Varga Szabolcs
Varga Szabolcs
Tetszett a cikk?

Egy fiatal tervező olyan társadalmi vállalkozást álmodott meg, amely nemcsak az autizmussal élőknek – és más megváltozott munkaképességűeknek – adhat reményt a társadalmi integrációra, hanem a design és a formatervezés újraértelmezésével tartalmat kínál a szerinte elitista irányba eltolódott designszakmának is. Termékeikkel ugyanakkor a piaci versenybe is beszállnak, nem is sikertelenül.

Egy végzős tervező olyan diplomamunkával rukkolt elő a MOME-n, amelynek középpontjában nem maga a kollekció áll, hanem a kommunikáció. A Szalkai Dániel által megálmodott ruhák ugyanis az autizmussal élők igényeinek figyelembevételével készültek. Van köztük például a térdre húzható, vagy a fejbúbig felcipzározható kámzsa is. A ruhadarabok a design eszközeivel hitelesen, eredeti módon mutatják be az autizmus jelenségét, ami így elősegíti a téma társadalmi reprezentációját.

Amennyiben ezt az elsőszámú feladatát teljesíti a projekt és kellőképpen felhívja a figyelmet a problémára, a tervező elképzelhetőnek tartja, hogy kereskedelmi forgalomba is kerülnek a ruhadarabok, és egy társadalmi vállalkozás keretében autizmussal élőket is bevonna a gyártás folyamatába.

Nem zárkózottak, csak más nyelvet beszélnek

„Az autizmus spektrumzavarral élő embereket mélyrehatóan megismerni nem könnyű feladat. Többek között a kommunikáció és a szociális interakció területein sérültek, így pont azok az eszközök nem állnak a rendelkezésükre, melyeket mi minden pillanatban használunk azért, hogy értsünk és értsenek minket. Így sok esetben a biztonságos visszavonulást választják. Az autizmussal élő embert szocializációs nehézségei miatt zárkózottnak képzeljük el, olyannak, aki kedveli a magányt. Ez azonban tévedés. Az autizmussal élő emberek jelentős százaléka nagyon boldog, ha tekintetbe véve és alkalmazkodva az őt terhelő “eszköztelenséghez” megpróbálunk közeledni hozzájuk” olvasható az autisticart.hu-n, ahol olyan termékeket találunk, amelyek autista fiatalok grafikáinak felhasználásával készültek, illetve a mintaadó képzőművészeti alkotások is megismerhetőek.

Design for all

A fiatal designer úgy látja, az autisták érdekképviseletét végző szakmai szervezetek jellemzően kommunikációs problémákkal küszködnek, nem tudják a társadalom felé közvetíteni, hogy az autizmussal élők értékes emberek, és hasznára válhatnak a társadalomnak. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) bútortervezés szakának végzős hallgatójaként, ezért arra vállalkozott, hogy diplomamunkájával kísérletet tesz az elcsúszott kommunikáció helyes mederbe terelésére. Amikor megtervezte a Perceptual Thinkers nevet viselő diplomaprojektet, az autizmussal élők érzékelés központú világát tartotta szem előtt.

„Ezek a ruhadarabok nem speciálisan az autizmussal élők számára készültek, éppen ellenkezőleg: a design for all, vagyis az egyetemes tervezés elveit alkalmazva mindenki számára megfelelőek, csak éppen a két világ közti különbséget és átjárhatóságot szimbolizáló ruhadarabok” – mondja a tervező. Így a kollekció darabjai épp úgy helytállnak a kortárs divat és a szociális design területén is.

A projekt célja az autizmussal élők számára tervezett, hétköznapi viseletre alkalmas ruhadarabok létrehozása helyett, sokkal inkább a figyelem felhívása az autizmus sokakat érintő társadalmi jelenségére, és arra a sokszor igen keskeny határra, amely a társadalom többségi és sérültnek titulált tagjai között húzódik. „Ez egyfajta tervezői szemlélet kinyilatkoztatása, a szociálisan érzékeny gondolkodás figyelemfelkeltő kiáltványa” – fogalmazza meg tömören a projekt lényegét Szalkai, majd hozzáteszi, hogy az erre való igény már régóta megvolt, csak a megfelelő kommunikáció hiányzott.

A kollekció lényege az, hogy amíg a ruhák viselése biztonságérzetet adhat egy autistának, addig a megismerés élményét nyújtja a társadalom által nem sérültnek tekintett embernek. „Sokan kerestek meg, akiknek egyszerűen csak a design tetszett meg és nem a funkcionalitás érdekelte őket, vagy legalábbis nem csak. Egy anyuka például a fiának képzelt el egy fejbúbig felcipzározható pulóvert, amit bizonyos esetekben ő maga húzna föl tökig, amikor nem tudja gyermeke viselkedését tolerálni” – viccelődik a tervező.

Családi hagyománya van a szociális érzékenységnek

Szalkai Dániel érzékenysége az autizmussal élők felé gyermekkorától megvan, ugyanis testvére is viselkedészavarral küzd. Az autizmust nagyon nehéz diagnosztizálni. Magyarországon például mintegy 100 ezer autista él, ami a lakosság 1 százaléka, a hivatalos adatok mégis csak a valós létszám negyedéről szólnak. Az Autizmus Kutató Csoport a 80-as évek végén alakult meg, ekkor kapott diagnózist Szalkai Dániel bátyja is, de mivel Miskolcon semmilyen szakintézmény nem volt, meg kellett teremteni a feltételeket, amik segítik az autizmussal élőket. Ezért a pedagógus anyuka több érintett szülővel 1990-ben létrehozta a miskolci autista iskolát, majd két évre rá megszületett az alapítvány is, melynek célja egy életvonal felépítése. Céljuk, hogy ne érjen véget az ellátás az oktatással, hanem fejlesztést, foglalkoztatást is biztosítani tudjanak, illetve segítsenek azokban a dolgokban, ami mindenkinek problémát okoz: az iskolából kikerülve irányt találni életüknek, illetve az önmegvalósításon túli igényeik feltérképezésében.

„Nem csak az fontos, hogy védett környezetben legyenek, ahol biztonsággal mozognak. Van, akinek az a vágya, hogy integrálódjon a társadalomba, van, aki az önmegvalósításról álmodik, valaki pedig egyszerűen csak szeretné, hogy belesimuljon abba a környezetbe, amiben él. Az alapítvány célja, hogy mindebben segítséget nyújtson, ennek az egésznek csak egy szelete, amit én csinálok, a kosárfonó workshop” – mutat rá Szalkai.

Nyugaton nem ismeretlen az elképzelés

A fiatal tervezőnek nem a kollekció az első kísérlete, ahol kreatív tehetségét szociálisan érzékeny témákban kamatoztatja. Szalkai Dani a hét első három napját a Miskolci Autista Alapítvány lakóotthonában (MAA) tölti, ahol az ott élőknek tart foglalkozásokat, s harmadmagával vezeti az otthon "MAAcraft" programját. E kézműves program keretében fonott kosarak, lámpabúrák, lakáskiegészítők kerülnek ki az otthon lakóinak kezeiből. Az így készült termékeket aztán a legkülönbözőbb vásárokon értékesítik, mint például a WAMP, tematikus rendezvények, céges vásárok, illetve a nürnbergi Werkstatte Messe, de rendszeresen ott vannak a budapesti Design Héten is.

A design és a szociális foglalkoztatás eszközeit egyesítő modell nyugaton már jól működik. Szalkai Dani két barátjával, Szabados Rita építésszel és Nagymáté Eszter képzőművésszel ezt próbálta meghonosítani Miskolcon 2012-ben, azzal, hogy az általuk tervezett termékeket egy fejlesztő program keretében sérült emberek készítik el. „A produktumok mellé formai attribútumot adunk, hogy ne csak a szociális tartalom legyen meg benne, így olyan különleges és értékes terméket tudunk előállítani, ami piacképes is” – mondja az ötletgazda. Felmérték az autista otthonban élő fiatalok képességét, és annak megfelelően osztották el a feladatokat, majd csatlakozott Forgács Béla kosárfonómester is, aki a kézműves oktatást végzi.

Ma már annyi megrendelés érkezik, hogy az otthon kapacitását lassan kimerítik. A lakóotthonban élők között 20-25 fiatal képes különböző szintű munkára (ennél ugyan többen laknak ott – ötvenen –, de nem mindenki alkalmas a munka elvégzésére). A foglalkoztatás azzal együtt is folyamatos, hogy nem az értékesítés a fő cél, hanem az, hogy életutat mutassanak a fiataloknak. „Ez azért nem úgy néz ki, hogy ott állok mögöttük, és hajtom őket, hogy teljesíteni kell a határidőt. Ez itt másodlagos. Ha egyikőjüknek olyan napja van, akkor elküldjük pihenni, majd másnap befejezi. Mint ahogy nem mindenki képes a munkafolyamat összes részfeladatának teljesítésre sem” – mutat rá Szalkai.

Mivel ez szociális jellegű foglalkoztatás, kezdetben pályázati pénzekből finanszírozták a programot, de mára már elmondható, hogy társadalmi vállalkozásként fut, és képes fenntartani magát, bár továbbra is az alapítvány égisze alatt működik, aminek 80 millió az évi finanszírozási igénye. Ennek az összegnek 30 százalékát fedezi a MAAcraft tevékenységéből befolyó jövedelem. Mivel akkreditált munkarehabilitációs foglalkoztatásról van szó, ebben az állam által nyújtott normatív támogatás is benne van, de ha azt nem számítjuk, akkor elmondható, hogy tavaly 300-400 ezer forintos bevételt hoztak a kézműves termékek, ami a bérekre, a műhely fenntartására ment. Idén azonban már most meghaladták az 1 milliós határt. Az előállított termékek ára kissé az átlag fölött van, de ezzel nem a vásárlók szociális érzékenységére bazíroznak, csak éppen valamivel több selejttel dolgoznak és több munkaórával.

A periférián lehet jól működni

A mesterdiplomáját frissen megszerző tervező szerint az általa megálmodott, és a MAA lakói segítségével előállított designtermékek nem csak szociális üzenetük miatt fontosak. „A designer szakma egy izolált, elitista közeggé vált, s ebben sajnos a pályaindító intézményeknek is megvan a szerepe. Megtartották a rendszerváltás előtti időkből azt a szemléletet, hogy az iskolapadból kikerülő designereket, tervezőket felszívja a piac.

Csakhogy ez már rég nem így működik. Hiába kezdenének el kopogtatni egy bútorgyár, vagy más hazai cég kapuján, nincs szükségük bútortervezőre. A gazdasági helyzet megváltozott, nincs igény az egyedi tervezésű tárgyakra, csak egy nagyon szűk réteg vevő és áldoz is erre. Ennek az igénynek a kiszolgálása miatt alakult ki ez az elitista közeg, amely sok esetben tartalom nélküli, trendi designtermékeket gyárt. "Észre kell venni azonban, hogy vannak körülöttünk valós problémák, amik kihívást nyújtanak, és ahol tényleg van igény a munkánkra. A periférián lehet jól működni, ahol a design tartalmat kap. Az autizmus és az értelmi sérültek kérdésköre csak egy az ilyen, valós segítségre szoruló problémák közül” – összegzi nézőpontját Szalkai.

Ha szeretne más érdekes hírről is olvasni, hírlevelünkre feliratkozva megteheti!

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!