A cégeket érintő egyik legfontosabb változás a pénzügyi kimutatások prezentációjára vonatkozó (IAS1) standard módosítása, amely 2009. január 1-ével lépett hatályba - Molnár Gábor, a Deloitte Számviteli tanácsadás üzletágának szenior menedzsere. A módosítás értelmében megváltoztak a pénzügyi kimutatások, köztük a „mérleg”, az „eredmény-kimutatás”,  elemeinek az elnevezései, valamint néhány tekintetben a kimutatások tartalma is. A változások következtében az elnevezéseket tekintve egy, az amerikai jelentési standardokkal (US GAAP) egységes rendszer jött létre. Fontos megemlíteni, hogy a „mérleg” hivatalos, a standardok szövegei szerinti elnevezése megváltozott, amely helyett ezentúl a „pénzügyi helyzet kimutatása” elnevezés használatos. A cégek természetesen továbbra is alkalmazhatják IFRS beszámolóikban a „mérleg” elnevezést.

A módosítások következtében megjelent az „Átfogó eredmény” kategória a jelentésben. Ennek értelmében tartalmilag kibővül a korábbi „eredmény” kategória, mely ezentúl magában foglalja azokat a nem realizált eredményeket is, amelyeket a cégek eddig a saját tőkén belül számoltak el - mint például a tárgyi eszköz felértékelés vagy a fedezeti ügyletek elszámolása.

Mindenképpen ki kell emelni a „működési szegmensek” (IFRS8) standardban történt változásokat. Ez a standard a tőzsdei cégekre nézve kötelező, de emellett természetesen bármely olyan cég alkalmazhatja, amelynek fontos az, hogy a transzparens működés jegyében megfelelő információkat közöljön a befektetőkkel. A szabályozás hangsúlyos eleme az a megközelítés, amely a cégek számára lehetővé teszi, hogy a menedzsment „szemüvegén keresztül” láttassák a társaság működését.

Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy vállalat több olyan üzletágban is tevékenykedik, amelyek döntéshozatali szempontból elkülönülnek egymástól, akkor az erre vonatkozó információkat üzletáganként, vagy szegmensenként kell közzétennie a beszámolókban. A változás lényege, hogy míg korábban kötelező volt a földrajzi és a termék szerinti elkülönítés is, a mostani módosítás lehetőséget ad a menedzsmentnek arra, hogy ha üzleti megfontolásból nem releváns számára a működés földrajzi bontásban történő bemutatása, vagy termékek szerinti elkülönítése, akkor elegendő csupán ezek egyikét alkalmaznia.

A módosítás komoly tehertől szabadítja meg a vállalatokat, hiszen nem erőltet rájuk plusz követelményként egy olyan megközelítést, amelyet a menedzsment egyébként nem használna a döntéshozatalnál. A könnyítés előremutató abban az értelemben, hogy a költség-haszon elvet érvényesíti, hiszen a jelentéshez ténylegesen azokat az információkat kell felhasználni, amelyek egyébként is rendelkezésre állnak.

Fontos változások lépnek életbe a cégvásárlásoknak, illetve a konszolidációnak az elszámolását illetően is, amelyekre nézve az „üzleti kombinációk” (IFRS 3) és „konszolidált és egyedi beszámoló” (IAS 27) standardok iránymutatóak. Ez az első olyan témakör, amely esetében immár gyakorlatilag 100 százalékban közös szabályokat fogalmaz meg az IFRS és a US-GAAP (amerikai szabályozás). Habár a korábbi standardhoz képest az alapkoncepcióban kevés változás történt, a részletszabályok jelentős módosításokon mentek keresztül. Az egyik ilyen lényeges változás, hogy ha az akvizíció során megvásárolt cég későbbi (tranzakciót követő) években elért teljesítménye alapján még kap utólagos juttatást az eladó, ezt korábban a vételár (goodwill) korrekciójaként kellett elszámolni.

Az új szabály szerint azonban ezekre a várható juttatásokra előre kell elkészíteni egy becslést, és minden, a becslés és tényadat közti eltérést a vásárló cégnek kell a saját eredményében elszámolnia. A becsléses módszer okozhat ugyan bizonytalanságot, az új szabály mégis pozitív változást hoz: a szabályozás konzekvensebb lett azáltal, hogy időben éles határvonalat húz, ameddig visszamenőleg még módosítani lehet a jelentéseket.