Elfogadta az Országgyűlés kedden a kormány illetve a Fidesz “gyermekvédelmi” jogszabály-csomagjának több elemét, köztük a sorrendben már 13. alaptörvény-módosítást. Bár legutóbb alig fél éve változtatták meg a szöveget, most a Fidesz–KDNP-s kétharmad az éppen aktuális politikai céljai mentén újra átírja. Ezzel nemcsak az államfő jogköreit csorbítják, hanem

az Orbán-kormány elhatározásából, és éppen a kegyelembotrány hatására, hamarosan teljesen kontrollt vesztett lesz a rendszer.   

Kiveszik ugyanis a folyamatból az Igazságügyi Minisztériumot, annak kegyelmi főosztályát és magát a minisztert is. Eddig ugyanis a rendszerben volt egy beépített plusz kontrollelem: az államfői döntés igazságügyi miniszteri ellenjegyzése. Ezt eddig egyszer alkalmazták, még Dávid Ibolya, 1998-ban. Azt viszont nem tudni, hányszor döntöttek az államfők a miniszter előzetes javaslatával szemben.

Az orbáni Alaptörvény-módosítás más kockázatokat is hordoz. Az elfogadott javaslat szerint az államfő „az egyéni kegyelmezési jogát a kiskorú személy sérelmére elkövetett szándékos bűncselekmény esetén nem gyakorolhatja”. Ezt kiegészítették azzal a pontosítással, hogy majd később, sarkalatos törvényben határozzák meg a kizárással érintett bűncselekményeket.

Pontos meghatározás nélkül tág kört érint a kegyelmi tilalom, és félő, hogy a helyzet akkor sem lesz sokkal jobb, ha külön törvényben felsorolják az egyes bűncselekményeket. Az már az eredeti, miniszterelnöki javaslatnál látható volt, hogy a kapkodva, pillanatnyi politikai helyzetre szabott jogalkotás furcsa helyzeteket hozhat, ha tekintet nélkül a bűncselekmény jellegére, csak az áldozat életkora a döntő.

Arról a hvg360-on írtunk, 1995-ben, az első hazai eutanáziapernek is nevezett büntetőeljárásban a Legfelsőbb Bíróság kétéves szabadságvesztésre ítélt egy édesanyát, aki halálba segítette gyógyíthatatlan betegségben szenvedő 11 éves gyerekét. Göncz Árpád akkori elnök kegyelme révén azonban a nőnek mégsem kellett börtönbe vonulnia. Orbán javaslata viszont ezt a lehetőséget is kategorikusan kizárná.  

Biciklilopás vs. gyilkosság  

Ráadásul a módosítás, amelyet a kegyelembotrány generált, éppen az abban érintett K. Endrééhez hasonló eseteket nem zárja ki. K. Endrét, a bicskei gyermekotthon igazgatóhelyettesét ugyanis nem pedofil jellegű, kiskorú elleni, hanem igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény miatt ítélték el: azért, mert a pedofil főnökét, az igazgatót védve próbálta a sértett gyerekeket rávenni a vallomásuk visszavonására.  

A tervezett módosítás után tehát K. Endre vagy más, aki olyat tesz, mint ő tett, simán kaphatna államfői kegyelmet. Sőt bár a szigorítás a gyerekek védelmében született, ugyanígy kaphatna kegyelmet a jövőben egy gyerek sérelmére elkövetett emberölés bűnpártolója is. Nem kaphatna viszont többé kegyelmet az a kiskorú, aki bűncselekményt követ el egy másik kiskorúval szemben – akármi is legyen az.  

A Pécsi Tudományegyetem büntetőjogi tanszékének vezetője, Gál István László ügyvéd egy szakcikkében felhívta a figyelmet arra is: nem kaphatna kegyelmet az sem, aki egy 51 ezer forint értékű kerékpárt ellop egy 17 éves sértettől. Ahogy az a szülő sem, aki, miután megtudta, hogy a gyereke elszívott egy füves cigit, megpofozza a másik kiskorút, aki a cigit a gyerekének adta.   

Ugyanakkor – folytatja a gyakorlati példák sorát a szakember – elméletileg továbbra is kaphat kegyelmet majd az, aki több emberen, különös kegyetlenséggel, nyereségvágyból követett el emberölést, ha a sértettek között nem volt kiskorú. Sőt aki tíz embert ölt meg, kaphat majd kegyelmet, ám az, aki egyet, de mellette elkövetett egy kiskorúval szemben becsületsértést is halmazatban, már nem.  

Amikor bicskával műtenek  

A hvg360-on is írtunk róla, hogy Sándor Zsuzsa nyugalmazott bírónő a 24.hu-n további példákat is hozott, és hályogkovács módjára kitalált jogi fércmunkának nevezte a javaslatot. Például azért, mert a bűntetteken kívül a bűncselekmények enyhébb fajtájára, a vétségekre is kiterjedne, noha a jogvégzett miniszterelnöknek és az igazságügyi miniszternek ismernie kell a különbséget.  

Emiatt Sándor Zsuzsa példája szerint előfordulhat olyan eset, hogy egy anyát, ha nem engedi el a gyerekét az elvált férjéhez – ami a törvény szerint „kiskorúval való kapcsolattartás akadályozásának vétsége” – emiatt egy évre elítélik. A gyerek helyzete megoldatlan, mert, tegyük fel, az apa iszik, nagyszülő pedig nincs. Így az anya, aki egyedül elláthatná, kegyelmet kér – csakhogy nem kaphat.   

Ha egy apát lecsuknak, mert önhibájából nem fizet gyermektartást, de közben az anya meghal, a gyerek ellátatlanul marad. Mostantól az apa nem kaphat kegyelmet – sorolja a sok éves gyakorlatából vett példákat a szakember. Továbbá – folytatja Sándor –, „ha egy 12 éves egy pofon kíséretében elveszi egy másik 12 évestől a mobiltelefonját, az rablás, és történjék bármi, a kiskölyök nem kaphat kegyelmet”.