Hogyan történhet meg, hogy látták Suhajda Szilárdot, de nem segítettek neki?
Több mint 48 órája van a „halálzónában", vagyis 8 ezer méter fölött Suhajda Szilárd magyar hegymászó, akit csütörtökön kétszer is észlelt egy csapat mászó. Azt is látták, mutat életjeleket. Az Erőss Zsolt hegymászóval több expedíción részt vevő Földes András kollégánkkal beszéltük át, miért hagynak ott valakit így a hegyen, milyen dilemmák vannak egy mentésnél, és hogyan változott a helyzet az elmúlt években.
„A realitást nézve már nagyon kis esélye van annak, hogy Szilárdot életben találják abban a magasságban (8780 méteren), azonban én teljes mértékig bízom Szilárdban és hiszek a csodákban” – ezt írta Suhajda Szilárd felesége, Legindi Tímea (aki egyben az expedíció kommunikációs munkatársa) csütörtök késő esti közleményében, illetve Facebook-posztjában, amelyben bejelentette azt is,
tudják, hol van a hegymászó, és hajnalban indul érte a keresőcsapat.
Amit biztosan tudunk
Suhajda Szilárd magyar idő szerint kedden délután elindult a csúcsra (Nepálban majdnem öt órával van később, mint Magyarországon) a négyes táborból, 7950 méterről, majd a sportolói Facebook-oldalán magyar idő szerint szerda délelőtt 10 körül közzétették, hogy Suhajda 8700 méterről jelentkezett be telefonon.
Ez az aznapi második hívása volt, először ugyanis magyar idő szerint hajnal 4-kor telefonált 8450 méterről. Erről Legindi Tímea az RTL Fókusz című műsorában azt mesélte, „nagyon jó volt a hangja", a korábbi torokproblémái ellenére nem köhögött, nagyon tiszta volt a tudata. Elmondta, hogy hol van, mit csinál. „Elmondta, hogy jól van, nem panaszkodott az időjárásra, és a tömegre sem különösebben."
Néhány órával később újra telefonált, de akkor már probléma volt a jeladójával, a beállított 10 perces adatközlés helyett volt, hogy órákra leállt. Így csak találgatni lehetett a pozícióját.
A híváskor három tévéstáb is ott volt Suhajdáék otthonában – számítva arra, hogy elkapják, amint a hegymászó bejelentkezik a csúcsról –, azt a beszélgetést már felvették. Ekkor volt tehát Suhajda 8700 méter környékén, kevesebb mint 150 méter szintre a Mount Everest csúcsától.
Itt már azt mondta, „nem vagyok annyira jól, nagyon késő lett", de nem csak a déli csúcsig (8750 méterre), hanem a fő csúcsig szeretne menni. A felesége kétszer is megkérdezte, meg tudja-e csinálni úgy, hogy biztonságban visszaérjen a négyes táborba, mire Suhajda azt mondta, igen, főleg, ha 3-4 óra alatt felér. Ha 5-6 óra az út, az nem olyan jó". De ő biztos volt abban, hogy vissza majd tud ereszkedni.
Az addigi haladása alapján az itthoni háttérstáb is úgy számolt, reális, hogy Suhajda a híváshoz képest 3-4 órán belül eléri a csúcsot.
Suhajda Szilárd egyedül, serpák segítsége és oxigénpalack használata nélkül mászott, ami rendkívüli teljesítmény, de ilyen feltételekkel abban a magasságban nagyon lassú a haladás. A jeladó ismét órákra kihagyott, legutoljára nepáli idő szerint szerdán 19:30-kor (magyar idő szerint délután fél három körül) jelzett 8795 méter magasságból érkezett információ a hollétéről.
A mentőakció
Utána nem lehetett róla tudni semmit. Az itthoni stáb közben megkért Suhajda Szilárd ügynökségétől két serpát, hogy „menjenek fel elé a 4-es táborba, hogy amikor (csütörtök) reggel remélhetőleg oda leér, folyadékkal tudják őt várni." Akkor azt írták, „ez nem mentőakció." Több ügynökséggel is felvették a kapcsolatot, hogy kitől lehet segítséget vagy információt kérni. Kiderült, több csapat is felajánlotta segítségét.
Csütörtökön napközben néhány hírt lehetett hallani, például hogy egy kereskedelmi (vagyis oxigénpalackot használó) expedíció megjárta a csúcsot, visszaért a négyes táborba, azonban nem látták Suhajda nyomát. Erről az Imagine Nepal vezetője, Mingma G. beszélt az ExplorersWebnek. (Frissítés: később Mingma G. pontosította, azt mondta, a csapat egyik fele nem látta Suhajdát, a másik, lassabban haladó team viszont pont a Hillary-lépcsőnél állt meg, és észrevették a mászót. Ő mindeközben az alaptáborban volt.)
Később úgy tűnt, előkerülhetett Suhajda, ugyanis láttak egy embert a négyes tábor környékén. Órákkal később bizonyosodott be, hogy egy oxigénpalackot használó kereskedelmi expedíció (8 serpából és 4 mászóból álló csapat) utolsó segítőjét vették csak észre.
Csütörtök késő este kiderült, a hazai háttércsapat már aznap reggel értesült arról, hogy Suhajda Szilárd körülbelül 8780 méteren, a Hillary-lépcső aljában van. (Később erről azt írták, csak aznap este értesültek minderről.) „Az őt észlelő csapat elmondta: ruházata alapján egyértelműen beazonosítható volt. Amikor elhaladtak mellette, életjeleket mutatott, de fagyási sérülések nyomai és a magashegyi agyödéma jelei látszottak rajta."
Közölték azt is, a háttércsapat az esti órákban megállapodott a Suhajda Szilárd alaptábori hátterét biztosító nepáli ügynökséggel abban, hogy 26-án reggel megkísérelnek helikopterrel felrepülni olyan magasságba, ahonnan láthatják Szilárdot. Ezzel egy időben három serpát elindítanak Szilárdért, akik optimális esetben már május 26-án, a késői órákban felérhetnek hozzá. (Itt feltehetően nepáli időről van szó - a szerk.) Mindez azt jelenti, hogy több mint 48 órát tölt 8 ezer méter fölött, a „halálzónában", ahol a szélcsend mínusz 31 fokkal jó időnek számít.
Az m4sport.hu közben információi alapján arról számolt be, hogy Suhajdát a kiépített kötélpályától kicsit messzebb, kicsúszva látták, majd lefelé tartva szintén észlelték őt, de a pozíciója az előzőhöz képest kicsit módosult. Ez a pozíció egyébként megegyezik az utolsó GPS-jellel, amit a jeladó küldött.
A sportcsatorna megtudta azt is, hogy magyar idő szerint csütörtökön délután a közelben, valamivel a 4-es tábor alatt volt egy mentőcsapat, amelyik egy kínai mászó holttestét vitte le a hegyről. Azt írták, Suhajda Szilárd csapata megpróbálta felvenni a kapcsolatot a mentőalakulattal, hogy a holttestet hátrahagyva induljon vissza a magyar hegymászóért, de mire létrejött a kapcsolat, a mentőcsapat valamennyi tagja már a 3-as tábor alatt tartózkodott, így senki nem vállalta a visszaindulást.
Frissítés: Május 27-én délután kettő körül közölték, nem találták meg a serpák Suhajda Szilárdot ott, ahol utoljára látták, ezért a keresést befejezték.
Nincs kötelező mentés
Laikusként ilyenkor rengeteg kérdés merül fel, például hogy mi történik ilyenkor az alaptáborban, és főleg, hogyan fordulhat elő, hogy nem hozta vagy segítette le Suhajda Szilárdot az a csapat, amelyik látta őt, és azt is észlelte, hogy mutat életjeleket.
Erről Földes András kollégánkat kérdeztük, aki a 8586 méter magas Kancsendzönga megmászása után elhunyt Erőss Zsolt hegymászó több expedíciójában is részt vett újságíróként, illetve mászóként.
Földes mentésben is részt vett, egy Annapurna-expedíción. Először a visszaforduló Erőss elé küldték, hogy a minden bizonnyal kimerült mászót segítse azzal, hogy átveszi a zsákját. Másodjára viszont vészhelyzet volt, és ezt az alaptáborban is tudták.
A csapat egyik tagja, Horváth Tibor leszólt rádión, hogy nem sikerült elérnie a csúcsot, indul vissza. A csapat tisztában volt vele, hogy jön a vihar, ezért kérték meg ismét Földest, hogy menjen fel elé a 4300 méteren lévő alaptáborból az 5500 méteren fekvő táborig, és segítsen lejönni. Ilyenkor nem az a lényeg, hogy plusz élelmet vagy vizet vigyen (enni nem nagyon tudnak úgysem), hanem fizikailag támogassa lefelé.
A vihar azonban 5300 méter körül lecsapott, „azt sem lehetett látni, hol ér véget a felhő és hol kezdődik a hó", így Földes nem tudott továbbmenni. Horváth Tibor pedig eltűnt.
Járt az Everesten is kollégánk, 7100 méterre jutott fel a kínai oldalon (tehát nem a Suhajda által használt nepáli oldalon). Földes 2001-ben volt kint, azzal az expedícióval, melynek egyik tagja, Gárdos Sándor életét vesztette a hegyen, mikor 7700 méteren egy hó- és szélvihar miatt visszafordult társával, Keresztesi Koppánnyal. Keresztesi leért, de súlyos fagyási sérüléseket szenvedett, Gárdos azonban a gerincen megcsúszott, és holttestét 6400 méter magasságban találták meg egy gleccseren.
Az átélt tragédiák és a mászókkal folytatott beszélgetései alapján Földes András azt mesélte, ha baj van, az alaptáborban (ami a Mount Everest nepáli oldalán 5400 méter magasan van) egy helyzetértékelés után döntenek arról, hogy kell-e mentés, és ha igen, milyen.
„Nincs sztenderd megoldás arra, hogy ilyenkor mit kell csinálni, és nem lehet hivatkozni arra sem, hogy másért bezzeg visszamentek, hiszen a hegyen a körülmények határoznak meg mindent"
– magyarázta Földes. Ez függ az adott helyzettől, a társaságtól, az időjárástól. „Ugyanazon a hegyen az egyik héten lehet döntést hozni a mentésről, a másikon pedig nem. Nincs lehetőség mindenkit lehozni, sőt olyanok a viszonyok, hogy a ritkább kivétel az, ha valakit meg lehet menteni. Ehhez nagy szerencse kell."
A mentésben egyébként nem csak serpák vehetnek részt, spontán is szerveződhetnek önkéntes, hegymászókból is álló csapatok, akik felmennek segíteni, ha képesnek érzik magukat rá. Ez azonban teljesen esetleges, erre alapozni nem lehet – hangsúlyozza Földes.
Arról már nem is beszélve, hogy nem mindegy, kit milyen magasságból kell lehozni.
Kötelező mentés a hegyen nincs, és nem is elvárás senkitől, hogy lementsen valakit, aki az úton, vagy valamilyen csapáson fekszik. Ez bármilyen drámaian hangzik, van rá racionális magyarázat. Egyrészt 8 ezer méter környékén mindenki a saját életét menti.
„Az nem egy bulvárkifejezés, hogy 8 ezer méter fölött halálzóna van"
– mondja Földes, aki szerint az ember örül, ha saját magát „le tudja vinni" (még azokat is nagyon megviseli fizikailag egy ilyen magasság, akik oxigénpalackkal másznak, pedig az kb. olyan, mintha biciklivel teljesítenék a maratont, míg a palack nélkül mászó plusz 50 kilós teherrel).
Éppen ezért a lehető legkevesebb súllyal másznak, és még egy félkilós hálózsákot sem visznek a csúcsmászáshoz, mert minden gramm számít a mozgásnál. Ebből következően nyilván senki nem cipel plusz oxigénpalackokat csak azért, hátha valakinek majd szüksége lesz rá.
Önzőek is a mászók, de valami változik
Ilyen magasságban egy magatehetetlen testet lecipelni óriási teljesítmény, és minél tovább van fent valaki, annál rosszabb fizikai állapotba kerül, és annál kevésbé tud „segíteni" a mentésben részt vevőknek azzal, hogy a saját lábán halad. Nyilván más a helyzet, ha valakit „csak" támogatni kell, ami a szintén palack nélkül mászó Ács Zoltán magyar hegymászóval is megtörtént 2002-ben, akit 8600 méterről kísért le két serpa, miután légzési nehézségei voltak és alig bírt járni. Később azt mesélte, amikor visszafordult, még nem érezte jelét a bajnak, csak az étel és ital hiánya miatt nem érezte magát elég erősnek ahhoz, hogy a csúcsra való felérkezés után vissza is tudjon térni.
Nem csak a kiélezett helyzet, az önzés is közrejátszik abban, ha nem segítenek a bajban lévőnek: mindenki azzal foglalkozik, hogy a saját csúcssikere meglegyen, hiszen ebbe rengeteg pénzt (egy Everest-expedíció több 10 millió forintba kerül) és energiát fektettek. „Jellemző a mászókra, hogy nem törődnek azzal, aki az út mellett fekszik, olykor meg se nézik, hogy él-e még, inkább botorkálnak tovább." Ezzel viszont mindenki tisztában van, aki elindul fölfelé.
A legutóbbi időkig teljesen természetes volt, hogy a haldokló, szerencsétlenül járt mászók mellett elmennek a többiek (hiszen csak magukat vonszolni van energiájuk), így sokáig az Everest főbb csapásait halott hegymászók fagyott holttestei szegélyezték. Egész bizarr módon a holttesteket tájékozódási pontként is használták, a leírásokban megjelent például, hogy a „sárga bakancsos halott hegymászónál van egy szikla, ami mögé el lehet bújni, ha nagy a szél", vagy hogy „fej nélküli hegymászónál kell jobbra fordulni" – mondja Földes.
Most viszont azt tapasztalja, hogy egyre több embert hoznak le a hegyről, egyre jellemzőbb az, hogy a hegymászók, serpák feláldozzák a saját csúcsmászási lehetőségüket azért, hogy másnak segítsenek, még nagyobb magasságban is. Ez, amit az alábbi videón is látunk, extrém véglet, és emiatt nagy feltűnést kelt a világban.
Itt valószínűleg nem csak az emberiességi okok játszanak szerepet, hanem az is, hogy egyre több ember van a hegyen, így nagyobb a valószínűsége, hogy köztük akadnak olyanok, akik képesek másoknak segíteni.
Sokat javított a helyzeten az is, hogy a mentőhelikopterek most már nem 6, hanem 7 ezer méterre is képesek eljutni, így a szerencsétlenül járt mászó 15-20 perc alatt az alaptáborban lehet.
Miért nem fordul vissza?
Kérdés persze az is, hogyan lehet, hogy nem képes egy ember megítélni, mire képes. Erre Földes András szerint több magyarázat van. Egyrészt még a legóvatosabb embert is elkapja a hév (szerinte ez történt Gárdos Sándorral is), rájön, hogy „ez élete esélye", nem tud még egyszer felmenni, és „már csak egy kicsit kell nyomni, és ott a csúcs."
Csakhogy – és ez már a második magyarázat – fölfelé haladva „exponenciálisan romlanak a körülmények", és a terep is sokkal nehezebbé válik. A hegymászó úgy érzi, még tud menni, de nem számol azzal, hogy egy óra múlva a jóval kevesebb oxigén miatt sokkal rosszabb lesz minden. Csak azt számolgatja, hogy az eddigi ütemet tartva mikor éri el a csúcsot.
És közrejátszik ebben az is, hogy a magasság miatt módosult tudatállapotban van a mászó – például a társa neve sem jut eszébe, akivel 2 hónapja együtt expedíciózik – és tapasztalt mászóként is rossz döntést hoz. Vagy talán egyenesen hallucinál, és azt képzeli, mindjárt ott a csúcs.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Tudják, hol van Suhajda Szilárd, hajnalban indul a keresőcsapat
Életjeleket mutatott a magyar hegymászó, de komoly sérülései lehetnek. A felesége szerint ugyanakkor nagyon kicsi az esélye, hogy még akkor is életben lesz, amikor felérhet hozzá a mentőcsapat, de ő még hisz a csodában.
M4Sport: Suhajda Szilárdot ugyanabban a pozícióban azonosították csütörtök reggel, mint ahonnan szerda délután jeladója utoljára bejelentkezett
A portál úgy tudja, hogy Suhajda magyarországi csapata megpróbált egy holttesttel lefelé tartó, másik csapatot visszaküldeni a magyar mászóért, azonban mire elérték őket, a mentőcsapat már a 3-as tábor alatt volt és nem indultak el visszafelé. Frissítés: szombat délután bejelentették, hogy a Suhajda keresésére indult mentőcsapat nem találta meg a hegymászót, a keresést befejezték.
