A közösségi média mára sok fiatal elsődleges információforrásává vált a mentális egészség témájában, egy új kutatás azonban arra figyelmeztet, hogy az itt terjedő tartalmak jelentős része nem megbízható.
Mintegy négyszer több fiút, férfit diagnosztizálnak autizmussal, mint nőt. Tényleg ritkább lenne esetükben ez az idegrendszeri fejlődési zavar? Nőnap alkalmából áttekintjük azokat a stratégiákat, amelyekkel az autista nők élni kényszerülnek, hogy alkalmazkodni tudjanak a patriarchális társadalmi normákhoz.
Van, akinek egyszerű magyarázat, van, akinek az indentitásává válik, mást meg sem érint különösebben, amikor orvos mondja ki róla, hogy az átlagosnak tekintettől eltérően működik az idegrendszere. A szakértők szerint mindenkinek érdemes meghagyni a szabadságát ebben. De miért van mostanában annyi ADHD-val és autizmussal élő ember? Mit jelent a neruodiverzitás? És igaza van-e annak, aki „divatdiagnózisról” vagy „szupererőről” beszél?
Már laikusként is többet tudunk a pszichés problémákról, mint elődeink bármikor, így a címkézés is szabadon terjed: kis túlzással manapság bipoláris, akinek hangulatingadozásai vannak, autista, aki visszahúzódó, ADHD-s, akinek szórt a figyelme, és így tovább. Rubovszky György Zsolt klinikai szakpszichológussal, pszichoterapeutával beszélgettünk a címkézés és az öndiagnosztizálás túlkapásairól.
Neurodiverzitás, maszkolás, atipikus idegrendszer, hiperfókusz, felnőttkori diagnózis, érzelemszabályozás: egyre gyakrabban hallott-olvasott fogalmak. E szavak és kifejezések ismeretétől az önismeretig és önelfogadásig vezető út azonban elég hosszú – és akkor a társadalmi elfogadás, szakszóval inkluzivitás gyakorlatának elterjedéséhez kellő időt még nem is említettük. A Budapest Galéria átgondolt és érzékenyítő, 2026. február 1-jéig látható kiállítása fontos ismereteket terjeszt, miközben valódi művészi élményt nyújt.
Bár a gyerekek digitáliseszköz-használatával együtt járó kijelzőbámulás – jól dokumentált okok miatt – egyfajta mumusnak számít manapság, egy klinikai pszichológus véleménye kissé árnyalja a képet.
Francia és brit kutatók 248 tanulmányon keresztül, több mint 10 ezer ember egészségügyi adatait vizsgálva nézték meg, mennyire lehetnek hatásosak az autizmust célzó terápiák.
A szó szoros értelmében nem tekinthetők vakoknak azok az emberek, akik prozopagnóziában, azaz arcvakságban szenvednek. Nem is olyan súlyos a helyzetük, mint a látássérülteké, mégis ez az eltérés hatással lehet a mindennapi életükre és a társadalmi interakcióikra is. Amerikai kutatók szerint jóval többen élnek ilyen rendellenességgel, mint azt a legtöbben gondolják.