Jogszabályi megfelelés az akkumulátorgyártás hulladékkezelésében – mit ír elő az EU és Magyarország?
A szabályozás egyre szigorúbb, a megfelelés jogi kötelezettség és stratégiai kérdés is.
Kevés magyar van, aki ne találkozott volna otthonában a Hajdu termékeivel. Az idén 65. születésnapját ünneplő téglási cégnél azt vallják, emlékekből nem lehet megélni, van azonban olyan terméke, amelyet hatvan éve gyárt.
„Többször eltemettük már a mosógépet és a centrifugát, de a két gép él és virul, néhány ezret még mindig legyártunk évente belőlük” – ha van mondat, amire nem számítottunk a Hajdu Zrt. téglási gyárában, hát ez volt az. Egy évvel ezelőtt, amikor egy budapesti boltban találkoztunk a keverőtárcsás mosógéppel és mellette hű társával, a nagy teljesítményű centrifugával, őszintén hittük azt, hogy káprázik a szemünk. Aztán elintéztük annyival a látomást, hogy minden bizonnyal készleten maradt a háztartási gépekből.
Aztán Tégláson Dedéné Novotni Anna, a Hajdu alelnöke azt mondja: nem csak Magyarországon van ezekre kereslet, hanem még külföldön is. A centrifugák egyharmada például Angliában talál gazdára, nem véletlenül: nagyon párás az idő, ott mosás után még egyszer átforgatják a ruhákat 2800-as fordulatszámon is – a legbrutálisabb automata mosógépek is ennek legfeljebb a felét tudják.
Hadiüzemből mosógépgyár
Pedig a keverőtárcsás mosógép és a centrifuga sem mai darab: előbbi gyártását éppen hatvan évvel ezelőtt kezdte meg az eredetileg hadiüzem céljára alapított Hajdúsági Iparművek. Az 1956-os forradalom után ugyanis arra jutott a politikai vezetés: a rákosista időkben kitűzött honvédelmi céloknál fontosabb, hogy a szocialista magyar családokat korszerű háztartási gépekkel lássák el. A hűtőszekrény-mosógép-motorkerékpár triászból pedig mosógép – a pápai Elekthermaxtól megörökölve a gyártást – került Téglásra.
A centrifuga gyártása két évvel később indult el. Ez ráadásul nem csak a Hajdunál számított új terméknek, hanem Magyarországon is ez volt az első, amely forgalomba került.
Az árukészletbe aztán – éppen 40 évvel ezelőtt, az AEG licence alapján – automata mosógép is került, nem kisebb sikert aratva nem csak a hiánygazdaságtól szenvedő magyar vásárlók körében, de Nyugat-Európában is.
A Hajdu ugyanis azon kevés magyar cégek közé tartozott, amelyek a KGST helyett a nyugati piacokra szállítottak. És sikerrel: a termékeik állták a versenyt a német, francia üzletekben is, az állam pedig jelentős mennyiségű keményvalutára tett szert.
Az automata mosógép rövidebb karriert ért meg, talán a korábbi típusok elhíresedett „tánca”, vagy inkább a sokkal erősebb konkurencia miatt. Az automata mosógépekkel hat éve nem találkozhatunk a boltok polcain. Abban az évben készült az a YouTube-ra feltöltött videó is, amelyen egy Energomat 25. születésnapját ünnepli tulajdonosa – a torta a működő gép tetején virít.
Az ötven éve működő bojler története
A Hajdu 65 éve |
1950 – Téglást hadiipari gyártásra alkalmas helyszínnek nevezi ki az Országos Tervhivatal. A terv úgynevezett tükörüzem létrehozása. 1952 – A Hajdúsági Iparművek megalapítása. 1957 – Elindul a háztartási gépek gyártása. 1960 – Elkezdik gyártani a centrifugákat. 1966 – Megkezdődik a forróvíztárolók gyártása. 1975 – Lapradiátorokkal bővül a választék. 1977 – Elkészül az első automata mosógép. 1983 – A bojlerek mellett vízmelegítőket kezdenek gyártani. 1989 – Legördül az első mosogatógép a Hajdu gépsorairól. 1993 – A vállalat részvénytársasággá alakul, egy évvel később magyar magántulajdonba kerül. 1995 – Két leányvállalat alakul Franciaországban, illetve Németországban. 2001 – Gázüzemű bojlerek gyártását kezdik meg. 2003 – Az autóipari tevékenység kezdete. 2005 – Cégcsoporttá alakul a részvénytársaság, az ipari gyártástól különválik az autóipari és az ingatlankezelő részleg. 2008 – Megalakul a megújulóenergia-üzletág, Moszkvában létrehozzák a Hajdu Vostok leányvállalatot. 2010 – Puffertárolót, vegyes tüzelésű kazánt, majd egy évvel később hőszivattyús bojlereket kezdenek gyártani. 2014 – Innovációs központ létrehozása. 2016-2017 – Az autóipari gyártókapacitás fejlesztése. |
A mai napig őrzi viszont piacvezető pozícióját a cég a forróvíztárolók piacán. A bojlerek sem új termékek a Hajdunál: ezek gyártása 1966-ban kezdődött. Tégláson azt mesélik, tudnak olyan vízmelegítőről, amely a hatvanas évek óta szolgálja ki egy ház lakóit.
„Csak az emlékeinkből persze nem lehet megélni” – ránt vissza minket a jelenbe Dedéné Novotni Anna. A cég is számtalan válságon ment keresztül mostanáig: a rendszerváltást követő privatizáció, a kétezres évek piacnyitása, majd az építőipart és a háztartási fogyasztást egyaránt sújtó, 2008-ban kezdődő válság is telibe kapta a társaságot, ám az a mai napig magyar tulajdonban van, és működik.
Létszáma azért jelentősen visszaesett: a nyolcvanas évek 3000 főt is meghaladó csúcsához képest most 723-nál tart, amit Novotni Anna szerint nem csak a forgalom csökkenése magyaráz (akkor sok más termék mellett bojlerből is évi 250 ezret állítottak elő, most ennek a kétharmadát), hanem a technológia fejlődése is.
A fejlesztés pedig a mai napig nem állt le, köszönhetően annak is, hogy az ezredfordulón egy egészen új tevékenységgel igyekezett a társaság kompenzálni azt, hogy az emberek hirtelen más mosógépet, mosogatógépet, porszívót és bojlert is vásárolni kezdtek a hazai üzletekben. 2003-ban indult az autótalkatrészek gyártása, a Hajdu ma már a Mercedes-Benz, a Volkswagen-csoport, a Volvo és a Ford számára is szállít, de – mondják büszkén – a Ferrarikban is találhatók tőlük származó elemek.
Az alkatrészek és a gyártáshoz szükséges szerszámok előállítása 2015-re kinőtte a téglási üzemet: „akkor már négy műszakban folyt a termelés, így egy idő után már nem vettünk fel új rendelést, és elkezdtük egy új üzemegység felépítését is” – mondja Kukucska Mihály, a Hajdu Autotechnika Zrt. karbantartási vezetője, egyben a beruházás projektmenedzsere. Ez a 4,5 milliárd forintos beruházás most zárul le – felépült egy 4500 négyzetméteres üzemcsarnok, de a költségek nagy részét nagy teljesítményű gépek beszerzésére fordították. „Ezt a 180 tonna össztömegű présgépet egy negyven méter hosszú járművel tudtuk csak ideszállítani. Nézze, ott a falat is kibontottuk, hogy beférjen” – mutatja.
Saját színben
A másik, a forróvíztárolókat és kazánokat gyártó üzemben már nem érezni a friss festés szagát. Ám annál látványosabb volt végigjárni azt a folyamatot, ahogy egy bojler készül a tartály lapjának a vágásától egészen odáig, hogy burkolatra ráfújja egy gép a Hajdu egyedülálló fehér színét.
A nagy feladat az, hogy a „Hajdu-fehér” termékeket el is adják. A társaság több mint harminc országba exportál – a Belgiumban eladott bojlerek 10-15 százaléka például a cég terméke. Mivel hagyományosan Nyugat-Európába és Tunéziába szállított, a cégnek a kelet-európai piacok felépítése volt a nagy feladat. Ennek keretében Oroszországban alapított leányvállalatot – sorolja Novotni Anna.
Arra a kérdésre, hogyan tudnak versenyezni a jóval nagyobb világmárkákkal, azt mondják, azzal, hogy nem szállnak be az árversenybe. A hazai piacon ez működik: az elektromos bojlerek 55 százalékát, a gázbojlerek kétharmadát a Hajdu adja el annak ellenére, hogy ezeknek a termékeknek jellemzően 20-30 százalékkal magasabb az ára a külföldi konkurensekéinél.
Ehhez persze az is kell, amit kevés magyar márka mondhat el magáról: a családok 90 százaléka használt vagy használ Hajdu-készüléket, 92 százalékuk pedig elégedett is a termékkel – idézik piackutatásuk eredményét. Dedéné Novotni Anna szerint az is fontos, hogy termékeiket szakemberek ajánlják a vevőknek – és végre az is, hogy a „magyar gyártmány” újra jól hangzik.
A Hajdu idén augusztusban átlépte a havi egymilliárdos forgalmat – ez rekordnak számít a cégcsoportnál, amely idén 13,7 milliárd forintos konszolidált árbevétellel számol.
Új belépők
Az építőipar válságát átvészelte ugyan a cég – „hittünk abban, hogy véget ér egyszer, addig végrehajtottuk a szükséges fejlesztéseket” – mondja erről Novotni Anna –, hátradőlni azonban most sem tudnak: a munkaerőhiány problémája a Hajdut is utolérte. „A szellemi munkaerőnél még nincs hiány, de sokkal több energia megtalálni a megfelelő szakembereket: régen ez egy-két hónap volt, most három-hat hónapba is beletelik” – mondja a vezérigazgató. A fizikai dolgozóknál annál nagyobb a gond, több szempontból is. Például hiába szezonálisak a piaci igények, ma már egy-két hónapra senki nem megy el idénymunkásnak. Emiatt egyenletes gyártásra kell átállni. „De azt is érzékeljük, hogy sok olyan ember is belép, aki eddig nem volt a munkaerőpiacon, így nehezebb megtalálni azokat, akik hosszú távon is maradnak. Most is legalább ötven embert keresünk.”
És hogy tíz év múlva mi jut majd eszünkbe a Hajduról?
Lehet, hogy a cég unikumnak számító fejlesztése, amelyet leginkább egy ablakpárkányhoz tudnánk hasonlítani. Ez egy ablakba – valóban a párkány helyére – építhető szellőztető berendezés, amely hővisszanyerő rendszer segítségével szellőzteti a lakást.
És ha szerencsénk van, az is, hogy még mindig működik több évtizede beszerelt villanybojlerünk.
A szabályozás egyre szigorúbb, a megfelelés jogi kötelezettség és stratégiai kérdés is.
Van egy piaci szegmens, amely feltámadni látszik, de a megrendelő fejével kell gondolkodni.
Egy akvizíció során a vételár mellett az adózási következményeket is hasznos számba venni a tranzakció tervezésekor.
A képzések támogatása segíti az alkalmazkodóképességet és a termelékenység javítását – a vállalkozások széles köre számára érhető el ehhez pályázati forrás.
Nyolc nap leforgása alatt elajándékoztak, majd eladtak egy jelenleg 300-400 millió forintot érő telket Budapest XII. kerületében – mindezt úgy, hogy a tulajdonos erről semmit sem tudott. Azóta egy konténer is megjelent a területen, a csalás áldozata pedig nem tehetne semmit egy esetleges építkezés ellen sem, mert jogilag már nem az övé a telek. A HVG információi szerint egyre több a hasonló ügy.
Utoljára 1977-ben a Securitate emberei dokumentálták úgy a Bretter György temetésén résztvevőket, ahogy most Orbán Viktor erdélyi magánlátogatásán csattogtak a fényképezőgépek.
Az ügyben érintett lehet egy magyar kölcsönügylet is.
Talán mindenki halott már Bugyiról és Taktaharkányról, ám ezeken kívül is rengeteg érdekes nevű település van Magyarországon. Játsszon velünk!
Az 51 éves brit szakember húsz éven át dolgozott a Red Bullnál.
Az építési és közlekedési miniszter szerint nem a MÁV munkatársain múlt, hogy nem tudtak előbb segítséget nyújtani a bajba került utasoknak.
Az oroszok MS001 drónja maga választja ki a célpontokat.