Vadai Ágnes, a DK alelnöke írásbeli kérdésben fordult Semjén Zsolthoz, a miniszterelnök általános helyetteséhez, amelyben arra volt kíváncsi, „mi az oka annak, hogy nem a költségvetésről szóló törvényben meghatározott közszolgálati tisztviselői illetményalap tizenkétszeresének megfelelő pénzjutalmat kap az, aki Károli Gáspár-díjat, Fraknói Vilmos-díjat, vagy Scheiber Sándor-díjat kap?”
Semjén a múlt hónapban miniszteri rendeletet adott ki az általa magas színvonalú szakmai tevékenységért adományozható három díjjal járó pénzjutalomról. Az eddigi szabály szerint a közszolgálati tisztviselői illetményalap tizenkétszeresét adták, és mivel ez az éves költségvetésben meghatározott összeg 16 éve változatlanul 38 650 forint, 463 800 forint járt a díjakhoz. Ez emelkedett meg összegszerűen meghatározva egymillió forintra, miközben a tisztviselők tömegeit érintő illetményalap nem változott.
A tisztviselők illetményalapja, amiből korábban a díjakhoz járó pénzjutalmakat kiszámították, 16 éve változatlan.
A miniszterelnöki helyettes Vadainak küldött válaszában velősen felelt: „a pénzjutalom mértékének megállapítása a kiváló teljesítmények méltó módon történő elismerését hivatott biztosítani”. Emellett megjegyezte, hogy
a képviselő asszony figyelmébe ajánlom, hogy az egyházellenesség szégyenletes ideológia, az irigység pedig csúnya jellemhiba.
Felvesz a kamera, amikor valami kínos dolgot művelük, majd még fel is kap az internet. A Coldplay-koncerten lebukó vezérigazgató története jól példázza, hogyan változhat meg valakinek egyik napról a másikra az élete a kéretlen nyilvánosság hatására. Milyen nagy lebukásokról tudunk még? Mit tehet az ember, ha lebénítja a jumbo screen, még akkor is, ha nem jár tilosban?