A marketingesek és a szóviccbajnokok aranykora jöhet el a magyar húsiparban. Életbe lépett ugyanis a Magyar Élelmiszerkönyv módosítása, amely az eddiginél szigorúbban határozza meg, mit lehet virslinek vagy párizsinak hívni. Annak viszont a szabályozók nem, csakis a fantázia szab határt, hogy a szigorítás után a termékkategóriából kieső élelmiszereket milyen néven forgalmazzák.

A gyártók és a forgalmazók előrelátásának köszönhetően már a szabály augusztus elsejei hatálybalépése előtt is találkozhatunk olyan termékekkel, amelyek első ránézésre még emlékeztetnek a valódi termékre, ám nevükben már nem. Találtunk rudacskákat, pálcikát, szeletet, jellemzően a legolcsóbb termékek között. És vurslit (így!) is, bár ez az elnevezés például évek létezik, nem a mostani szigorítás hozta elő.

Ezeknél a felvágottaknál tudhatjuk tehát: ha nem is veszélyesek az egészségre, ám összetételük nem felel meg az Élelmiszerkönyv egy évvel ezelőtt elfogadott előírásainak. Nézzük, melyek ezek:

• A máj, májas, májkrém néven forgalmazott termékeknél 25 százalékos az elvárt májtartalom. Ha ezt nem éri el, „húskészítmény …% májtartalommal” néven kell árulni.
• A májpástétomnak legalább 35 százalék májat kell tartalmaznia, kivéve, ha csirke vagy vízi szárnyas (például liba) mája az alapanyag, mert akkor 50 százalék az elvárt szint.
• A felvágottak esetében a minimális hústartalom 50 százalék.
• 40 százalék helyett legalább 51 százalék húst kell tartalmaznia a virslinek.
• A krinolin és a csemege debreceni esetében a hústartalom 40 százalékról 55 százalékra nő, akárcsak a szafaládé esetében, amely eddig nem is szerepelt az Élelmiszerkönyvben.
• A Zala felvágott hústartalmának el kell érnie a 60 százalékot.
• A sütni való kolbásznak legalább 65 százaléknyi húst kell tartalmaznia.

Nem nevezhető húsnak a csontokról mechanikusan lefejtett hús (MSM), de a felvágottak, a virsli, a párizsi, a krinolin, a szafaládé, a zalai és a nyári turista készítésénél is felhasználható, ám legfeljebb a tömeg 10 százalékát érheti el (a hústartalmon felül).

Túlzás lenne azt állítani, hogy a mechanikai szeparálás az élelmiszergyártás legszebb pillanatait idézné fel – már ha bárki azt gondolta volna, hogy a felvágottak a sertések, baromfik legértékesebb részéből készülnek. Az elkészítésük mindenesetre nem túl biztató: a hús leválasztása után a maradékot egy nagy nyomású szűrőn nyomják át, így különítik el a csontoktól a maradék izomszövetet.

Arról azonban már megoszlanak a vélemények, hogy emberi fogyasztásra mennyire alkalmas ez a pasztaszerű termék. Igazán veszélyesnek csupán a marhából készült MSM-t ítélték, mivel a fejtéskor a pépbe kerülő csontpor a kergemarhakór kórokozójával lehet fertőzött, ám valódi minőséget aligha várhatunk a homogén, de a húson kívül ínakat, gerincvelőt, zsírt is tartalmazó terméktől.

Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségének az elnöke szerint nem annyira rossz a helyzet: a mechanikailag szeparált hús minősége kicsit rosszabb, mint a színhús, ám még így is értékes alapanyag – mondta a hvg.hu-nak. A legfontosabb különbség talán az, hogy a bekeveredő csontportól kicsit magasabb a kalciumtartalma. Ha viszont nem használják fel, értékes alapanyag megy veszendőbe – ez Éder Tamás szerint az élelmiszer-pazarlás csökkentéséről szóló kezdeményezésekkel is szembemegy.

A szakember szerint az intézkedés hozzájárulhat az átlagos minőség javulásához. Azt is hozzátette azonban: az számít majd igazán, hogy a hatóságok mennyire tudják betartatni a szigorú szabályokat. Ha ez nem történik meg, az éppen a silány minőségű importtermékek gyártóinak kedvezhet, amelyek már eddig is komoly árversenybe hajszolták a magyar cégeket. Éder Tamás szkeptikus ezzel kapcsolatban: az ellenőrzéshez ugyanis bonyolult laborvizsgálatok elvégzése szükséges, míg a magyar gyártóknál a termelés során is ellenőrizhetnek, ami sokkal egyszerűbb.

Természetesen volt már arra példa, hogy a hatóság importterméket vont ki a forgalomból, mert az nem felelt meg még a minimumkövetelményeknek sem. A Nébih tavaly novemberben egy lengyel gyártmányú baromfivirslit vetetett le a polcokról, miután kiderült, hús helyett leginkább MSM-et tartalmazott, valódi hústartalma pedig mindössze 18 százalékos volt, holott már eddig is 40 százalék volt az elvárt minimum.

Elméletben azonban a címkék megfelelő tájékoztatást nyújtanak, vagyis a fogyasztó el tudja dönteni, hogy hajlandó többet fizetni például egy virsliért, vagy beéri az olcsóbb – és mostantól más néven is futó – hasonló termékkel. Ezek aligha fognak eltűnni a boltokból – véli a Hússzövetség elnöke. Mint fogalmazott:

az olcsó hústermékekre van igény, erről nem lehet megfeledkezni az EU harmadik legszegényebb országában.

Azt persze aligha gondolhatja bárki, hogy a hústartalom növelése után a felvágott egyből magas minőséget képviselő termékké avanzsál. Ebben része van annak is, hogy például a virsli esetében a többi 49 százalékban találunk szóját, burgonyakeményítőt, színezőnek kármint, ízfokozókat, de még Euchema-moszatot, guargumit és növényi rostokat is – sovány vigasz, hogy mindezeket leolvashatjuk a címkéről is.