Csütörtökön 0 órától már nincs érvényben Magyarországon különleges jogrend, mert május 13-án éjfélkor megszűnt a háborús veszélyhelyzet, ami csaknem négy teljes évig folyamatosan hatályban volt. 2022. május 24-én, az ötödik Orbán-kormány minisztereinek eskütétele napján jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök egy drámai hangú videóban, hogy az Ukrajnában zajló háború miatt éjféltől veszélyhelyzetet hirdet a kormány. Ezután 1449 napon át ez így is maradt – egészen 2026. május 13-án éjfélig.
A háborús veszélyhelyzet ezalatt hivatkozási alap volt az Orbán-kormány jogilag vitatható lépéseire és a parlament döntéshozó, ellenőrző szerepének megkerülésére, vagyis a rendeleti kormányzásra. Ez pedig nemcsak komolyan hangzik, hanem az is volt. A veszélyhelyzet ugyanis egyike az Alaptörvényben rögzített különleges jogrendi kategóriának. Ezek a hadiállapot, a szükségállapot és a veszélyhelyzet. Az a közös bennük, hogy életbe lépésük után jogilag speciális körülmények érvényesek:
kisebb-nagyobb mértékben rendszerszinten változik meg az állam működése és jelentősen kibővül a kormány jogköre: kormányrendeletekkel hatályos törvények rendelkezései átmenetileg felülírhatók, sőt alapvető jogok is felfüggeszthetők.
Ebben éltünk az elmúlt négy évben és már hozzászoktunk. A 2022-es bevezetésekor ugyanis már bő két éve hivatalosan is veszélyhelyzetben éltünk, csak addig a kormány ezt a különleges jogrendet nem a háborúra, hanem a koronavírus-világjárványra hivatkozva tartotta fenn. Az elvileg 2022. május 31-én lejáró járványügyi veszélyhelyzet háborúsra cserélése pedig azért sem ért váratlanul senkit, mert már áprilisban bejelentette ezt – és a kapcsolódó Alaptörvény-módosítást – Gulyás Gergely miniszter.
Orbán Viktor az évek alatt megkedvelte a rendeleti kormányzást
HVG/Reviczky Zsolt
Az Alaptörvény átírására – tizedik módosítóként Varga Judit miniszter adta be – azért volt szükség, mert ha a kormány meg akarta őrizni a rendeleti kormányzás már megszokott politikai és önálló jogszabályalkotási kényelmét, újabb veszélyhelyzetet kellett hirdetnie, viszont a már elmúló járványhelyzet aligha lett volna elég erős jogi érv erre. A közben a szomszédunkban kitört háború már igen, ám az jogilag nem passzolt az Alaptörvény szerinti feltételekhez. De csak amíg sietve át nem írták őket:
- Május 24-én, 13:19-kor az Országgyűlés megszavazta az Alaptörvény tizedik módosítását
- Május 24-én, 16:47-re Novák Katalin köztársasági elnök alá is írta ezt az elfogadott törvényt
- Május 24-én, 17:17-kor Orbán Viktor kormányfő bejelentette be a veszélyhelyzet elrendelését
- Május 24-én, 23:00-kor megjelent a Magyar Közlönyben a veszélyhelyzetről szóló rendelet
Vagyis négy éve úgy múlt el az addig a járvány miatt fenntartott veszélyhelyzet, hogy maradt, csak más jogcímen. Egy dolog nem változott: a rendeleti kormányzás, amire azért kapott rá az Orbán-kabinet, mert szinte korlátlan hatalmat jelentett, méghozzá az Országgyűlés megkerülésével. Így volt ez már a járványhelyzet idején is. Emlékezetes, Orbán 2020 márciusában, a veszélyhelyzetnek és a rendeleti kormányzásnak utat nyitó felhatalmazási törvény vitájában így kért – és kapott végül – támogatást:
Nekem 133 bátor ember kell. Az ország 133 legbátrabb embere. És azok önök, itt, a kormánypárti oldalon.
Ezzel győzte le Orbán az időközben lassúvá és nehézkessé vált törvénygyárat – innentől még egyszerűbbé vált a kormányzás. A kabinet 2020 tavaszán 3 hónap alatt 127 veszélyhelyzeti rendeletet hozott. Azt is megoldották, hogy a júniusban véget ért veszélyhelyzet ellenére ezek a rendeletek hatályban maradjanak. Novemberben a kormány ismét veszélyhelyzetet hirdetett, és megint sorra hozta a rendeleteket. Hosszabbításokkal 2022 május végéig ez ment, amikor is jött a háborús veszélyhelyzet.
Mivel már addig is sok kritika érte a kormányt, hogy túlterjeszkedik a hatáskörén és a járvány miatti felhatalmazásával teljesen oda nem illó dolgokat dönt el rendeletekkel, 2022 áprilisában az Alaptörvény-módosítás és a háborús veszélyhelyzet tervének bejelentésekor Gulyás Gergely miniszter nem győzött fogadkozni: csak akkor vezetik be ezt a lehetőséget, ha nagyon muszáj, és akkor is csak arra használják majd a rendeleti kormányzást, ami a háborús helyzettel összefügg. Kovács Zoltán klasszikusát idézve:
De sikerült?
Hát nem. Nagyon nem. Orbán Viktor a háborúra hivatkozva az elmúlt kormányzati ciklusban kormányrendeletekkel írt át törvényeket, hirdetett ki teljesen oda nem illő döntéseket. Így szűkítették például az önkormányzatok pénzügyi mozgásterét, vagy korlátozták a tanárok sztrájkjogát. Aligha a háború miatt kellett ellehetetleníteni az akkugyárak elleni felháborodás közepette a közmeghallgatásokat, vagy éppen a börtönbüntetésre ítélt külföldi embercsempészek ezreit szabadon engedni.
Ezután nem meglepő, hogy tavaly ősszel, a háborús veszélyhelyzet már menetrendszerű, újabb 180 napos meghosszabbítása – amit még mindig a parlamenttel kellett elvégeztetni – előtt sokakban felmerült: használhatják-e ezt Orbánék valahogy az áprilisi választások szabályainak átírására? Használhatták volna, de végül nem tették. Ahogy a választás után még egy hónapig érvényes helyzettel sem éltek talán vissza – bár lehetnek olyan titkos döntések, amelyeket nem ismerünk.
https://hvg.hu/360/20260410_arva-haz-tenytar-parlament-orszaggyules-rendeleti-kormanyzas-hvg
Volt viszont egy sor közismert, nyilvános kormánydöntés, amely a veszélyhelyzet lejártával, május 13-án hatályát veszítette volna, ezért is kérte a választás után Magyar Péter a távozó Orbán-kormányt arra, hogy hosszabbíttassa meg a Parlamenttel a veszélyhelyzetet május végéig, hogy a Tiszának kormányra lépve legyen ideje jogilag rendezni ezeket az ügyeket, mivel azt a kampányban megígérték, hogy a Magyar-kormány nem él a rendeleti kormányzással és megszünteti a veszélyhelyzetet is.
Végül azt a megoldást alkalmazták már a választások után, de még a veszélyhelyzet határidejének lejárta előtt, amit már korábban is: a veszélyhelyzeti szabályok törvényként elfogadását. Ezt tette például 2025 áprilisában is az Orbán-kormány, amikor Donald Trumpban és a közelgő békében, ezzel pedig a háborús veszélyhelyzet végében bízva több év addigi veszélyhelyzeti rendelete közül 137 oldalnyit – egy fél Ákos novelláskötetnyit – emeltetett a parlamenttel törvényi szintre.
Az új, immár tiszás többségű Országgyűlés már a május 9-i alakuló ülésén meg is szavazta az előkészítő tárgyalások során kialkudott álláspontnak megfelelően a veszélyhelyzeti szabályok törvényi szabályozásként való elfogadását. Viszont nem a távozó Orbán-kormány által előkészített tervezetet, hanem a közben az igazságügyi miniszternek jelöléstől visszalépett Melléthei-Barna Márton által beadott változatot fogadták el. Ez 41 törvényt módosított a veszélyhelyzeti rendeletek alapján, más mellett érintve ezeket a témákat:
- a jelzáloghiteles lakossági ügyfelek esetében érvényes kamatstop
- a fagy- és aszálykár sújtotta gazdák, illetve a sertéstartók hitelfizetési moratóriuma
- a száj- és körömfájás sújtotta gazdálkodók hitelfizetési moratóriuma
- egyes mezőgazdasági termékek behozatalához kapcsolódó bejelentési kötelezettség
- felszámolási eljárásnál annak biztosítása, hogy a munkavállalók megkapják a bérüket
- a védett üzemanyagár hatósági árként átmeneti jelleggel való fennmaradása
- az egyes termékkategóriákban alkalmazható kiskereskedelmi árrés korlátozása
- a januári tartós hideg miatt a fogyasztása után 30 százalékos mennyiségi kedvezmény
- a reklámadó 0 százalékos mértékének fenntartása
- a 2026-os költségvetésben átcsoportosítható összeg 860 milliárd forintos plafonja
- a 2026-ban adható új állami kezesség és állami garancia 371 milliárd forintos összege
Rendeleti kormányzás - nem példa nélküli
A magyar történelemben a rendeleti kormányzás – vagyis az, amikor a végrehajtó hatalom (a kormány vagy az uralkodó) a törvényhozás megkerülésével, saját hatáskörben alkot jogszabályokat – többször előfordult, főleg válsághelyzetekben vagy autoriter berendezkedésű időszakokban. Mária Terézia királynő például 1764-től, miután a magyar országgyűlés elutasította az adómegajánlást, felhagyott az országgyűlések összehívásával, és rendeletekkel kormányzott. Később, 1780-1790 között a fia, a kalapos királyként emlegetett II. József ugyanezt tette: egyszer sem hívott össze országgyűlést, hanem rendeleteket adott ki. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után a bécsi kormányzat nyílt abszolutizmust vezetett be, és a Bach-korszakban (1851–1859 között) rendeletekkel, a császári hivatalnokokon keresztül kormányozták Magyarországot. Később, már a XX. században, a két világháború közötti Horthy-korszakban is volt példa rendeleti kormányzásra. Például az 1920-as években, gróf Bethlen István miniszterelnöksége idején. A közelmúltból, 2020-ból emlékezetes felhatalmazási törvénynek is volt történelmi előképe: a gazdasági világválság idején, 1931-ben a kormány felhatalmazást kapott arra, hogy a gazdaság és az államháztartás egyensúlyának biztosításához szükséges intézkedéseket rendeleti úton hozza meg. Először csak egy évig volt ez így, ám a felhatalmazást hosszabbítgatták, a rendszert éveken át, 1939-ig megtartották, a rendeleteket pedig elég volt egy külön bizottsággal utólag jóváhagyatni. Később, a szocialista rendszerben is működött hasonló gyakorlat: a pártállami időben az Országgyűlés évente csak néhány napot ülésezett, az operatív döntéseket 40 éven át a Minisztertanács rendeletei vagy a párt- és állami szervek határozatai jelentették. A rendszerváltás óta viszont a most véget ért időszakban volt kizárólag példa huzamosabb ideig tartó rendeleti kormányzásra.
Nyitóképünkön az Orbán-kormány ülése a Karmelitában. Fotó: Facebook / Orbán Viktor
