Jogszabályi megfelelés az akkumulátorgyártás hulladékkezelésében – mit ír elő az EU és Magyarország?
A szabályozás egyre szigorúbb, a megfelelés jogi kötelezettség és stratégiai kérdés is.
„Többször eltemettük már a mosógépet és a centrifugát, de a két gép él és virul, néhány ezret még mindig legyártunk évente belőlük” – ha van mondat, amire nem számítottunk a Hajdu Zrt. téglási gyárában, hát ez volt az. Egy évvel ezelőtt, amikor egy budapesti boltban találkoztunk a keverőtárcsás mosógéppel és mellette hű társával, a nagy teljesítményű centrifugával, őszintén hittük azt, hogy káprázik a szemünk. Aztán elintéztük annyival a látomást, hogy minden bizonnyal készleten maradt a háztartási gépekből.
Aztán Tégláson Dedéné Novotni Anna, a Hajdu alelnöke azt mondja: nem csak Magyarországon van ezekre kereslet, hanem még külföldön is. A centrifugák egyharmada például Angliában talál gazdára, nem véletlenül: nagyon párás az idő, ott mosás után még egyszer átforgatják a ruhákat 2800-as fordulatszámon is – a legbrutálisabb automata mosógépek is ennek legfeljebb a felét tudják.
Reviczky Zsolt
Hadiüzemből mosógépgyár
Pedig a keverőtárcsás mosógép és a centrifuga sem mai darab: előbbi gyártását éppen hatvan évvel ezelőtt kezdte meg az eredetileg hadiüzem céljára alapított Hajdúsági Iparművek. Az 1956-os forradalom után ugyanis arra jutott a politikai vezetés: a rákosista időkben kitűzött honvédelmi céloknál fontosabb, hogy a szocialista magyar családokat korszerű háztartási gépekkel lássák el. A hűtőszekrény-mosógép-motorkerékpár triászból pedig mosógép – a pápai Elekthermaxtól megörökölve a gyártást – került Téglásra.
A centrifuga gyártása két évvel később indult el. Ez ráadásul nem csak a Hajdunál számított új terméknek, hanem Magyarországon is ez volt az első, amely forgalomba került.
Az árukészletbe aztán – éppen 40 évvel ezelőtt, az AEG licence alapján – automata mosógép is került, nem kisebb sikert aratva nem csak a hiánygazdaságtól szenvedő magyar vásárlók körében, de Nyugat-Európában is.
A Hajdu ugyanis azon kevés magyar cégek közé tartozott, amelyek a KGST helyett a nyugati piacokra szállítottak. És sikerrel: a termékeik állták a versenyt a német, francia üzletekben is, az állam pedig jelentős mennyiségű keményvalutára tett szert.
Az automata mosógép rövidebb karriert ért meg, talán a korábbi típusok elhíresedett „tánca”, vagy inkább a sokkal erősebb konkurencia miatt. Az automata mosógépekkel hat éve nem találkozhatunk a boltok polcain. Abban az évben készült az a YouTube-ra feltöltött videó is, amelyen egy Energomat 25. születésnapját ünnepli tulajdonosa – a torta a működő gép tetején virít.
Az ötven éve működő bojler története
| A Hajdu 65 éve |
1950 – Téglást hadiipari gyártásra alkalmas helyszínnek nevezi ki az Országos Tervhivatal. A terv úgynevezett tükörüzem létrehozása. 1952 – A Hajdúsági Iparművek megalapítása. 1957 – Elindul a háztartási gépek gyártása. 1960 – Elkezdik gyártani a centrifugákat. 1966 – Megkezdődik a forróvíztárolók gyártása. 1975 – Lapradiátorokkal bővül a választék. 1977 – Elkészül az első automata mosógép. 1983 – A bojlerek mellett vízmelegítőket kezdenek gyártani. 1989 – Legördül az első mosogatógép a Hajdu gépsorairól. 1993 – A vállalat részvénytársasággá alakul, egy évvel később magyar magántulajdonba kerül. 1995 – Két leányvállalat alakul Franciaországban, illetve Németországban. 2001 – Gázüzemű bojlerek gyártását kezdik meg. 2003 – Az autóipari tevékenység kezdete. 2005 – Cégcsoporttá alakul a részvénytársaság, az ipari gyártástól különválik az autóipari és az ingatlankezelő részleg. 2008 – Megalakul a megújulóenergia-üzletág, Moszkvában létrehozzák a Hajdu Vostok leányvállalatot. 2010 – Puffertárolót, vegyes tüzelésű kazánt, majd egy évvel később hőszivattyús bojlereket kezdenek gyártani. 2014 – Innovációs központ létrehozása. 2016-2017 – Az autóipari gyártókapacitás fejlesztése. |
A mai napig őrzi viszont piacvezető pozícióját a cég a forróvíztárolók piacán. A bojlerek sem új termékek a Hajdunál: ezek gyártása 1966-ban kezdődött. Tégláson azt mesélik, tudnak olyan vízmelegítőről, amely a hatvanas évek óta szolgálja ki egy ház lakóit.
„Csak az emlékeinkből persze nem lehet megélni” – ránt vissza minket a jelenbe Dedéné Novotni Anna. A cég is számtalan válságon ment keresztül mostanáig: a rendszerváltást követő privatizáció, a kétezres évek piacnyitása, majd az építőipart és a háztartási fogyasztást egyaránt sújtó, 2008-ban kezdődő válság is telibe kapta a társaságot, ám az a mai napig magyar tulajdonban van, és működik.
Létszáma azért jelentősen visszaesett: a nyolcvanas évek 3000 főt is meghaladó csúcsához képest most 723-nál tart, amit Novotni Anna szerint nem csak a forgalom csökkenése magyaráz (akkor sok más termék mellett bojlerből is évi 250 ezret állítottak elő, most ennek a kétharmadát), hanem a technológia fejlődése is.
A fejlesztés pedig a mai napig nem állt le, köszönhetően annak is, hogy az ezredfordulón egy egészen új tevékenységgel igyekezett a társaság kompenzálni azt, hogy az emberek hirtelen más mosógépet, mosogatógépet, porszívót és bojlert is vásárolni kezdtek a hazai üzletekben. 2003-ban indult az autótalkatrészek gyártása, a Hajdu ma már a Mercedes-Benz, a Volkswagen-csoport, a Volvo és a Ford számára is szállít, de – mondják büszkén – a Ferrarikban is találhatók tőlük származó elemek.
Az alkatrészek és a gyártáshoz szükséges szerszámok előállítása 2015-re kinőtte a téglási üzemet: „akkor már négy műszakban folyt a termelés, így egy idő után már nem vettünk fel új rendelést, és elkezdtük egy új üzemegység felépítését is” – mondja Kukucska Mihály, a Hajdu Autotechnika Zrt. karbantartási vezetője, egyben a beruházás projektmenedzsere. Ez a 4,5 milliárd forintos beruházás most zárul le – felépült egy 4500 négyzetméteres üzemcsarnok, de a költségek nagy részét nagy teljesítményű gépek beszerzésére fordították. „Ezt a 180 tonna össztömegű présgépet egy negyven méter hosszú járművel tudtuk csak ideszállítani. Nézze, ott a falat is kibontottuk, hogy beférjen” – mutatja.
Saját színben
A másik, a forróvíztárolókat és kazánokat gyártó üzemben már nem érezni a friss festés szagát. Ám annál látványosabb volt végigjárni azt a folyamatot, ahogy egy bojler készül a tartály lapjának a vágásától egészen odáig, hogy burkolatra ráfújja egy gép a Hajdu egyedülálló fehér színét.
A képre kattintva galéria nyílik
Reviczky Zsolt
A nagy feladat az, hogy a „Hajdu-fehér” termékeket el is adják. A társaság több mint harminc országba exportál – a Belgiumban eladott bojlerek 10-15 százaléka például a cég terméke. Mivel hagyományosan Nyugat-Európába és Tunéziába szállított, a cégnek a kelet-európai piacok felépítése volt a nagy feladat. Ennek keretében Oroszországban alapított leányvállalatot – sorolja Novotni Anna.
Arra a kérdésre, hogyan tudnak versenyezni a jóval nagyobb világmárkákkal, azt mondják, azzal, hogy nem szállnak be az árversenybe. A hazai piacon ez működik: az elektromos bojlerek 55 százalékát, a gázbojlerek kétharmadát a Hajdu adja el annak ellenére, hogy ezeknek a termékeknek jellemzően 20-30 százalékkal magasabb az ára a külföldi konkurensekéinél.
Ehhez persze az is kell, amit kevés magyar márka mondhat el magáról: a családok 90 százaléka használt vagy használ Hajdu-készüléket, 92 százalékuk pedig elégedett is a termékkel – idézik piackutatásuk eredményét. Dedéné Novotni Anna szerint az is fontos, hogy termékeiket szakemberek ajánlják a vevőknek – és végre az is, hogy a „magyar gyártmány” újra jól hangzik.
A Hajdu idén augusztusban átlépte a havi egymilliárdos forgalmat – ez rekordnak számít a cégcsoportnál, amely idén 13,7 milliárd forintos konszolidált árbevétellel számol.
Reviczky Zsolt
Új belépők
Az építőipar válságát átvészelte ugyan a cég – „hittünk abban, hogy véget ér egyszer, addig végrehajtottuk a szükséges fejlesztéseket” – mondja erről Novotni Anna –, hátradőlni azonban most sem tudnak: a munkaerőhiány problémája a Hajdut is utolérte. „A szellemi munkaerőnél még nincs hiány, de sokkal több energia megtalálni a megfelelő szakembereket: régen ez egy-két hónap volt, most három-hat hónapba is beletelik” – mondja a vezérigazgató. A fizikai dolgozóknál annál nagyobb a gond, több szempontból is. Például hiába szezonálisak a piaci igények, ma már egy-két hónapra senki nem megy el idénymunkásnak. Emiatt egyenletes gyártásra kell átállni. „De azt is érzékeljük, hogy sok olyan ember is belép, aki eddig nem volt a munkaerőpiacon, így nehezebb megtalálni azokat, akik hosszú távon is maradnak. Most is legalább ötven embert keresünk.”
És hogy tíz év múlva mi jut majd eszünkbe a Hajduról?
Lehet, hogy a cég unikumnak számító fejlesztése, amelyet leginkább egy ablakpárkányhoz tudnánk hasonlítani. Ez egy ablakba – valóban a párkány helyére – építhető szellőztető berendezés, amely hővisszanyerő rendszer segítségével szellőzteti a lakást.
És ha szerencsénk van, az is, hogy még mindig működik több évtizede beszerelt villanybojlerünk.
