A közelmúltban ketten is az Alkotmánybírósághoz fordultak a babaváró támogatás korhatárhoz kötése miatt.
Egyikük szerint ha ő azért nem kaphat babaváró támogatást, mert elmúlt 35 éves, az azt üzeni, hogy az ő gyermeke „kevesebbet ér az állam szemében”, pedig sok nő „gyakran nem önhibájából” vállal gyermeket 35 éves kor fölött. A másik panaszos 41 éves korán túl ütközött elutasításba, mert idővel változott a rendelet, de ő is ugyanígy érvelt: szerinte önkényesen húzták meg az életkori határt.
Az Alkotmánybíróság Juhász Miklós vezette tanácsa ezzel szemben megállapította: a jogalkotó a hitelképes jogalanyok mint homogén csoport körén belül a Magyarországon élő, bizonyos életkor alatti, gyermeket vállaló házaspárokat kívánta – hitelfelvételre ösztönzésen keresztül – támogatásban részesíteni, vagyis azokat, akik reálisan akár három gyermek születését, nevelését is vállalni tudják, ugyanakkor szociálisan nem rászorultak. A juttatás hitelhez kötődő természetéből kiindulva és a babaváró kölcsön általában vett társadalom- és gazdaságpolitikai céljára tekintettel észszerűnek minősíthető, hogy a jogalkotó életkori feltételhez köti az igénybevételét. Figyelemmel a támogatási formának a szociális ellátó rendszerhez való laza kapcsolatára, a jogalkotó a költségvetés teherbírása függvényében nagy mozgástérrel rendelkezik a jogosulti kör kijelölésében, és ezzel élt is.
A rendelet a hatályba lépése – 2019. július 1. – óta háromszor módosult: a 41 éves felső életkori határ 2023. december 31-ig, a 30 éves felső életkori határ 2024. december 31-ig volt hatályban,majd 2025. január 1-je óta a 35 éves felső életkori határt vezettek be. Mivel ez a támogatási forma nem rászorultsági alapon, hanem kölcsönszerződéshez kötötten nyújt hiteltámogatási formában juttatást, ezért önmagában az életkori feltétel nem minősíthető észszerűtlennek, így diszkriminatívnak.
Ezért az Ab mindkét panaszt elutasította.
Nyitókép: HVG / Túry Gergely
