ez az egyik olyan település, amelyet a repülőtere miatt az első hullámban támadtak az oroszok, ők pedig a létesítmény közelében laktak, így már pénteken útnak indultak. Gyalog keltek át a román határon, onnan pedig vonattal érkeztek Budapestre. Őket is a rendőrök vitték be a szállóra. Angliába szeretnének továbbutazni, de egyelőre nincs meg minden szükséges papírjuk.

Felveszik a fonalat

Miközben az Ukrajnából érkezettekkel beszélgetünk, egyre-másra tűnnek fel a folyosón adománnyal érkezők. Az előtérben szatyrokban bögrék, evőeszközök állnak, van, aki kiságyat hoz, gyerekmatracot, babafürdető kádat. Más csak érdeklődik: mire van szükség? Ez az a kérdés, amelyre egyelőre a szociális munkások sem tudnak pontos választ adni. Kevesen vannak, és nem is tudtak maradéktalanul felkészülni a menekültek fogadására, hiszen rendkívül gyorsan kellett lépniük azután, hogy világossá vált: Ukrajna ellen fegyveres offenzívát indított Oroszország. Meg kellett szervezniük a krízisszálláson lakók elhelyezését és a takarítást, most pedig igyekeznek rendezni a soraikat, hogy az adományok fogadása és szortírozása is zökkenőmentesen folyjon.

Reviczky Zsolt

Hogy a főváros segítséget nyújt a menekülteknek, Karácsony Gergely főpolgármester jelentette be szombat délelőtt. Bejegyzése szerint azonnal kétezer embert tudnak étkezéssel és szállással ellátni, többek között a főváros tulajdonában lévő ingatlanokban, intézményekben, de szükség esetén a fővárosi cégek tulajdonában lévő üdülőkben is. Azt is írta, hogy felkészültek a humanitárius segítségnyújtás különböző formáinak koordinálására is.

Reviczky Zsolt

Segíteni szeretne egy Budapesten élő indiai pár is, akik a Facebookon olvasták, hogy ide is hoztak rászorulókat. Mivel azonban egyelőre pontos lista nem készült arról, hogy mi van vagy mi kellene, megígérik, hogy hétfőn is benéznek. A nyomukban egy magyar apuka lép be az épületbe, ő gyerekruhákat, játékokat hozott. A felesége és a két gyerek az autóban várja. Az asszony elmondja: a kicsik maguk döntöttek arról, mit adnak oda az Ukrajnából menekült társaiknak. A kisfiú szeretett labdája is a dobozba került. „Ez az első ilyen alkalom. Egyszerűen megszólalt bennem valami, és úgy döntöttem, jövünk. Lepakoltunk minden tartós élelmiszert a polcokról, és elhoztuk. Csak azt nem értem, hogy miért nincsenek itt a katonák vagy a rendőrök, miért nem képviselteti magát ugyanígy az állam” – tette fel a kérdést.

A BMSZKI-nál azt mondták lapunknak, hogy további tárgyi adományokra egyelőre nincs szükségük. Ha anyagilag segíteni szeretne, itt talál hozzá információt.