szerző:
Bokros Dorottya - Windisch Judit
Tetszett a cikk?

Napokig tartó reménykedés, több ezer kilométerről leszervezett mentés: a Mount Everesten eltűnt magyar hegymászó expedíciójának sajtósával beszélgetett a hvg.hu az utolsó napokról.

Feladták Suhajda Szilárd keresését - adták hírül a hegymászó Facebook-oldalán szombaton kora délután. Suhajda a hét elején, serpák segítsége és oxigénpalack nélkül indult a Mount Everest csúcsára, és szerdán veszítették el vele a kapcsolatot.

A csúcsmászás körülményeiről, az elmúlt napok történéseiről és a mentésről videóstábunk Pintér Lászlót, Suhajda expedíciójának sajtósát, a Hóhatár Facebook-csoport vezetőjét kérdezte.

Pintér László a csúcsmászással kapcsolatban elmondta: végigkövették, bár nehéz volt, mert a nyomkövető sporadikusan működött, nehéz volt belőni, mikor hol járt Suhajda Szilárd, és bár egy út van, mivel néha 2-3 órán keresztül nem kaptak jeleket, nem tudták, milyen sebességgel, milyen irányban halad (vagyis még a csúcsra tart vagy visszafordult).

Az idő mindenesetre jó volt a mászáshoz: előző nap lejjebb volt egy hóvihar, de a csúcsmászó napon 10-12 km/órás szélben tudott elindulni Suhajda, akit megfontolt hegymászóként jellemzett.

Azt nagyon lehetett hallani a hangján, hogy elmegy, ameddig csak el tud menni, hogy felérjen a csúcsra, és határozottan úgy gondolta, hogy teljesíthető úgy, hogy vissza is térhet – fogalmazott Pintér. Azzal kapcsolatban, hogy rosszul mérhette fel a kockázatokat, kiemelte: a hegymászó tudta, hogy a Mount Everest nehéz feladat, de egy kívülállónak nehéz megérteni, hogy amikor valaki erre készül egész életében és ennyire közel van a csúcshoz, akkor messzire feszíti a húrt. „Nagyon nehéz eltalálni a határmezsgyét, pláne, hogy jó volt az időjárás, és jó időt is ígértek.”

A „húr feszítése” a gyakorlatban azt jelenti, hogy a mászóknak kora délután vissza kellene érniük a négyes táborba, ám ekkor Suhajda még a csúcsra tartott, azt mondta korábban, ne csodálkozzanak, ha csak öt körül ér fel. A jeladó pozíciója alapján azonban már este 9-10 órás feléréssel lehetett számolni. Az időzítéseket a háttérstábbal egyeztetik, de most ott volt a siker kapujában, hogy fordítod vissza? - fogalmazott Pintér.

Suhajda jeladója kétszer jelzett, egyszer fél hatkor, utána fél nyolckor, ám a jelek alapján nem lehetett megállapítani, melyik irányban halad. A csúcsról nem jelentkezett be, és amikor késő este sem tért vissza, már tudták, hogy baj van. „Amikor valaki naplemente után ér fel a csúcsra, az már nagyon kockázatos” - mondta erről.

Ekkor keresték meg a Suhajda útját szervező Seven Summit Tracks ügynökséget, és kérték őket, hogy ha van lehetőségük, akkor két serpát küldejenek fel a négyes táborba – nem mentésként, hanem hogy menjenek elé forró itallal, mert az az utolsó 2-300 méter távolság is kegyetlen kimerülve, és a tea is nagyon nagy segítség lehet – idézte fel Pintér. A serpák fent vártak, ám mikor reggelig nem érkezett meg, akkor kezdték el kutatni, ki láthatta.

Ekkor egy kereskedelmi - vagyis oxigént használó - csapat 4 mászóval és az őket kísérő 8 serpával, hármas csoportokban indult a csúcs felé, mint később kiderült, közülük az egyik serpa látta Suhajdát. Először azt az információt kapták, hogy meghalt, később azonban kiderült, hogy nagyon rossz állapotban, de életben látták, de nem az úton, hanem lejjebb, így nem tudták megközelíteni.

Pintér részletesen beszélt arról is, miért. Kiemelte: a serpák alapvetően egy extrém turisztikai szolgáltatást nyújtanak, akik bárkinek segítséget nyújtanak pénzért abban, hogy feljusson a csúcsra, és biztonságban lejusson onnan. Az a serpa, aki Suhajdát észrevette, egy 60 éves kínai nőt kísért fel, ami nyilvánvalóan lassan haladt, és az információt csak akkor tudta megosztani, 8-10 órával később, amikor visszaért a rosszul mozgó hölggyel.

Hogyan történhet meg, hogy látták Suhajda Szilárdot, de nem segítettek neki?

Több mint 48 órája van a „halálzónában", vagyis 8 ezer méter fölött Suhajda Szilárd magyar hegymászó, akit csütörtökön kétszer is észlelt egy csapat mászó. Azt is látták, mutat életjeleket. Az Erőss Zsolt hegymászóval több expedíción részt vevő Földes András kollégánkkal beszéltük át, miért hagynak ott valakit így a hegyen, milyen dilemmák vannak egy mentésnél, és hogyan változott a helyzet az elmúlt években.

Ekkor próbáltak meg elérni azt, hogy minél gyorsabban feljussanak a mozgásképtelen Suhajdához. Bár a szezon végén járunk, amikor a serpák legtöbbje már fáradt, sikerült három friss serpát találniuk, akiket helikopterrel eljuttattak a 2-es táborba (a gépet Simone Moro, a legendás hegymászó vezette). Rajtuk kívül még két serpa volt, az egyik meleg itallal várta őket, a másik csatlakozott hozzájuk. Nagyon gyorsan jutottak fel, és éjszaka, sötétedés után indultak fel a csúcsra, ekkor indult be az a keresés, amely magyar idő szerint ma ért véget.

„17 órán keresztül nem kaptunk híreket, egész ma délelőttig. Akkor tudtuk meg, hogy a serpák milyen munkát végeztek. Ők nem találták meg a Hillary-lépcsőnél, felmásztak, elmentek a csúcsig, visszajöttek, amíg le tudtak ereszkedni. Megnézték a tibeti oldalon, lementek a déli csúcsig is – megtalálták közben két eltűnt nepáli hegymászó holttestét közben – idézte fel Pintér, aki, Suhajda feleségével együtt délelőtt tudta meg, hogy keresésük nem járt sikerrel.

Ők még nem adják fel: úgy tervezik, helikopterrel feltérképezik a terepet, mert "ha nem találják meg a holttestet, az borzasztó" - tette hozzá Pintér, miután le kellett állítani a forgatást.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!