Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
„1939-ben a német-lengyel háború lokális háborúnak indult és mi lett a vége. Nem fogták meg időben, békefolyamattal azt az eszkalációt és elvezetett a második világháborúig” – mondta Böröndi Gábor altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnöke az M1 stúdiójában. Ez azért igen figyelemreméltó észrevétel az ország első katonájától, mert tökéletesen ellentmond mindennek, amit a második világháború előzményeiről tudunk.
Volt ugyanis békefolyamat, ez csúcsosodott ki az 1938-as müncheni egyezményben, aminek épp az volt a célja, hogy megakadályozzon egy a Nyugat (elsősorban az Egyesült Királyság) és a III. Birodalom közötti háborút Csehszlovákia miatt. Ezt emlékeink szerint még a középiskolában is alaposan megtanították, bár igaz, akkoriban nem rendőrtábornokok diszponáltak az oktatásügy fölött.
A lényeg azonban az, hogy igenis próbálták „megfogni” az eszkalációt, csak éppenséggel Hitler az első adandó alkalommal rúgta fel a müncheni megállapodást, így a lengyel-német háború 1939 szeptemberi kitörésekor már nem volt igazán értelme egy újabb müncheni szerződésben gondolkodni, hiszen senki nem vállalt volna arra garanciát, hogy a Führer nem rúgja fel azt is abban a pillanatban, amint az úri kedve úgy diktálja.
Ha azonban már a párhuzamoknál járunk, egyáltalán nem haszontalan Böröndi felvetése, hiszen a Nyugat Vlagyimir Putyinnal szemben nem egy „Münchenen” van túl, hanem legalább három hasonló próbálkozáson. Még 2008-ban az orosz-grúz háborút (ezt Oroszországban „béketeremtő műveletnek” nevezték akkoriban) sikerült Nicolas Sarkozy közvetítésével felfüggeszteni. Azért a felfüggesztés a megfelelő kifejezés erre, mert a felek fegyverszünetet és nem békeszerződést kötöttek, továbbá a hivatalosan Grúziához tartozó két orosz kamuállam (Abházia és Dél-Oszétia) helyzete is megoldatlan maradt.
Ezt követték a 2014-ben kirobbant ukrajnai harcokat lezárni hivatott Minszk 1 és Minsz 2 egyezmények, amik fölött Angela Merkel német kancellár és François Hollande francia elnök is bábáskodott. Ráadásul, ahogyan Sz. Bíró Zoltán történész is kifejtette lapunknak, a Szovjetunió összeomlása óta Moszkva öt nemzetközi szerződésben is garantálta már, hogy tiszteletben tartja Ukrajna szuverenitását és területi sérthetetlenségét. Aztán valahogy mégis csak sikerült megszállni a Krímet, meg támadást indítani az ország ellen. A történtek fényében nem biztos, hogy van értelme abban reménykedni, hogy ha egy hatodik ilyen papírt aláírnak, azt a Kremlben bárki is egy árnyalattal komolyabban gondolná, mint az előző ötöt.
Mindezek tükrében tűnhet úgy, hogy Böröndinek nemcsak a történelmi ismereteivel, de a realitásérzékével is gondok vannak, már ha tényleg azt hiszi, hogy a mostani konfliktus „megfogható” és nem csak elodázható egy békefolyamattal.
